logo

X Quintilis AD

Raetia-Vindelicia a római foglalás előtt a régió Kr. e. 1. századi társadalmi képe

A római hódítást megelőzően a későbbi Raetia tartomány területén számos, többségében kelta törzs osztozott. Az Alpok völgyei a gentes Alpinae felügyelete alatt álltak, közülük kettőt Breuni és Genauni Strabón illyr eredetűnek vélt. Az ettől északra élő népcsoportok többségét a források összefoglalóan a kelta eredetű Raeti, illetve Vindelici gyűjtőnevek egyikéhez társították, noha egyes törzsek hovatartozásáról esetenként eltérően vélekedtek.

Az Alpoknak a tartomány területéhez viszonyított déli előhegységei, lakható völgyei, valamint a Rajna forrásvidéke a Raeti fennhatósága alatt állt. Strabón négy törzset határozott meg raetusnak, földrajzi elhelyezkedésük szerint: Lepontii, Camunni, Runicates és Cosuanetes. A Tropaeum Alpium felirata K.-H. Dietz értelmezésében ennek szinte egészében ellentmondva a következő öt törzset nevezi raetusnak: Vennonetes, Rigusci, Suanetes, Calucones és Brixen(e)tes. Ptolemaios más sorrendben ugyanezt az öt törzset jegyzi: Brixántai, Suanetes, Rigüskai, Kalukones és Vennonetes.

Az Alpok északkeleti előhegységei, valamint az ettől északra elterülő dombvidék a Vindelici fennhatósága alatt állt. Strabón öt, a Vindelici körébe tartozó törzs nevét jegyezte fel az alábbi sorrendben nyugatról kelet felé haladva: Licat(t)ii, Clautenatii, Vennones, Estiones és Brigantii.
A Tropaeum Alpium K.-H. Dietz interpretációjában hat vindelicus törzset nevezett meg, úgymint Breuni, Caenaunes, Consuanetes, Runicates, Licates és Cattenates, valamint négy, külön meg nem nevezett népet (gentes Vindelicorum quattuor). Ptolemaios jórészt ugyanezt a hat törzset határozta meg vindelicusnak: Runikátai, Leünoi, Konsuántai, Benlaunoi, Breunoi és Likátioi.

Jelen ismereteink szerint pontosan nem határozható meg, hogy a foglalást megelőzően a rómaiak milyen ismeretekkel bírtak az őslakos településekről. A foglalást követő másfél évszázadban raetiai települések mindössze említésszerűen jelentek meg auktorok írásaiban. A tartomány jelentősebb településeit földrajzi igénnyel elsőként Ptolemaius sorolta fel, a városok fekvését tájanként fokrendszerben megadva. Ptolemaius rendszere számos későbbi földrajzi mű megírásakor szolgált alapul. A raetiai településeket legújabban H. Bender és K.-H. Dietz dolgozták fel.

A római foglalás előtt Raetia területén élő törzsek nem készítettek írott feljegyzéseket vagy amennyiben igen, ezek egyelőre ismeretlenek ezért korai történelmük kizárólag régészeti és hiányos, illetve esetenként túlzó római források útján rekonstruálható. A foglalás előtti viszonyokról fennmaradt legkorábbi mű a görög történetíró, Strabón Geographika hypomnématája.

A Kr. u. 20-as években befejezett munkájában Strabón két gyökeresen különböző vidék egységeként ír Raetia tartományról, toposzszerűen megkülönböztetve az északi előhegységek és a Duna között elterülő gazdag, virágzó dombvidéket az Alpok kietlen, rablóktól háborgatott hágóitól. A tartományt számos folyó szelte keresztül, amelyek alpesi forrásvidékük közelében gyors folyásúak, emiatt hajózhatatlanok voltak, északabbra azonban folyamuk lassultával lehetővétették a vízi közlekedést.

Tacitus munkái számos fontos részlettel szolgálnak Raetia foglaláskori viszonyaihoz, azonban szem előtt tartandó, hogy írójuk több, mint egy századdal az események után élt. Raetia kettőssége a Germania visszatérő motívuma. A forrásanyag világosan tükrözi, hogy a Kr. u. 1-3. századok során Raetia mind relatív, mint tényleges termőterület viszonylatában elmaradt a többi tartományhoz képest. A tartomány mezőgazdaságra legalkalmasabb földjei jórészt a Duna jobbparti mellékfolyóitól kimélyített völgyekben feküdtek.

A Kr. u. 2. század elején, majd a közepén a római császárok két hullámban észak felé kiterjesztették a tartomány határát, ezáltal a Rajna és Duna közötti termőföldeket (Agri Decumates) a Schwabische Alb hegység vonulatáig Germania és Raetia tartományokhoz kapcsolták. Az újonnan meghódított területeken számos villa létesült, a tartomány jellege azonban változatlanul katonai maradt, az itt állomásozó haderő fő feladata az alpesi átjárók felügyelete, ezáltal Italiának a védelme volt. A fentiek okán a Birodalom tartományaihoz viszonyítva számában és arányában Raetiából ismert a legkevesebb városi település, mindössze nyolc, amelyek közül bizonyíthatóan csak municipium Augusta Vindelicum rendelkezett városi ranggal.

Tacitus Germaniája hűen szemlélteti, milyen keveset is tudtak a rómaiak a foglalás előtt Raetiát lakó törzsekről és az ismereteikben mutatkozó hézagokat olyan mitológiai eredetű elemekkel töltötték ki e.g. a Raeti amazon eredete, Odysseus germaniai útja etc. amikben idővel maguk is kételkedtek. Az amazon eredetmítoszával szemben nyelvi hasonlóságok alapján Livius a raetus nyelvet (és népet) a venétektől származtatta.


Forrás: részletek Farkas István Gergő: Nomen provinciae. A principátus kori Raetia-Vindelicia kérdéskör megoldása c. munkájából