logo

XV December AD

A római építészet hatása

A görög építészet megtermékenyítő hatása - bármennyire is nagymérvű volt - határok között mozgott, Róma építészete sokkal több lehetőséget kínált fel olyan leendő fejlődés számára, amely a belső építészeti térképzést tűzte ki építészeti feladatául. A római két úton is befolyásolta az elkövetkezendő korok építészetét: a szerves fejlődés útján a kora keresztény, a bizánci és a román építészetet, valamint a tudatos visszanyúlás felelevenítés révén a renaissance és a barokk építészetet.
Az ókeresztény, a bizánci és a román építészetre tett hatás természete, hatásfoka körül ma is élénk a vita. Vannak, akik a Kelet elsőbbségét hangoztatják - annyi azonban tény, hogy Róma nélkül egyik sem alakulhatott volna ki. A középkor építészeti művelődésére gyakorolt befolyás roppant sokrétű volt, kiterjedt a szerkezeteikre: a boltozás módszereire, a csegely, a kupolakönnyítő agyagedények használatára, a tiszta ívezet, a vállkő, a konzolokon álló oszlopok alkalmazására; a térformákra: a bazilikális terek, a rotundák, az oktogonok, a cella trichorák stb. tovább élésére és a kompozicionálisokra is: a bizánci építészet pl. megőrizte a központos tér hosszházas jellegűvé való átfogalmazásának módszereit.

A renaissance építészete számára az antikvitást Róma jelentette elsősorban, nem Hellas. A renaissance mesterek érdeklődése a római építészet emlékei iránt csak másodsorban volt tudományos, elsősorban mindennapi feladataik ihletőinek tekintették a gazdag építészeti hagyományanyagot. Ezért mérték fel és rajzolták le a római építészet el nem pusztult emlékeit, ezért lett szinte Bibliája az építészetnek Vitruvius Tíz könyve, amelynek tévedései csak tetézték a renaissancenak azt a tévedését, hogy az antik világ feleleveníthető. Szinte megismétlődött az, ami a rómaiakkal történt: egy idegen mű-vészet hagyatéka a saját kor saját törekvéseinek kifejezőjévé vált.
A római oszloprendek, a Colosseum, a diadalív, az aquaeductus „motívumok”, az aediculák stb. mind visszatértek, „újjászülettek” a renaissance palotákon és templomokon. A kissé külsődlegesen érvényesülő hatások mellett azonban mélyebb összefüggések is szövődtek az újkor és a római ókor építészete között: bizonyára nem volt véletlen, hogy Róma városának új főtere, a Capitoliumon kialakított Campidoglio trapéz alakja a Forum Romanum formáját követte, hogy Michelangelo itt emelkedő épületei a Vitruvius által leírt fanumi bazilikájára emlékeztettek, hogy Palladio Vicenzában olyan színházat épített, amelynek színpadmegoldása a skenographiában rejlő lehetőségek végső kifejlesztését jelentette.

A barokk építészet antik római vonatkozásainak kérdése nem kiművelt területe a tudománynak, a hatás valószínűleg szélesebb körű volt, mint amennyire az a köztudatban él. Nem lehet ui. véletlen, hogy olyan kor - a barokk -jelzőivel illessék az antik Róma építészetének egyes sajátságait, amelyeket maga Róma alakított ki. így - az antik építészet szemszögéből - csak a barokk építészet rómaias sajátságairól beszélhetünk, amikor az enfilade-ot, az illuzionizmust, az axialitást, az architettura curvilinea romana szélsőséges megnyilatkozási formáját emlegetjük. A renaissance-hoz hasonlóan a barokkban is felvetődtek mindezeknél nagyvonalúbb antik gondolatok is: a római császárok szellemi örökösei, a római pápák által építtetett dísztér, Bernini alkotása a San Pietro előtt, a császár-forumok kései leszármazottja volt.
Ez a sokirányú és sokféle természetű kiteljesedés visszahat magára az antik római építészeti kultúra értékelésére is. Nem lehetséges ui., hogy egy epigon vagy eklektikus kor ilyen nagymérvű hatást fejtsen ki, benne olyan erők és értékek összpontosultak, amelyek nemcsak a kor saját igényeinek ki-elégítésére voltak elegendőek, de az örökségre is bőven jutott a javakból.


Forrás: Hajnóczi Gyula Az építészet története (ókor)