logo

XVI Junius AD

A katonai territotium és a Veterani et Cives Romani szervezet.

A római birodalom provinciái kutatásának hosszú ideje vitatott kérdése az ún. „katonai territóriumok” problematikája. Jelen munka célja a kérdés átfogó vizsgálata a feliratos emlékek alapján. A kutatók többsége Mócsy A. vagy F. Vittinghof véleményét fogadja ma el. A legutóbbi időkben született meg R. Wiegels jogtörténeti szempontból igen alapos kritikája, illetve F. Bérard két összefoglalása.
A tanulmány második részében az auxiliaris vicusokat irányító szervezet, a veterani et cives Romani létezésének, felépítésének kérdésével foglalkozom elsősorban epigráfiai bizonyítékok alapján. Befejezésül külön tárgyalom a vici helyzetet a nyugati provinciákon kívül.

A római territorium fogalmának pontos összefoglalása máig nagy hiánya a kutatásnak. Ezért szükséges először annak ránk vonatkozó részének a vizsgálata. Szerencsénkre a források bőséges meghatározást adnak egy territorium fogalmáról, azonban a katonai territóriumokat említő forrásaink kivétel nélkül feliratos emlékekről származnak. Ezek szerint a föld (orbis) részekre (partes), a részek provinciákra, a provinciák regiokra, a regiok locakra, a locak territóriumokra, utóbbiak agrikra, azok pedig centuriakra, majd iugerumokra oszlanak. Ezek szerint minden provinciában számolnunk kell különféle territóriumokkal, azokon belül pagival és vicusokkal.
Pomponius szerint a territórium universitas agrorum intra fines cuiusque civitatis, továbbá: quod magistratus eius loci intra eos fines terrendi id est summovendi ius habent (L. 239, 8, D. de V. S. 50, 16). Frontinus szerint territorium est, quidquid hostis terrendi causa constituum est (20, 1.2). Siculus Flaccus (De cond. agr. 3.); ... territoria autem dicimus intra quarum fines singularum coloniarum aut municipiorum magistratibus ius dicendi coercendique est libera potestas.

Mindezek alapján világossá vált, hogy a territorium szó jelentését nem lehet csupán a mai „terület” szó jelentésével visszaadni, mivel annál jóval szűkebb, világosan körülhatárolt jelentése van. Egy civitas territóriuma egy olyan nagyobb kiterjedésű terület, amelyen belül az ott élők magistratusainak önálló rendelkezési joga van, és egy civitas földjeinek összességét foglalja magába.
Ismert még továbbá, hogy papi testületeknek, így a Vestalisoknak is lehetett territóriumuk, amelyek valamely istenségé voltak névleg (pl. ephesosi Diana-szentély lásd még lejjebb). Sic. Flac. p. 162: collegia sacedotum itemque virgines habent agros et territoria quaedam etiam determinata et quaedam aliquibus sacris dedicata, in eis etiam lucos, in quibus etiam aedes templaque. Ezeket azonban nem lehet az általunk tárgyalt és jobb híján városi territóriumoknak nevezettekkel összetévesztenünk.

Az antik források alapján minden provinciában, így Pannóniában is, számolnunk kell különféle territóriumokkal. Minden provinciának a hódítás után közvetlenül felmérték az egész területét, és territóriumokat jelöltek ki rajta. A városi rangú települések, főként a coloniae későbbi megalakítása során mindig a már meglévő territóriumok, főként a bennszülött civitasok területéből hasítottak ki egy részt a városi territorium számára (Siculus Flaccus 5, 14, Mócsy 1953, 185).
Frontinus leírása szerint (35, 13 Lachmann-féle emendatio) at si ad provincias respiciamus, habent agros colonicos Italici iuris, habent et colonicos qui sunt immunes, habent et colonicos stipendarios. Habent autem provinciae municipales agros aut civitatium peregrinarum.

Ezek alapján bizonyosan számolnunk kell az autonóm városok (colonia vagy municipium), valamint a civitasok önálló territóriumaival.

Lényeges kérdésnek tűnt korábban a katonai territóriumok vizsgálatánál, hogy a provinciákban a föld kihez tartozott, ki volt a tulajdonos, és kinek állott csak a használatában (possessio usus). A kutatók mindegyike végső soron arra a következtetésre jutott, hogy a katonai territóriumok a császári fiscushoz tartoztak. A megoldásához Gaius egy mondatát szokták felhasználni (2, 7, 18 ff.): Sed in provinciali solo placet plerisque solum religiosum non fieri, quia in eo solo dominium populi Romani est vel Caesaris, nos autem possessionem tantum vel usum fructum habere videmur.
A megállapítás általános érvényessége máig vita tárgya. Annyi azonban a felvetések ellenére is bizonyosnak látszik, hogy a föld bizonyos kivételektől eltekintve (pl. ius Italicum-mal rendelkező városok) jogilag végső soron a császár tulajdonában (dominium) állt. Gaius idézett helye széles körben ismert volt mind térben, mind időben, ráadásul további auctorok is bizonyítják állítását (Iulius Frontinus, Agennius Urbicus).

Kétfajta földbirtoklási mód képzelhető el ezek szerint a provinciákban, az egyik a possessio, a másik pedig az usus. A tulajdonos szempontjából lényeges még a Decretum Gordiani ad Scaptoparenos Kr. u. 238-ból (IGRR I 674). Ezen ugyanis, a latin nyelvű bevezetőben a kérvényt beadó praetorianus katonát (mii. coh. X praet.) convicanus et compossessomak nevezik, tehát Thraciából is csak possessioról van tudomásunk.
A pannoniai vicani Vindoniani mellett is csak possessorokként szerepeltek a vicus birtokosai (CIL, III 3626 = 10570). A később tárgyalandó walheimi in solo Caesaris-t említő felirat éppen emiatt a tény miatt veszti el a mi szempontunkból való jelentőségét.

A katonai territóriumok, ahogy már Wiegels helyesen hangsúlyozta, nem azért tartoznak a császári fiscushoz, mert katonaiak, hanem azért, mert az egész provincia odatartozott.




Kovács Péter