logo

XXVIII Novembris AD

Knósszosz, Palota

A középső minószi korban (i. e. 2000-1750) Kréta virágzásának idején gyakran nevezték labirintusnak (a Minotaurosz- Ariadné- Thészeusz- Ikarusz legenda hozzáköthető). A palota visszatérő motívuma a kétélű bárd (a lybros, mely vázákon, festményeken, oszlopokon szerepel) is utalhat a labirintus szó kialakulására.

A palota részei a szentély, a belső palotaudvar, a trónterem, a királynői megaron, a fürdőszoba, a kettősbárd csarnok, az északi oszlopcsarnok, és a kincstár. A palota kapubejáratánál levő folyosón életnagyságú alakokkal megfestett festményciklus volt látható, nyolcszáz férfival, főleg papokkal, papnőkkel. A szobákat tartó vöröses színezésű faoszlopok felfelé szélesednek, vékony gyűrűből, kerek párnatagból állnak és kőlappal zárulnak. Ezt követi a hatalmas téglalap alakú belső udvar, melynek balján a trónterem kap helyet.

A trónteremben oroszlános, növényi díszes, valamint delfinalakos festett fríz fut körbe. A természet ilyenfajta ábrázolása később az archaikus görög művészetben jelenik meg. Ezen a területen találták meg a legjelentősebb kultusztárgyat, azt az apró bronz női szobrot, mely egy kígyós istennőt ábrázol, akinek fejdíszét egy macskaféle ragadozó alkotja. A trónteremtől keletre helyezkedtek el a palota férfiak számára, különösen az uralkodó részére fenntartott lakószárnyak.

A belső udvar jobb oldalán kaptak helyet a „fürdőszobák”, amelyek jelzik, hogy a palotát csatornahálózattal látták el. Itt volt a királynő megaronja, lakóháza, illetve az ahhoz tartozó fürdők is. Ehhez a déli szárnyhoz tartoztak északabbra a gazdasági és kézműves épületek is. A vallásos építészet ellenére templomokkal kapcsolatos anyag nem került elő. Az épület északnyugaton színházzal egészült ki.