logo

VIII December AD

Összegzés (Kelet és Nyugat-Dunántúl népessége a római korban)

Tanulmányunkban a Dunántúl keleti és nyugati felének késő római kori népességét jellemeztük tíz koponyaméret, a koponyajelző és a testmagasság alapján. a Dunántúl keleti részére kiterjedő valeria tartományt három minta (Esztergom-Solva és környéke, Tác-Gorsium és környéke, Pécs-Sopianae és környéke), a nyugati részen létesített Pannonia Prima tartományt egy minta (nyugat-Dunántúl) képviselte, melyeket korábban közzétett illetve még közöletlen temetőkből hoztunk létre.

A Dunántúl keleti felének népessége mérsékelten, a nyugati részen élők a keleti résznél erősebben voltak kevertek, de mindkét területen a nők bizonyultak kevésbé kevertnek. A kelet-Dunántúl egészét tekintve mindkét nem agykoponyája hosszú, középszéles, középmagas, arckoponyájuk rövid és középmagas, orruk középszéles; a férfiak szemürege középszéles és középmagas, a nőknél ezzel szemben széles és középmagas volt. A három kelet-dunántúli minta között ki lehetett mutatni méretbeli különbségeket, mely szerint a férfiak koponyája a tartomány déli részén (Pécs-Sopianae és környéke) rövidebb és alacsonyabb volt, mint a tartomány északi felében (Esztegom-Solva és környéke, Tác-Gorsium és környéke).
A nőknél a határvidéken élők (Esztegom-Solva és környéke) koponyája hosszabb, szélesebb és alacsonyabb volt, mint a belsőbb területeken élőké (Tác-Gorsium és környéke, Pécs-Sopianae és környéke). Az eltéréseket annak ellenére figyelemre méltónak tekintjük, hogy a minták között elvégzett távolságvizsgálat szignifikáns eredményei ezeket nem minősítik számottevőnek. a nyugat-Dunántúlon mindkét nem agykoponyája ugyancsak hosszúnak, középszélesnek és középmagasnak bizonyult. a férfiaknál az arckoponya rövid és alacsony, a szemüreg igen keskeny és alacsony, az orr középszéles volt. a nőknél ezzel szemben az arckoponya középhosszú és középmagas, a szemüreg keskeny és alacsony, az orr keskeny volt.

koponyaméreteiket tekintve a Dunántúl keleti és nyugati felének népessége különbözött egymástól, melyet mindkét nemnél a nyugat-dunántúliak lényegesen keskenyebb és alacsonyabb szemüregére lehetett visszavezetni. a vizsgálatba csak részlegesen bevonható, ugyancsak nyugat-dunántúli, késő római Keszthely-Dobogó és a kelet-Dunántúl összevetése ezt a megfigyelést csak a nők esetében erősítette meg, akik ugyancsak különböztek a Dunántúl keleti felétől. a férfiak ezzel szemben szignifikánsan hasonlítottak kelet-Dunántúl határvidékére (Esztegom-Solva és környéke).

A népesség a Dunántúl teljes területén hosszúfejű (dolichokran) volt, de arányuk férfiaknál és nőknél egyaránt a nyugati részen jóval magasabbnak bizonyult. a rövidfejűek (brachykranok) arányát a férfiak esetében a nyugat-Dunántúlon, nők esetében a kelet-Dunántúlon találtuk magasabbnak. a koponyajelző alakulásának részletesebb vizsgálatára csak a kelet-Dunántúlon nyílt mód, ahol a nők mindhárom mintában hosszúfejűek, a férfiak viszont a rövidebb koponya következtében a déli részen már csak közepesen hosszúfejűek (mesokranok) voltak. A hosszúfejűek aránya férfiaknál északról dél felé haladva csökkent, a rövidfejűek aránya ezzel ellentétben északról dél felé haladva nőtt. nőknél a hosszúfejűek aránya északról dél felé nőtt, a rövidfejűek arányának alakulásában nem mutatkozott ilyen tendencia.

A kelet-Dunántúlon élt népesség termete közepes, a nyugat-Dunántúlon ezzel szemben nagyközepes volt. a magas termetűek aránya mindkét nemnél a Dunántúl nyugati felében bizonyult magasabbnak. A kelet-dunántúli minták között végzett összehasonlítás egyrészt azt mutatta, hogy a férfiaknál az átlagos testmagasság északról dél felé haladva csökkent, másrészt pedig azt, hogy a déli részen (Pécs-Sopianae és környékén) élt férfiak kismértékben termetüket tekintve is különböztek a terület északi felétől (Esztegom-Solva és környéke; Tác-Gorsium és környéke). nőknél hasonló tendenciát nem lehetett kimutatni.

A késő római népesség eredetének kérdését mindössze egyetlen kora római minta, a nyugat-dunántúli Oroszvár/Rusovce-Gerulata temetője alapján lehetett vizsgálni. ennek eredménye alapján a kora római lakosság folytonosságát embertanilag egyelőre a határvidéken, Valeria tartomány északi felében és a Balaton nyugati térségében lehet feltételezni.
A késő római népesség tovább élését csak a férfiaknál lehetett tanulmányozni. ennek eredménye alapján a késő római népesség leszármazottainak avar kori jelenléte egyelőre csak a Dunántúl keleti felében volt igazolható.


Forrás: Merczi Mónika-Tóth Gábor Kelet és Nyugat-Dunántúl népessége a római korban