logo

XXI Januarius AD

A veterani et cives Romani szervezet mint a vici vezető rétege

A katonai táborok melletti polgári települések territóriumait már ismerjük. Most nézzük meg, hogy létezik-e az önálló territóriumhoz szükséges független vezetőtestület a vici és canabae esetében, illetve hogy milyen forrásaink vannak az auxiliaris táborok melletti települések nevére vonatkozóan.
Hosszú ideje ismert, számtalan antik forrás (epigráfiai és antik auctores is) alapján tudjuk, hogy a légiók melletti településeket canabaenak nevezték. A korábban (és néha még ma is) sokszor használt canabae elnevezés alkalmazása az auxiliaris táborok melletti településekre vonatkozóan téves, mivel ezen településeket a forrásaink sohasem nevezték így.

Britanniái és germaniai feliratok tanúsága szerint az auxiliaris táborok melletti településeken lakókat vicaninak nevezték (RIB 899, 1616, 1700). Festus szerint (ed. Lindsay, 502, 508) ... hi, qui in agris sunt, vicani appellantur. A feliratos emlékeink konkrétan nem említik ugyan, de ez alapján bizonyosan vicusoknak nevezték a táborfalvakat.
A hagyományos vicusok és pagusok Isidorus meghatározása szerint (Etymol. XV 2, 11 f.) kicsinységük miatt nagyobb civitasok közé beosztottak. Egy Ulpianus-hely szerint (Dig. 50, 1, 30) a vicusok lakosai annak a rés publicának a polgárai, amelyhez az adott vicus tartozik. Ezzel látszólag ellentétes az a tény, hogy mindkét településfajta rendelkezett territóriummal, tehát önmagában res publica voltak. Az ellentmondás oka az lehet, hogy a szerző megállapítása csak a hagyományos vicire vonatkozik, a provinciákban található auxiliaris vicusokra nem.

A provinciákban levő más vici rendszerint pagusok alá vannak beosztva az itáliaiakhoz hasonlóan (CIL XI 1147). Erre a pannoniai feliratokról is ismert origok megadása révén is tudomást szerezhetünk: pl.: natus ad Aquas Balizas pago Iovista vico Cocconetibus (városi territorium, mint rés publica-pagusvicus).
Már Festus is utalt arra a bizonytalan jogi helyzetre, amelyben a vici voltak, de leírása ellentétes Isidoruséval. Ezen vicusok lakosai is helyenként, mint például egy kultuszcselekmény során, együttesen léptek fel, ennek az eredményei az ezeket megörökítő feliratos emlékek.

Az auxiliaris vici különleges státuszára utal az a tény, hogy a vicusok és canabae elnevezésével, pontos jogi elhatárolásával nehezen küzdöttek meg a rómaiak. Vicusnak például egyszer sem nevezik, ha már az egész települést kényszerülnek megnevezni, akkor használják a territorium kifejezést.
Ugyanez figyelhető meg a canabae esetében is, ahol pl. egy brigetioi origot a domo Brigetione at legionem primam atiutricem kifejezéssel adtak meg (CIL VI 32783 = ILS 2207). Ugyanez a kényszerített elnevezés figyelhető meg tulajdonképpen a consistentes ad legionem formulában vagy abban, hogy a legio VII Gemina táborának és canabaejának nem volt antik neve, maga a legio szó öröklődött át a város jelenlegi nevére is (leon).

Az előbbi auctor-helyen, valamint két első feliraton is említik a vici vezetőit a magistereket, akiknek gondoskodásával (sub cura) emelték az oltárokat. Az auxiliaris vicusok magistereit legjobban a daciai Micia táborfalu feliratai alapján ismerjük. Több olyan III. századi oltárkő is ismert innen, amelyet Iuppiter Optimus Maximusnak és Genio pagi Micensiumnak állítottak vagy a két magister pagi vagy a veterani et cives Romano állítottak per magistros (IDR III/3 69, 80-83, 94).
Micia pagusáról, ennek okairól lásd lejjebb. A feliratokat nyilvánvalóan közösen (esetleg évente) állította a szervezet. Az egyik gemlatai feliratról Mócsy A. feloldása szerint valószínűleg Pannóniából is ismerünk egy magister civium Romanorumot.

Az auxiliaris vicusokban a magisterek az általuk irányított testület a veterani et cives Romani-szervezet élén álltak. Felépítése és rendeltetése hasonló lehetett a conventusokéhoz, amelyeket az idegen helyre vetődött és hosszabb-rövidebb ideig ott tartózkodó (consistere) római polgárok hoztak létre. Ismerünk olyan feliratot, ahol a consistere ige helyett a morari igét használták (CIL VIII 23125: cives Romani qui vico Hateriano morantur (Kr. u. 129)).
Eredetileg a veterani et cives Romani consistentes ad vagy in ... kifejezésből származik a testület neve, amelyet csak feliratos emlékekből ismerünk. Ilyen szervezete lehetett egy légiós tábor melletti canabaenak, valamint egy auxiliaris vicusnak. A consistentes kifejezést használják egy idegen provinciába vagy városba költözött különféle kereskedő és más testületek is (pl. arenarii consistentes col. aug. Trev.CIL XIII 3641, negiotiatores vinari Luguduni consistentesCIL XIII 1911).

A római analógiájára ismerjük bennszülött változatait is (CIL XIII 8815): cives Tungri et nautae, qui Fectione consistunt. Utóbbi azért is fontos, mivel Fectio (Vechten) a római korban katonai tábor és vicus volt, tehát a vicusban tartózkodó nem római polgárok állítottak „hivatalosan” és közösen oltárt Dea Viradecdisnek.
Más peregrini szervezetek jelenlétéről is tudomásunk van a viciben: cives Lingonum, qui Ci[bemoduri] consistunt-AÉp 1981, 690, cives Remi Harenatium CIL XIII 8701 = AÉp 656. Collegium peregrinorum-VoorburgCIL XIII 8008, genius peregrinorum et coll. i(uventutis (?) peregrinorumBenningenCIL XIII 6451, 6453.

Mócsy szerint a veterani et cives Romani név tautologikus (Mócsy 1990, 66), ami azért helytelen, mivel egy vicusban nem csak a veteránok lehettek római polgárok, így a fordítása: veteránok és más római polgárok. Nyilvánvalóan két önálló szervezet fúziójáról lehet szó (Bérard 1993, 66). Ebből a szempontból is figyelemre méltóak a troesmisi feliratok, ahol a canabae két magistere közül az egyik konzekvensen veterán, a másik pedig civil (CIL III 6162, 6166)! Aromái polgárokból álló szervezet tagjai viselhették nyilvánvalóan a tisztségeket, ők intézték a hozzájuk tartozó territorium ügyeit.
A szintén a vicus lakói között megjelenő nem római polgárok egy-két kivételtől eltekintve nemigen szólhattak bele az ügyekbe, feliratokon is ritkán jelennek meg, leginkább akkor, amikor a vicus vagy canabae lakói közösen állítanak oltárt (a vikani vagy canabenses fogalomba a nem római polgárok is beletartoznak [Bérard 1993, 79]).

A consistentes kifejezés több helyen az ott lakó nem római polgárokra vonatkozik (CIL III 7474, AEp 1957, 97, ILS 6885), azaz a feliratokat a település lakosai közösen állították. Kétségtelen, hogy a többi feliraton a consistentes a római polgárokra vonatkozik, de az utóbbiakon nem. További moesiai feliratok is erősítik a véleményemet (AÉp 1924, 142-148), ahol veterani et cives Romani et Bessi consistentes vico Qui(tionis), valamint cives Romani et lai consistentes vico Secundini alakok fordulnak elő.
A lai = λαόν görög szó kétségkívül a nem római polgárok összességét jelenti, bármit jelent is a lai. Utóbbi oltárköveket egyébként 149 és 237 között állították a vicus magisterei és quaestorai által. A veterani et cives Romani kifejezés 212 után elméletileg értelmetlenné vált, fennmaradására mégis jó példa az egyik utóbbi felirat. Utóbbi vicusok azonban nem auxiliaris vici, a két vezető magisterük közül az egyik konzekvensen peregrinus a másik római polgár. Talán ide sorolható még az egyik britanniai felirat is, amelyen veterani et ho(mines) alak szerepel (CIL VII 105).

Jelen helyen ismertetünk egy új, Pannóniában auxiliaris vicusban elsőként előforduló, veterani et cives Romani által állított oltárkövet. A három oldalán megmunkált oltárkő másodlagosan felhasznált, lábazatát levágták, oromzata és párkánya nagy részét leverték. Abacusán épen maradt a rozettás, volutás pámatag. Creta nevének kitörlése nem teljesen sikerült, az első három betű felső része nem esett bele a kitörlés sávjába.

Felirata:
Numini d(ominorum) / n(ostrorurn) lmp(eratorum duorum) se/veri et Ant[o]nini Aug(ustorum duorum) e[t] / Get[[ae Caes(aris)]] / vet(erani) et c(ives) R(omani).

Az oltárt, amelyet szinte bizonyosan Százhalombattáról hurcoltak Érdre, a 202-es császárlátogatás idején állíthatták. A pontos lelőhely ebben az esetben sem ismert. A dedikáció a levert párkányon lehetett, nagy valószínűséggel Iuppiter Optimus Maximusnak. Ismert még egy ugyanerre az alkalomra emelt oltár Százhalombattáról (AÉ 1986, 594). Utóbbin ugyancsak látható Geta nevének kivésése.

A korábban már ismertté vált magistereken kívül auxiliaris vicusok esetében jóval többféle hivatal fordul elő a feliratos kőemlékek tanúsága szerint. Az Alsó-Duna vidékéről ismerünk egy quinqennalis territorii Capidavensis-t (CIL III 12491), aki egyben loci princeps is, valamint curiales Sucidavensium-ot is (IDR II 190)! Ezek közül főként az utóbbi elgondolkodtató. Ezek szerint a vicusokban akár a városi jogú települések tanácsaihoz hasonló irányítási szervezettel, „tanáccsal”, mint később látni fogjuk, akár ordoval is számolnunk kell! Ismeretesek továbbá feliratokról az auxiliaris vici aedilisei, curatorai és quaestorai is. Ismerjük a vicusok decurioit is egy sucidavai decretum decurionumot említő felirat alapján (l(ocus)] d(atus) d(ecreto) d(ecurionum) (IDR II 211).
Miciából ismerünk még egy quaestort is (IDR III/3 84). Ezek alapján talán a vici decurioinak tarthatjuk a szentendrei vicusban talált decurio-feliratokat, amelyek után nincs a colonia vagy municipium megemlítve (RIU 878, 884).

Külön kell foglalkoznunk a numidiai Verecunda vicusszal. Az alig két kilométerre Lambaesistől található vicust Antoninus Pius alatt alapították. A falut egy feliraton respublicaként említik (CIL VIII 4206), a rajta levőket pedig possessomak! Ismerjük továbbá flamenjeit, princepseit is (CIL VIII 4249 = 18503). A település kezdetben bizonyosan császári tulajdon volt (vicus Augustorum VerecundensiumCIL VIII 4205), amelyre veteranit telepítettek le bérlőkként és később önállósult.
Külön figyelemre méltó, hogy a megmaradt építési felirat szerint (CIL VIII 4203, 4204) az alapítást maga a császár kezdeményezte, az építtető pedig a legio III Augusta volt. Marcus Aurelius alatt a vicus municipiummá vált. Ugyancsak Numidiaból ismerjük egy vici ordoját is (CIL VIII 17639, Lamiggiga), amely az ottani magisterekből állt.

A szervezet által irányított terület két pannoniai felirat alapján is önálló territorium volt.65 Külön megemlítendő hogy a canabae elnevezés után több esetben is ott áll az ottani legio neve genitivusban, vagy ad praepositioval, míg ez az auxiliaris vicusok esetében hiányzik. Egy territóriumon belül az ottani hivatali szervezetnek állt jogában minden esetben intézkedni, ahogy az az előbb Pomponius meghatározásából kiderült. A mi esetünkben ez a szerv aligha lehetett a katonaság, mivel az ide vonatkozó feliratok némelyikéből az derült ki, hogy decreto vicanorum alapján jártak el (CIL III 14441).
Különösen érdekes egy lapis terminalis, amelyet iussu et ex decreti v(i)c(anorum) állítottak fel (CIL III 14447). Ugyancsak ide kell sorolnunk a decretum decurionum által adott helyet említő, korábban már említett feliratot (IDR II 211). Ezek alapján a vicusoknak rendelkezniük kellett valamiféle tanáccsal, amely önkormányzati ügyekben járt el és hozott határozatokat. A másik nagyon lényeges tény, hogy szabadon rendelkezhettek egy bizonyos földterület felett, ami a korábbiak szerint csak egy önálló territóriumon belül lehetséges. Mindez azt bizonyítja, hogy a provinciák vicusai, különösen az auxiliaris táborfalvak esetében a települések önálló döntéshozó testülettel, akár ordoval is, valamint önálló territóriummal rendelkeztek, ezért gyakorlatilag respublicaként lehet őket felfogni, ahogy azt egy feliraton említik is.

Külön említésre méltó az almásfüzitői collegium fabrum Odiavensium-ot említő Severus-kori oltárkő. Collegiumok (főleg nem vallásiak) létezése merőben szokatlan egy auxiliaris vicus területén. Ennek a ténynek az alapján viszont nem tűnik elképzelhetetlennek, hogy a Szentendrén előkerült collegium fabrumot, illetve a collegium fabrum et centonariorum-ot említő sírfeliratok nem Aquincumból kerültek Ulcisia Castrába, hanem az itteni vicusban is működött egy collegium (RIU 891, 897-898, 908) (főleg a csak collegium fabrumot említők esetében!).
Az kétségtelen, hogy a collegium fabrum et centonariorum által állított sírkövek az aquincumi collegiumi sírkövek csoportjába tartoznak. Ezek alapján valószínűleg a collegium fabrum működött Ulcisia Castrában, míg a coll. fabr. et cent.-nak vagy képviselete volt itt, vagy még inkább az Aquincumból elköltözött collegiumtagok számára állítottak itt sírkövet.
A collegium fabr. már a II. században működött, mivel az egyik felirat még II. század végi lehet a tria nomina, a korai császári gentilicium (Mócsy 1959, 149) és a sírkő stílusa alapján (RIU 898) a másik felirat bizonyosan III. századi (RIU 891).

Érdekes összevetni, milyen magistratusokkal rendelkeztek a canabae, illetve a vici. A canabae önálló ordoval rendelkezett, amelynek ismerjük quaestorait, aediliseit, decurioit, quimquennalesait, magistereit, akik ketten álltak az ordo élén (dec.AÉp 1953, 11, CIL III 4298, decurio canab. és curator civium RomanorumRIU 651, dec. Br., quaestor és magisterRIU 596 (Ez gyakorlatilag egy pseudomunicipalis cursus!), aedilis és mag.CIL III 6162, 6166, mag.CIL III 3505). Lakosainak összességét canabensesként, vagy canabarii-ként nevezték (CIL III 10336, RIU 629).
Az egyik apulumi decurionak l(ocus) d(atus) d(ecreto) d(ecurionum) állítottak emléket (CIL III 1100), sőt pecunia publica felett is rendelkeztek. A sokat vitatott aquincumi Dea Syria feliratban amelyet utoljára Vittinghoff is a tárgyalandók közé sorolt, ex decr(eto) ordin(is) k(anabarum) alak szerepel. Itt érdemes megjegyezni azt az ismert tényt is, hogy a camuntumi canabae amphiteatrumát Domitius Zmaragdus solo publico állította (CIL III 14359). Ezek szerint mind a vici, mind a canabae esetében számolnunk kell a földterülettel való szabad rendelkezés jogával!
Mint láttuk, a canabae és vici elöljárói gyakorlatilag ugyanazokat a hivatalokat, címeket viselhették. Különbség persze minden esetben a territorium mérete, a lakosok száma. Eddig egyetlen olyan építési feliratot ismerünk, amely egy teljes canabae helyreállítására vonatkozik (CIL III 14509 = ILS 9105).
Viminacium canabaeját maguk a császárok állítatták helyre a helyi legio segítségével. A CIL kiegészítését a helyreállításra vonatkozó igére eddig a canabae alacsonyabb rangjának tudták be: refecjerunt, holott a praes, perf. -erunt végződés sokkal valószínűbben restituterunt-ra egészíthető ki.

Valószínűnek tűnik, hogy az I. században a határmenti helyek, Pannóniában ezek a folyó mentiek, a civitates peregrinae mintájára a legközelebbi csapattest praefectusának felügyelete alatt álltak. A hódítást követő időszakban a bennszülött civitasok mellett gyakorlatilag az egész határzóna katonai territóriumnak volt tekinthető (Bérard 1992, 77-78).
Nem hiányoznak az erre való epigráfiai bizonyítékok Pannoniara vonatkozóan sem. L. Volcacius Primus egyszerre volt praef(ectus) coh(ortis) I Noric(orum) in Pannonia, praef(ectus) ripae Danuvi et civitatium duar(um) Boior(um) et Azalior(um) (CIL IX 5363 = ILS 2737).75 Tacitus is említ egy germaniai praefectus ripae-t (Hist. IV, 55). A valószínűleg Vespasianus korában Brigetioban állomásozó csapattest parancsnoka két civitas felügyeletével is meg volt bízva, valamint felügyelete alatt állt a ripae Danuvii. Ez gyakorlatilag a teljes határzóna feletti jogot jelentette a környéken, amelybe valószínűleg a brigetioi és más akkoriban már létező tábor (pl. Arrabona) vicusának ellenőrzési joga is beletartozhatott. A terület nagyságát mutathatja az is, hogy az azalusok civitasán kívül még a boiusoké is hozzátartozott.

A canabae esetében már korábban Mócsy is úgy gondolta, hogy a veterani et cives Romani szervezetek csak a II. sz. elején, nevezetesen Hadrianus alatt jöttek létre (Mócsy 1953, 180-183, Bérard 1993, 65-66). A korábban is létező, már municipium módjára megtervezett I. századi canabae (Tac Hist. IV, 22) élén curatorok álltak és inkább a conventus-szervezet volt a jellemző. A Hadrianus alatt történt változások másik bizonyítéka, hogy a silistrai (Durostorum) canabae elnevezése canabae Aeliae (CIL III 7474). Ez az egyetlen olyan canabae, amelyet császári nomenről neveztek el, a municipiumok és coloniák analógiája alapján az önálló canabae-szervezet Hadrianus rendeleté alapján kellett, hogy kialakuljon. Ugyancsak feltűnő, hogy a canabae feliratok többsége a Hadrianus-kor utáni (Antoninus Pius alatti feltűnően sok: CIL III 7474, 14441-42. AÉp 1957, 177).
Nem elképzelhetetlen azonban, hogy a territóriumok megadása a canabae-nak és a vicusoknak Hadrianus alatt kezdődött meg. A legkorábbi évre keltezhető territóriumfelirat a 163-ra keltezhető troesmisi építési tábla (AÉp 1980, 818). A canabae és vicusok önálló létének végét, főként a canabae esetében nem feltétlenül a Severus-kor jelentette, ahogy azt Mócsy feltételezte. Bár Pannóniában a canabae-k bizonyosan eltűntek, Mogontiacumból még 276-ból is ismerünk egy decurio c. R.-ot (CIL XIII 6733), a canabensest pedig még 255-ben is említik (CIL XIII 6780). Viminacium canabaeját Septimius Severus és Caracalla maga hozatta rendbe (CIL III 14509). A matricái felirat, ha feltételesen is, de leginkább 267-68-ra keltezhető. Ezek alapján jogos a feltételezés, hogy a szervezetek egészen a tetrarchia koráig léteztek.

Megválaszolatlan kérdés kell, hogy maradjon az erre vonatkozó adatok hiánya miatt a kétféle territorium (polgári és katonai) egymáshoz való viszonyának, elhelyezkedésüknek kérdése. Elképzelhetőnek tartom, hogy Mócsy véleményével egyezően a katonai territóriumok részei (pl. a prata) nem egybefüggően helyezkedtek el, hanem különböző tömbökben, míg a polgári territorium a tábor közvetlen környékén helyezkedett el.
Nem zárható ki F. Bérard elképzelése sem, aki szerint nem feltétlenül kellett külön katonai territóriumnak léteznie, hanem a polgári territóriumon is kaphattak használatba pratát (Bérard 1992, 101). Ezt azonban minden esetben nem tartom elképzelhetőnek, mivel az aquincumi territorium legionis kifejezés egy külön territóriumot bizonyít. Ezt semmiképp sem lehet territorium (canabarum) legionisként értelmezni.



Kovács Péter