logo

XX Martius AD

Katonai territóriumok.

A korábban említett territóriumokhoz szokás harmadikként kapcsolni a „katonai territóriumokat”. Idézőjelesen kell használni a kifejezést, mert amit a kutatók többsége ezen a fogalmon ért, az, ahogy később látni fogjuk, az auxiliaris vicusok és canabae territóriumaira vonatkozik.
Az I. sz.-ból ismert több határkő, amelyen a prata legionist vagy cohortist említik, főként Hispániából és Dalmatiaból, míg a Severus-korból Aquincumból származik az egyetlen territorium legionist említő felirat (CIL III 10489). A többi territorium-felirat esetében ugyanis mindig a település lakosainak helynévből képzett elnevezésnek pluralis genitivusa áll, nem pedig az ott állomásozó csapattest neve (territorium Matricensium, Vetussalinensium).

A legtöbb prata-feliratot Hispániából ismerjük az I. századból. Ismerjük a legio Ilii Macedonica pratumának határköveit, melyek Iuliobriga földjétől választották el pratumot, valamint a cohors Ilii Gallorum pratumának a határköveit, amelyek civitasokat határoltak el a katonai területtől Claudius korában.
Nemrégiben került elő a legio X Gemina pratumának terminusa (AÉp 1982, 578). A Dalmatiaban állomásozó legio XI Claudia pratumának határköveit pedig Bumum környékéről ismerjük (CIL III 13250, AÉp 1988, 923). Az utóbbiakon kívül még a germaniai Mendenből ismerjük a prata Aureliana kibővítési feliratát, amelyet a legio I Minervia végzett (Petrikovits 1979, 239, Abb. 1.). Ez azonban valószínűleg nem katonai prata, mivel a katonaság nem genitivusban szerepel, mint a többi terminuson, a katonaság csak a kibővítést végezte. Az aquincumi építési felirat olvasata a következő:
Imp(erator) / M(arcus) Aur(elius) Severus / [[Alexander pius felix Aug(ustus)]] / balneum a solo / territorio leg(ionis) /II Ad(iutricis) p(iae) f(idelis) S(everianae) fecit / curante FI (avio) / Marciano co(n)s(ulare).

Az I. sz.-i határkövek összevetése problematikus az aquincumi Alexander Severus-kori fürdőépítési tábláéval, amelyet territorio legionis építettek. Ebben a korban ugyanis (Kr. u. 194 után) az aquincumi colonia és canabae összeolvadt, ezért azt nem lehet a canabae-ra vonatkoztatni, hiszen az ekkorra már a városi territorium alá tartozott. Éppen a colonia területével szembeni meghatározásra használhatták a territorium legionis kifejezést, ami eddig hapax legomenon, hiszen eddig ez az egyetlen előfordulása.
A pratum szó jelentése pedig egyszerűen összeegyezhetetlen a territóriuméval (Isid. őrig. XV 13, 17, Ulp. Dig. L 16, 31), ezért a pratum csak része lehet egy territóriumnak (rosszul: Mócsy 1972, 140; jól: Mócsy 1980, 370).

További bizonyíték lehet egy a késő-római császári rescriptum Kr. u. 423-ból (Cod. Theod. VII 15, 2 = Iust. XI, 60, 2), amelyben a castellorum territoria (és loca!) felosztásáról rendelkeznek a limitanei számára:
Quicumque castellorum loca quocumque titulo possident, cedant ac deserant, quia ab his tantum fas est possideri castellorum territoria. Quibus adscripta sunt et de quibus iudicavit antiquitas: quod si ulterius vel privatae condicionis quispiam in his locis vel non castellanus miles fuerit detentator inventus, capitali sententia cum bonorurn publicatione plectatur.

Arra a tényre már eddig is többen rámutattak, hogy a katonaság a római korban nem volt jogi személy, így földje sem lehetett, de mégis megpróbálták ezt a jogi képtelenséget áthidalni. Wiegels véleménye szerint a korábban már általunk is tárgyalt ok (provinciák fiscushoz való tartozása) miatt a tulajdonjog feletti vita értelmetlen, csak annak használati joga (Nutzungsrecht) felett érdemes vitatkozni.

Ehhez az elmélethez jó érvként szolgált a legutóbbi időben Walheimben előkerült felirat, amely szerint aedem in solo Caesaris emeltek Kr. u. 188-ban. A publikáló szerint ezáltal bizonyítottá vált a vicusok császári tulajdonhoz való tartozása. A legnagyobb probléma az érvelésével szemben, hogy Walheimben Traianus óta nem állomásozott katonaság a limes előretolása miatt, a legközelebbi katonai egység kb. 30 km-re volt tőle.
Az egykori katonai tábor területét is igénybe vették a település egységes irányítású házainak megépítésekor. Az érveléssel szemben igen rövid időn belül többen is felléptek. Sommer véleménye szerint a solum Caesaris kifejezést szükségtelen lett volna alkalmazni, ha az egész terület az.

Használatának csak úgy van értelme, ha egy másiktól való megkülönböztetésre kell használni. Wiegels szerint sem tartható a kifejezés az auxiliaris vicusokra alkalmazhatónak az általunk is elfogadott, felvetett ellenvetések miatt, hanem Sumelocenna (Rottenburg) példájára hivatkozva egy császári saltusnak tartja a települést, amely a tábor felhagyása után alakult ki. Ezen kritikai észrevételek nyomán mi is kizárhatónak tartjuk a feliratot a katonai territóriumok létezését bizonyító feliratok sorából.
Azt sem tartom kizárhatónak, hogy az in solo Caesaris kifejezés egy császárkultusznak szentelt szentélyre vonatkozott, amelynek területén építették az antae-t. Ismerünk feliratokról pl. fines Dianae kifejezéseket, amely az ephesosi Diana-szentély területére vonatkozik (CIL III 14195).

További antik auctor-helyeink és feliratos emlékeink is vannak a katonai territorium létezésére, illetve a katonaság ellátására vonatkozóan: A Pridianum Hunt szerint cohors I Hispanorum veterana katonáit Moesiaból Galliába küldték vestitum-ért és frumentatum-ért, valamint ad Haemum ad armenta adducenda, valamint voltak katonái absentes in custodia iumentorum.
A Dura Europosban állomásozó cohors XX Palmyrenorum szintén gabonabeszerzéssel, valamint szállítmányok kíséretével voltak megbízva (missi). Vegetius szerint (II, 19) lignum, faenum, stramen etiam legitimi milites in castra portabant.

A Lambaesistől 16 km-re északra levő Casaeban vexillarii lég. III Aug. morantes ad fenum sec(andum) voltak kiküldve Sept. Severus idejében egy oltárkő tanúsága szerint (CIL III 4322 = 18221). Frontinus szerint (Strat. II, 11, 7) Domitianus kártérítést fizetett a chattus háborúban a táborokba beszállított terményekért. Ifjabb Plinius (Paneg 29) a császári fiscus beszerzéseiről tudósít. Ezen adatok, valamint a Galliaba küldött moesiai katonák esete viszont arra utal, hogy a katonai területek nem voltak mindenben elégségesek a katonák ellátására, hanem a físcusnak állandóan „be kellett segítenie”. Ez viszont azokat a számításokat teszik értelmetlenné, amelyek a katonaság által felhasznált termésmennyiség alapján akarták kiszámítani a katonai területek nagyságát (H. von Petrikovits).

Mócsy szerint a katonai territóriumok méretét, helyét leginkább a pannoniai példák bizonyítják, ahol véleménye szerint ezek a Duna melletti keskeny sávokban helyezkedtek el, ahol egyetlen más település, bennszülött falu sem létezhetett. Ennek ellenkezőjére éppen Pannóniából, Budatétényből akad példa, ahol Szirmai K. egy II.-III. századi falut tárt fel a limes-út mentén, amely igen közel fekszik a Dunához, és egyetlen közeli katonai objektumhoz sem köthető. Ide tartoznak az auxiliáris vici közvetlen közelében, minden bizonnyal még a territóriumon fekvő villák is. Villa rusticákat majd mindegyik alsó-pannoniai vicus körül sikerült kimutatnom.

A katonai területek helyének kijelölésénél szükséges számba venni a sokat idézett Tacitus-helyet is (Ann. XIII 54,1: ... agrosque vacuos et militum usui sepositos). A hely bizonyosan a Rajna túlpartján fekszik, nem Vetera környékén, mint azt Harmatta vélte, mivel később a szövegben (XIII 55, 2) megemlítik, hogy pecora et armenta militum aliquando transmitterentur. Ez alapján annyi bizonyos, hogy a katonaság rendelkezett egy bizonyos számú állatállománnyal, amelyet a pratán kellett legeltetniük.
A másik szükséges megjegyzés, hogy a megállapítás Tacitus szerint a marhákat ide csak néha (aliquando) terelték át. A Rajna másik partjára való bizonyíték az a tény is, hogy a korábban már említett prata-felirat (Menden) szintén a másik parton került elő, valamint egy Eichben előkerült legio I Adiutrix bélyeges eke. Itt szükséges még megemlíteni azokat a Cassius Dio helyeket (LXXI, 15, LXXI 18), amelyek szerint a markomann háborúkban a jazygoknak egy 76 stadionnyi széles sávot üresen kellett hagyniuk a provincia határához képest. Ez azonban nem nyert a legutóbbi kutatások szerint régészeti megerősítést, ezért azt ki kell hagyni a pannoniai katonai territóriumok helyére vonatkozó fejtegetésekből.

Az agri vacuinak, mint egyetlen lehetőséget a katonaság földhöz való juttatásához (Harmatta J. véleménye) Mócsy nyomán szintén el kell utasítanunk, mivel subseciva-t az ager arcifíniuson is elképzelhetünk, ráadásul a provinciák területi felosztása sem abban a sorrendben zajlott, hogy előbb kijelölték a városi és egyéb civil territóriumokat, majd később a katonaságét, hanem nyilvánvalóan az előbb a provinciában állomásozó katonaság élvezett elsőbbséget ebből a szempontból. A fő ellenérvünk az az, hogy a Harmatta által idézett Siculus Flaccus helyen (5-14) a subseciva et vacuae centuriae, qui in assignationem non ceciderant, redditae sunt, ex quorum territorio agri sumpti erant, azaz az őslakosok civitasainak!

A katonai territóriumok jogi státusának meghatározásánál szükséges figyelembe venni a fent említett Tacitus-helyet, ahol militum usui kifejezés található (Ann. XII. 54,1), valamint a már egy fürdő építési feliratát Britanniából (ILS 5759), ahol aquam usibus militum vezették be. Tehát a római szerzőktől és feliratokról is ismert kifejezés alapján nem tartjuk elképzelhetetlennek, hogy területek esetén is hasonló igénybevételről lehetett szó (usus).
A katonai territóriumoknak a vicitől és canabaetól való különállását jogi szempontból már bizonyította Wiegels. A katonaságnak a források és feliratok alapján is szüksége volt bizonyos területre. A katonai területek, a katonaság számára igénybe vett (= használt = usus) földek a katonai praefectus (legio esetében praefectus castrorum) közvetlen irányítása alatt álltak. Ezek nem lehettek azonosak a vici és canabae saját irányítás alatt álló territóriumaival, hiszen kettős irányítás aligha képzelhető el.

A földek lehettek prata, kőfejtők, agyagbányák, téglavetők, mészégetők, erdők. Ide kell még számítanunk az eddig nem említett katonai fazekas-telepeket is. Ezek nem feltétlenül csak a tábor közelében helyezkedhettek el. Jó példa erre a legio I adiutrix nemrégiben feltárt dömösi téglaégetője a II. sz. második feléből.
A katonai területeken Mócsy kutatásai nyomán kiderült, hogy különleges beosztású immunes teljesítettek szolgálatot. A területek összességét az aquincumi építési felirat alapján nagy valószínűséggel territóriumnak nevezték.




Kovács Péter