logo

X Quintilis AD

Raetia-Vindelicia tartománnyá szervezése

Az őslakos törzsek meghódoltatásával a princeps elejét vette a Galliát és Italiát érő betöréseknek, a Kr. u. 1. század első évtizedeire a Rómával ellenséges törzsek kiszorultak Raetiából. Az auktorok között M. Vipsanius Agrippa használta először a Raetia megnevezést a régió vonatkozásában, őt követték Vellius és Tacitus. K. Dietz álláspontja szerint Raetia tartománnyá szervezése (redactio in formam provinciae) évtizedekkel a hódítást követően a Kr. u. 1. század első felében ment végbe, feltételesen a Tiberius idején a gall tartományok germanicusi átszervezésével egyidőben, de legkésőbb Claudius uralkodása alatt.

Az elmúlt évtizedben a római tartományszervezés folyamata vált a provinciák régészetének egyik leginkább kutatott kérdésévé. A korabeli írott emlékek és a belőlük rekonstruálható gyakorlat jogi-adminisztratív szempontú vizsgálata rávilágíott, hogy indokolatlan egy átmeneti fázist feltételezni a tartomány igazgatásában a Kr. e. 15 és Kr. u. 17/20 évek között: Raetia provincia Germaniához hasonlóan a hadjárat lezárultával létrejött, ugyanakkor az őslakos törzsek településeinek civitas-szá minősítése, városi rangú települések kialakítása és a territoriumok felmérése hosszabb idő alatt zajlott le, Alpes Maritimae egyes törzsei több, mint fél évszázaddal az alpesi hadjárat után, Nerotól kaptak latin polgárjogot.
A feliratos emlékek többféle tisztséget sorolnak fel Raetia elöljáróinak vonatkozásában a terület meghódítását követő fél évszázad alatt: praefectus, pro legato provinciae, procurator Augusti és procurator Caesaris Augusti. A császári tartományok élén, ahol nem állomásozott legio, legtöbbször procurator állt, így a Kr. u. 170-es évekig Raetiában is. K. Strobel feltételezése, hogy Raetia és Vindelicia kezdetben külön igazgatott tartományok voltak, nem vetendő el, azonban jelenleg bizonyítatlan: epigráfiai emlékeken a Vindelicia önállóan sohasem, kizárólag a Raetia et Vindelicia kifejezés részeként jelenik meg, ami valószínűbb, hogy rövidítés, semmint összeolvadás útján vált Raetiává.

A korabeli írott forrásanyag alapján Raetia helytartói felügyeletének alakulása az alábbiakban foglalható össze:

• Kr. e. 15 k.: praefectus Raetis Vindolicis vallis Poeninae;

• Kr. e 15 k. 165/170 k.: procurator Caesaris Augusti in (Vindolicis et) Raetis (et in valle Poenina); procurator Augusti et pro legato provinciae Raetiae (et Vindeliciae) (et vallis Poeninae);

• Kr. u. 165/170 után: legatus Augusti pro praetore provinciae Raetiae.

Az alpesi hadjárat lezárultával a haderő nagy része visszatért eredeti állomáshelyére és egy kisebb létszámú helyőrség maradt a Raetiában a tartomány védelmére. Ezek a katonák átmenetileg a szomszédos tartományok haderejének egyik tisztjének felügyelete alatt álltak, talán ennek keretében küldte Germanicus a Vindonissában állomásozó legio XIII Gemina egyes katonáit Raetiába. A nyári hadjáratban résztvevő csapatok több táborát azonosította a kutatás, köztük a legnagyobb a Dangstetten melletti erőd, ami megközelítőleg 12 hektárra terjedt ki.

Az újonnan meghódított terület békéjének biztosítására a helyi törzsek ifjúságát besorozták a római hadseregbe, és távoli határvidékekre helyezték őket. Az ekkor létrehozott segédcsapatok vagy a kollektív Alpinorum, Montanorum, valamint Raetorum et Vindelicorum elnevezések egyikét vagy a latinizált törzsnevükből képzett csapatnevet viselték, mint a cohors Trumplinorum.
E csapat praefectusának felirata értékes betekintést enged a római hadsereg Raetiában alkalmazott sorozási gyakorlatába: a sírfelirat alanya, Statius, a P. Silius Nerva által Kr. e. 16-ban meghódoltatott egyik törzs elöljárója volt (princeps Trumplinorum), aki a hódítást követően a törzséből sorozott gyalogos segédcsapat parancsnoka lett (praefectus cohortis Trumplinorum).

A nyári hadjárat lezárultával a tartományban maradó katonák táborai közül jelenleg mindössze kettő, a Friedberg-Rederzhausen melletti segédcsapattábor, illetve az Augsburg-Oberhausen melletti vegyes helyőrségű legiós és auxiliáris katonák felügyelete alatt álló tábor ismert. Minthogy a korai katonai létesítmények természetes felvonulási utak mentén helyezkedtek el, miután a hadsereg kivonult, a mellettük kialakult polgári települések (vici) beépítették a korábbi táborok területét, így megnehezítve felderítésüket a kutatás számára.

Forrás: részletek Farkas István Gergő: Nomen provinciae. A principátus kori Raetia-Vindelicia kérdéskör megoldása c. munkájából