logo

XXI Januarius AD

Auxiliaris vicusok a birodalom nyugati provinciáin kívül

A katonai territóriumok vizsgálatának köréből Mócsy és Vittinghoff is kizárta a keleti provinciákat, mivel szerintük ott katonai területek létezésére semmilyen bizonyíték sincs. Ott szerintük császári nagybirtokok segítségével biztosították a hadsereg ellátását. Ennek több érv is ellentmondani látszik, ezért röviden megkísérlem összefoglalni az erre vonatkozó adatokat.
Masada ostromakor számos katonai tábort építettek az ostromló római seregek. Az E és F táborok közelében kis méretű tabemakat tártak fel.80 A cappadociai Phasis fossával védett pogári településéről Amanus tudósit minket (Periplus Ponti Euxini IX, 3). A környéken több esetben is a korábbi görög város helyére települt rá a római katonai tábor.
A római korban azonban egyik településnek sem volt városi rangja. Pithys kör alakú polgári települését fal vette körül és annex-szerűen kapcsolódott a római táborhoz. Itt még a VI. században is veteránok laktak (Proc. Bell. Goth. 8,9), azaz egy auxiliaris vicus szerepét töltötte be a település. A környéken (pontusi limes) még említésre méltó Phasis is, ahol Arrianus a polgári településen lakó veteranusokat és kereskedőket ír le (Peripl. 10, 12 (kereskedők) és 9: έξω τού φρούριριου κατώκειτο ύπό τε τών πεποαίμενων τής στρατείας)!

Természetesen a sivatagi castra esetében aligha számíthatunk önellátó katonai territóriumokra, itt a kereskedelemnek kellett felértékelődnie. A Severuskor előtt nem is volt általános erődépítés ezen a vidéken (Syria, Arabia), általában nagyobb városokban helyezték el a csapatokat, de ismerünk kivételeket is. így például Teli el Hajban tártak fel egy teljesen nyugati mintára megépített tábort.
A zeugmai helyzet is azt mutatja, hogy a hellenisztikus város mellé települt legios tábor körül igen jelentős, új városrész alakult ki, amit nyilvánvalóan a katonaság gazdasági vonzereje hozott létre. Ez azt mutatja, hogy Keleten korábbi városok mellett, ha canabae kialakulásával nem is, de a táborok mellé költözéssel, új lakónegyedek kialakulásával igenis számítanunk kell.

A legutóbbi évtizedben megindult Central Limes Arabicus project ásatásainak eredményeként feltárt el-Leggun legiostábora környékén kiterjedt vicust tártak fel. A táborral megegyező tájolású építmények egyikét mansioként azonosították. Az ásatások eredményeként immár bizonyos a tábor tetrarchia kori, annak első felére eső keltezése. A feltárt mansiot a 363-as földrengés után nem építették újjá, pedig a tábor a VI. sz. közepéig használatban volt. Utóbbi ténynek a vicusok IV. századi feladásánál van különös jelentősége.
Nemrégiben jelent meg D. Kennedy és D. Riley munkája az Oriens sivatagi limeséről, amelyhez elsősorban a légi fotókon alapuló kutatási eredményeiket használták fel. A korábban alig ismert táborok többsége mellett megfigyelték a táboron kívüli polgári települések kialakulását is. Ezek alapján többek között az alábbi római katonai táborok mellett figyelhetők meg a táboron kívüli vici: Quasr El-Hallabat, Quasr es-Swab, Umm el-Quttein, Humeima, Bir Haidar, Teli, Zenbil, Saneh, Umm er-Resas, Ad-Diyatheh, El Qdeyr, Khirbet el-Beida (Kennedy-Riley 1990, 74, 90, 141-143, 147, 155, 188-189, 189-201, 195-196, 209, 230).

A szerkezetüket a legérzékletesebb példa, El-Qdeyr mutatja be, ahol az erőd köré teljesen szabályos, előre eltervezett insulaszerű rendben építették ki a lakóépületeket. Hasonlóan jó példa Umm er-Resas esete (Jordánia), ahol az erőd déli oldalán fejlődött ki a település.
A tábor déli kapujából kiinduló, valamint az arra merőleges, cardo-decumana rendszer szerinti utak iránya szerint tájolva sorakoznak fel az épületek (az utak által felosztott négy negyedben). A többi településen az épületek hasonló, a nyugatiakkal megegyező egységes irányítási rendszere figyelhető meg.
A települések többségében még a korai császárkorban, de legkésőbb a tetrarchia idején megindult az élet a táborok alapításával egy időben. Természetesen több helyen is számolni lehet helyi, főleg nabateus előzménnyel, de a korábbi településkezdeményeket mindenhol teljesen felváltották a tábor köré szerveződött új táborfalvak.

További írásos és régészeti bizonyítékaink is vannak arra, hogy a mons Claudius és Wadi Fawakhir (Aegyptus) táboránál nők és gyermekek, akik legvalószínűbben a katonák családtagjai lehettek, állandó jelenlétére. Mons Claudius táboránál a családtagok a táboron kívüli, de annak közvetlen közelében található, máig viszonylagos épségben megmaradt épületekben lakhattak a mi vicusaink módjára.

A nyugati provinciákhoz nagyon hasonló helyzet fejlődött ki az africai limesen. Ismert két, már korábban is említett felirat Mauretania Caesariensisből Kr. u. 167-ből (CIL VIII 20834—35), amelyen a veterani et pagani consistentes aput Rapidum megépítették a Hadrianus-kori erődhöz tartozó civil település falait. A feliraton még egyszer megemlítik az építtetőket: id est veteranoru[m et paganorum] intra eund[em] mrum inhabitantium!
Az építkezés a procurator felügyelete alatt történt (adiuvante et curante). Ez a település később, még bizonyosan Diocletianus kora előtt, municipiummá vált. Itt úgy látszik kezdetben nem vicusok alakultak ki a táborok körül, hanem pagusok, bár az is elképzelhető, hogy a pagani jelentése jelen esetben annyi, hogy civilek.

Az irányító szervezet elnevezése is meglepő módon hasonló a veterani et cives Romani szervezethez, különösen, ha felidézzük azt a már említett tényt, hogy az africai pagani cives Romani egy bizonyos csoportja voltak. Tovább erősíti véleményünket az a tény is, hogy a veceli tábor (Micia) körül kialakult polgári település, amely magistereinek feliratait már ismertettük, pagus volt, amelynek az élén két magister állt. A paganus szó eredeti jelentései között is szerepelt már a „nem katona”, „civil” jelentés. Bár a mi esetünkben inkább a pagushoz tartozó fordítás (vö. vikanus) tűnik helyesnek, de feltűnő, hogy a veterani et cives Romani szervezethez hasonlóan a pagani civilek.
Feltűnő, hogy Miciaban egy afrikai csapattest, a numerus Maurorum Miciensium állomásozott a Severus-kor eleje óta. Az általunk eddig ismertté vált magistratus-feliratok mindegyike a Severuskorra, illetve a III. sz. első felére keltezhető.

A verecundai vicus is gyakorlatilag auxiliaris vicusként funkcionált, főként a vetereani telepedtek le rajta. Ha megvizsgáljuk a numidiai Gemellae erődje körül kialakult polgári település szerkezetét, azt tapasztaljuk, hogy az nagymértékben megegyezik az auxiliaris vici szerkezetével.
Ugyanúgy a tábor köré szerveződött, struktúráját pedig meghatározzák a táborból kivezető utak. Több táboron kívüli létesítmény is kapcsolatba hozható a hadsereggel. így a tábortól északra található fürdő, a Dii Campestres szentély, a tőle délre levő amphiteatrum. Még délebbre lakónegyedek voltak. Keletre szintén szentélyek voltak, valamint a közelben helyezkedett el a temető is. A település később szintén városi rangot kapott.

Nagyon lényeges magának a településnek a földrajzi helyzete is. Alig pár kilométerre a Fossatumtól, a többi várostól, amelyeket védett, viszonylag messze terül el. A település létrejöttében itt is a katonaság idetelepítése játszotta a döntő szerepet. Teljesen hasonló település kialakulását figyelte meg Ad Maiores tábora körül, de Lambaesis mellett is canabae létezését feltételezik. Lambaesistől keletre a tábor közvetlen környékén, a polgárvárostól jól elkülönülten helyezkedett el a canabae (Petrikovits 1981, Abb. 11).
Szükséges ugyanakkor megjegyeznem azt a tényt is, hogy nem minden tábor körül alakult ki polgári település, több helyen is a közeli bennszülött település töltötte be a funkcióját, illetve máshol csak mansiot figyeltek meg a táboron kívül. A Lambaesis melletti településen egy Genius vici számára emelt templomot találtak (CIL VIII 2604-2605), amely alapján feltételezték, hogy a településrész nem a municipiumhoz tartozott, hanem önálló vicus volt.



Kovács Péter

© www.romaikor.hu 2008-2019