logo

XV December AD

Eredmények .

1. Kelet-Dunántúl késő római kori népességének embertani jellemzői

A kelet-Dunántúl, azaz az egykori Valeria tartomány egészét tekintve a koponyaméretek átlagos szóráshányadosa alapján mindkét nem mérsékelten kevertnek tekinthető (férfiak: 110,91; nők: 105,08), a számadatok tanúsága alapján tehát a nők voltak kevésbé kevertek. Mindkét nemnél szignifikánsan nagy szórású volt az agykoponya magassága (M 17) és a szemüreg magassága (M 52). Férfiaknál ezen kívül szignifikánsan nagy szórásúnak bizonyult a koponya legnagyobb hossza (M 1) és szélessége (M 8), illetve ezzel összefüggésben a koponyajelző; nőknél pedig a szemüreg szélessége (M 51).
Az átlagos koponyaméretek alapján a két nem koponyája a következőképp jellemezhető: a férfiak és a nők agykoponyája egyaránt hosszú, középszéles, középmagas volt. homlokuk és járomívük középszéles, arckoponyájuk rövid és középmagas, orruk középszéles; a férfiak szemürege középszéles és középmagas, a nőknél viszont széles és középmagas volt.37 a két nem formai egységét a távolságvizsgálat szignifikáns eredménye is megerősítette (cp2 = 0,068).

A koponyajelző alapján mindkét nem hosszúfejű (dolichokran). A hosszúfejűek aránya a nőknél volt magasabb (férfiak: 55,5 %; nők: 62,9 %). A rövidfejűség a férfiaknál kétszer gyakoribbnak bizonyult (férfiak: 17,9 %; nők: 8,8 %). A férfiak átlagos testmagassága 166,48 cm, a nőké 155,89 cm, mindkét értéket közepes mérettartományba lehetett sorolni. Mindkét nemnél legnagyobb arányban magas termetűeket találni (férfiak: 47,7 %; nők: 49,7 %), az alacsony termetűek aránya férfiaknál volt magasabb (férfiak: 34,8 %, nők: 25,4 %).
A kelet-Dunántúlon három kisebb mintát hoztunk létre, melyek összetételét már bemutattuk. közülük kettő az egykori Valeria tartomány északi felére esik (Esztergom-Solva és környéke, Tác-Gorsium és környéke), a déli részt a Pécs-Sopianae és környéke elnevezésű, jóval kisebb esetszámú minta képviseli. Más megközelítésben egy határvidéki (Esztergom-Solva és környéke) és két, belsőbb területre eső minta (Tác-Gorsium és környéke, Pécs-Sopianae és környéke) hasonlítható össze egymással.

A tartomány egészéhez hasonlóan a férfiak a nőkhöz képest mindenhol kevertebbek voltak. Férfiaknál a kevertség mértéke északról dél felé haladva nőtt. nőknél ilyen tendencia nem rajzolódott ki, de legkevésbé a Tác-Gorsium és környékén élt nők voltak kevertek. Mindkét nem esetében a Pécs-Sopianae és környéki temetőkből létrehozott, legkisebb elemszámú minta bizonyult a leginkább kevertnek.
A két nem között koponyaméretekben megnyilvánuló különbségeket egyik területen sem lehetett kimutatni. ezt a távolságvizsgálat szignifikáns eredményei is megerősítették, melynek értékei alapján a két nem egymáshoz legközelebb Esztergom-Solva és környékén állt (cp2 = 0,078); a legnagyobb különbség pedig a leginkább kevert mintában, azaz Pécs-Sopianae és környékén adódott (cp2 = 0,136). Tác-Gorsium és környékén ez az érték cp2 = 0,102 volt.

Az egyes minták között a következő méretbeli különbségeket fedezhettük fel: Férfiak esetében az agykoponya a tartomány déli részén (Pécs-Sopianae és környéke) rövidebb és alacsonyabb, a szemüreg viszont magasabb volt, mint a tartomány északi felében (Esztergom-Solva és környéke, Tác-Gorsium és környéke). A nők esetében a határvidéken élők (Esztergom-Solva és környéke) agykoponyája hosszabb, szélesebb és alacsonyabb, szemüregük ugyancsak alacsonyabb volt, mint a belsőbb területeken élőké (Tác-Gorsium és környéke, Pécs-Sopianae és környéke).

A koponyajelző átlagértéke alapján a férfiak a tartomány északi felének mintáiban (Esztergom-Solva és környéke, Tác-Gorsium és környéke) hosszúfejűek, a déli területen (Pécs-Sopianae és környéke) a rövidebb agykoponyára visszavezethetően csak közepesen hosszúfejűek (mesokranok) voltak. Ezzel szemben a nőket mindhárom területen hosszúfejűség (dolichokrania) jellemezte. A nők között a hosszúfejűek aránya nemcsak a tartomány egészét tekintve, de mintánként is mindenhol magasabb volt (59,2-64,0-69,0 %), mint a férfiaknál (56,8-55,1-52,5 %).
A hosszúfejűek részaránya férfiaknál északról dél felé haladva fokozatosan csökkent, a nőknél viszont északról dél felé haladva nőtt. A két nem között a hosszúfejűek arányában a legkisebb különbséget Esztergom-Solva és környékén (férfiak: 56,8 %, nők: 59,2 %), a legnagyobb eltérést pedig Pécs-Sopianae és környékén (férfiak: 52,5 %, nők: 69,0 %) tapasztaltuk. A rövidfejűek (brachykranok) aránya a férfiaknál a hosszúfejűséggel ellentétben

- északról dél felé haladva nőtt, nőknél hasonló (vagy ellentétes) tendencia nem rajzolódott ki, de arányuk

- a férfiakhoz hasonlóan Pécs-Sopianae és környékén volt a legmagasabb.

A férfiak átlagos testmagassága északról dél felé haladva csökkent, de az értékek mindhárom mintában a tartomány egészéhez hasonlóan közepes mérettartományba estek. Az északi mintákhoz (Esztergom-Solva és környéke, Tác-Gorsium és környéke) viszonyítva Pécs-Sopianae és környékén a férfiak kb. 1 cm-rel alacsonyabbak voltak, így tehát a tartomány déli felében élt férfiak nemcsak koponyaméreteikben, hanem termetükben is különböztek az északi részen élőktől.
Nőknél ilyen tendencia nem rajzolódott ki, a legmagasabbak a Tác-Gorsium és környékén élt nők voltak, amit az is jelez, hogy átlagértékük a tartomány egészével és a másik két mintával ellentétben már nem közepes, hanem nagyközepes mérettartományba esett. A magas termetűek aránya mindkét nem esetében Tác-Gorsium és környékén volt a legmagasabb és Pécs-Sopianae és környékén a legalacsonyabb.


2. Nyugat-Dunántúl késő római kori népességének embertani jellemzői

a nyugat-Dunántúlon, vagyis az egykori Pannonia Prima területén a koponyaméretek átlagos szóráshányadosa alapján (férfiak: 121,46; nők: 114,91) mindkét nem kevertebb volt, mint a kelet-Dunántúlon. A kelet-Dunántúlhoz hasonlóan ezen a területen is a nők bizonyultak kevésbé kevertnek. Férfiak esetében a koponyaméretek közül szignifikánsan nagy szórású a koponya legnagyobb szélessége (M 8) és erre visszavezethetően a koponyajelző (8 :1), szignifikánsan kis szórású az orr szélessége (M 54). nőknél szignifikánsan nagy szórásúnak az arckoponya hossza (M 40) és a szemüreg szélessége (M 51) bizonyultak.

A koponyaméretek átlagértéke alapján a férfiak és a nők agykoponyája egyaránt hosszú, középszéles és középmagas, homlokuk és járomívük középszéles. Az arckoponya a férfiaknál rövid és alacsony, a nőknél középhosszú és középmagas. A férfiak szemürege igen keskeny és alacsony, orruk középszéles, a nők szemürege keskeny és alacsony, orruk keskeny.
A távolságvizsgálat a két nem között szignifikáns hasonlóságot eredményezett (cp2 = 0,160). A két nem között megemlíthető különbség az arc magasságában és az orr szélességében mutatkozott: a férfiak arca ugyanis alacsonyabb, orruk viszont szélesebb volt, mint a nőké, ezek az eltérések azonban nem számottevőek.

A koponyajelző alapján mindkét nem hosszúfejű (dolichokran) volt. A nők között több volt a hosszúfejű (férfiak: 67,9 %, nők: 76,2 %) és jóval kevesebb volt a rövidfejű (férfiak: 25,0 %, nők: 4,8 %), mint a férfiaknál. hasonló tendenciát vázolhattunk a kelet-Dunántúlon is. A Dunántúl egészét tekintve a két nem között eltérést lehetett észlelni a rövidfejűek egymáshoz viszonyított arányában: míg ugyanis a keleti részen a férfiak között kétszer annyi brachykran volt, mint a nők között (férfiak: 17,9 %, nők: 8,8 %), addig a nyugati félben a különbség ötszörös (férfiak: 25,0 %, nők: 4,8 %).
A hosszúfejűek arányát férfiak (ny: 67,9 %; k: 55,5 %) és nők (ny: 76,2 %; k: 62,9 %) esetében is egyaránt a nyugat-Dunántúlon találtuk magasabbnak. A rövidfejűek aránya férfiak esetében (ny: 25,0 %, k: 17,9 %) ugyancsak a nyugat-Dunántúlon, nőknél viszont a kelet-Dunántúlon bizonyult magasabbnak (ny: 4,8 %; k: 8,8 %), ahol kétszer annyi rövidfejű nő volt, mint Dunántúl nyugati részén.

A nyugat-Dunántúlon a férfiak átlagos testmagassága 168,30 cm, a nőké 158,60 cm volt, melyet mindkét nem esetében nagyközepes mérettartományba lehetett besorolni. A magas termetűek aránya mindkét nem esetében meghaladta a 70 %-ot. A férfiak majdnem 2, a nők csaknem 3 cm-rel voltak magasabbak, mint a kelet-Dunántúlon, ahol legtöbben ugyancsak magas termetűek voltak, arányuk azonban nem érte el az 50 %-ot. A nyugat-Dunántúlon mindössze a népesség ötödrésze volt alacsony termetű, szemben a Dunántúl keleti felével, ahol a férfiak harmadát illetve a nők negyedrészét lehetett ebbe a kategóriába sorolni.


3. Kelet- és Nyugat-Dunántúl késő római kori népességének egymáshoz való viszonya

a Dunántúl területén vizsgált késő római temetőkből létrehozott minták közül három képviselte a keleti részt, azaz az egykori Valeria tartományt. ezzel szemben a Dunántúl nyugati részét, az egykori Pannonia Prima tartományt az adatok kis száma miatt csak egyetlen minta alapján jellemezhettük.
A két nem formai egysége minden mintában igazolható volt. A kelet-dunántúli minták között felfedezhetők voltak koponyaméretekben és termetben egyaránt megnyilvánuló különbségek, melyek a férfiak esetében a tartomány északi és déli fele, a nők esetében a határvidék és a belsőbb területek között jeleztek eltérést. A minták között elvégzett távolságvizsgálat eredményei azonban arra utalnak, hogy ezeket az eltéréseket egyik nem esetében sem lehet számottevőnek tekinteni.
Férfiaknál valóban a tartomány északi felének mintái (Esztergom-Solva és környéke, Tác-Gorsium és környéke) álltak egymáshoz legközelebb (cp2 = 0,062), de hozzájuk a déli rész, Pécs-Sopianae és környékének rövidebb és alacsonyabb koponyájú és alacsonyabb termetű lakosai is szignifikánsan hasonlítottak. nőknél is megerősítést nyert, hogy egymáshoz leginkább a belső területeken élők (Tác-Gorsium és környéke, PécsSopianae és környéke) hasonlítottak (Cp2 = 0,084), de hozzájuk hosszabb, szélesebb és alacsonyabb koponyájuk ellenére a határvidéken, Esztergom-Solva és környékén élt nők is igen közel álltak.

Noha a nyugat-Dunántúlon csak egyetlen minta létrehozására nyílt lehetőség, ezt azonban összevethettük Keszthely-Dobogó azonos korú temetőjével. ennek eredménye sem a férfiak (cp2 = 0,933), sem a nők (cp2 = 0,771) között nem jelzett hasonlóságot. ez férfiak esetében a szemüreg és az orr szélességében mutatkozó különbségekre vezethető vissza, ugyanis az összevont nyugat-dunántúli mintában a szemüreg lényegesen keskenyebb, az orr viszont jóval szélesebb volt, mint a Keszthely-Dobogói férfiaknál.
Nők esetében a legnagyobb eltérés ugyancsak a szemüreg szélességében mutatkozott, mely a férfiakhoz hasonlóan az összevont nyugat-dunántúli mintában bizonyult jóval keskenyebbnek. A következő lépésben megvizsgáltuk, hogy a Dunántúl keleti és nyugati felének népessége mennyire hasonlít, vagy épp különbözik egymástól, és ha különbözik, akkor ez mire vezethető vissza. A távolságvizsgálat eredménye különbséget mutat a két rész népessége között.

A különbözőség mindkét nemnél (férfiak: cp2 = 0,921; nők: cp2 = 0,896) a nyugat-dunántúliak jóval keskenyebb és alacsonyabb szemüregével magyarázható. A többi 8 méret esetében említésre méltó különbséget nem találni. A szemüreg méreteinek különbözősége mellett mindenképp megemlítendő még a két terület átlagos testmagasságában mutatkozó jelentős eltérés is, mely szerint a nyugat-Dunántúlon élők jóval magasabbak voltak. A nyugat-dunántúli összevont mintát összevetettük a három kelet-dunántúli mintával is, de hasonlóságot egyetlen esetben sem lehetett kimutatni.
A nyugat-Dunántúlon és az Esztergom-Solva és környékén élt férfiak között (cp2 = 0,896) egyedüli lényeges eltérés a szemüreg szélességében mutatkozott, mely a nyugat-Dunántúlon jóval keskenyebb volt. nyugat-Dunántúl és Tác-Gorsium és környéke esetében (cp2 = 0,827) nemcsak a szemüreg szélességében, hanem magasságában is jelentős különbség adódott, ez ugyanis a nyugat-Dunántúlon jóval keskenyebbnek és alacsonyabbnak bizonyult.
A nyugat-Dunántúl és Pécs-Sopianae és környéke esetében (cp2 = 1,383) ehhez a két méretbeli különbséghez egy harmadik is adódott, itt ugyanis a két minta különbözőségéért nemcsak a nyugat-dunántúliak keskenyebb és alacsonyabb szemürege, de jóval magasabb koponyája is felelőssé tehető.
A nyugat-Dunántúlon és az Esztergom-Solva és környékén élt nők közötti különbség (Cp2 = 0,907) a férfiakkal megegyezően a szemüreg szélességében mutatkozó különbségekre vezethető vissza. Nyugat-Dunántúl illetve Tác-Gorsium és környéke (cp2 = 0,878), valamint a nyugat-Dunántúl illetve Pécs-Sopianae és környéke között (cp2 = 1,176) a szemüreg szélessége mellett a szemüreg magasságában is igen jelentős mértékű különbséget lehetett kimutatni, mely a nők esetében ugyancsak a nyugat-Dunántúlon volt keskenyebb és alacsonyabb.

Mivel az összevont nyugat-dunántúli minta mind Keszthely-Dobogó ugyancsak nyugat-dunántúli népességétől, mind pedig a kelet-dunántúli mintáktól különbözött, érdemesnek találtuk megvizsgálni azt a kérdést, hogy Keszthely-Dobogó és a kelet-Dunántúl népessége hogyan viszonyul egymáshoz. Férfiakat tekintve a vizsgálat eredménye azt mutatja, hogy Keszthely-Dobogó és a kelet-Dunántúl egésze szignifikánsan hasonlított egymásra (cp2 = 0,181). ha azonban Keszthely-Dobogót a három kelet-dunántúli mintával egyenként vetjük össze, kiderül, hogy tényleges hasonlóság valójában csak Keszthely-Dobogó és Esztergom-Solva és környéke, azaz Valeria tartomány északkeleti határvidéke között állt fenn (cp2 = 0,152).
Keszthely-Dobogó és Tác-Gorsium és környéke viszonylatában az eltérés (cp2 = 0,217) a Keszthely-Dobogói férfiak jóval alacsonyabb arcára és keskenyebb orrára vezethető vissza. A Keszthely-Dobogói és Pécs-Sopianae és környéki férfiak közötti különbözőséget (cp2 = 0,494) az előbbiek lényegesen alacsonyabb szemürege és hosszabb arckoponyája okozta. A Keszthely-Dobogón eltemetett nők a férfiakkal ellentétben a Kelet-Dunántúl egészétől (cp2 = 0,233) és az azon belül felállított mintáktól egyaránt különböztek. Ez Keszthely-Dobogó és Esztergom-Solva és környéke esetében (cp2 = 0,245) az orr szélességében, Keszthely-Dobogó és Tác-Gorsium és környéke esetében (cp2 = 0,274) a szemüreg magasságában és az orr szélességében, Keszthely-Dobogó és Pécs-Sopianae és környéke esetében (cp2 = 0,274) a szemüreg magasságában mutatkozó különbségekkel magyarázható, ugyanis a férfiakhoz hasonlóan a szemüreg bármelyik kelet-dunántúli mintában magasabb, az orr pedig szélesebb volt, mint a Keszthely-Dobogói nőknél.


4. A Dunántúl késő római kori népességének eredete és tovább élése

a késő római kori népesség eredetének tanulmányozására egyelőre csak kevés lehetőség kínálkozik, mivel a kora római korból mindössze a Pannonia Prima határvidékén található, Oroszvár/Rusovce-Gerulata kr. u. I. század 2. fele II. század vége közötti időszakra keltezhető temetője vonható be a vizsgálatba. A távolságvizsgálatot azonban csak a férfiaknál végezhettük el, mert a nők esetében nem állt rendelkezésünkre elegendő adat. A késő római minták közül Oroszvár/Rusovce-Gerulata temetője szignifikánsan hasonlított az ugyancsak nyugat-dunántúli Keszthely-Dobogóra (cp2 = 0,192) és valeria tartomány északi felének mintáira (Esztergom-Solva és környéke: cp2 = 0,161; Tác-Gorsium és környéke: cp2 = 0,125).
Az összevont nyugat-dunántúli minta (cp2 = 0,511) és Valeria déli fele (Pécs-Sopianae és környéke: cp2 = 0,396) viszont különbözött a kora római mintától. ez a különbözőség Oroszvár/Rusovce-Gerulata és a késő római összevont nyugat dunántúli minta esetében ismételten az utóbbiak igen keskeny szemüregére vezethető vissza. Oroszvár/Rusovce-Gerulata és Pécs-Sopianae és környéke esetében az eltérést az előbbiek lényegesen keskenyebb és alacsonyabb szemürege okozza. Az itt vázolt eredmények alapján a kora és késő római lakosság folytonosságát egyelőre a határvidéken, valeria tartomány északi felében és a Balaton nyugati térségében lehet feltételezni.

A Dunántúlon élt római kori népesség további sorsának alakulásáról az avar kori népesség regionális csoportjaival42 történő összehasonlítás adhat felvilágosítást. A kárpát-medence területén elkülönített négy csoport közül csak a kelet és nyugat-dunántúli avarokat vettük figyelembe. A két terület népessége az avar korban különbözött egymástól (cp2 = 0,475), mely elsősorban a nyugat-dunántúli avarok alacsonyabb szemüregére, másodsorban hosszabb, keskenyebb és magasabb koponyájára vezethető vissza. Mivel az avar csoportok esetében csak a férfiak átlagos koponyaméretei ismertek, a tovább élés kérdését csak a férfiaknál vizsgáltuk.
Kelet-Dunántúl késő római népességét tekintve nemcsak a kelet-Dunántúl egésze (cp2 = 0,131), hanem ezen belül minden egyes minta szignifikánsan hasonlított a terület avar kori népességére (Esztergom-Solva és környéke: cp2 = 0,174; Tác-Gorsium és környéke: cp2 = 0,133; Pécs - Sopianae és környéke: cp2 = 0,176). ez az eredmény azt jelzi, hogy az avar korban a kelet-Dunántúl teljes területén számolni kell a késő római lakosság leszármazottaival.

Az összevont minta alapján a nyugat-dunántúli késő római férfiak leszármazottai nem mutathatók ki ugyanezen terület avar kori népességében (cp2 = 0,691), mely ismét a nyugat-dunántúli késő római férfiak feltűnően keskeny szemüregére vezethető vissza (14. táblázat). egyéb koponyaméreteiket tekintve azonban semmilyen különbség sem fedezhető fel a két időszak népessége között.
A kelet-dunántúli avar férfiaktól (cp2 = 0,841) már nemcsak a lényegesen keskenyebb szemüreg különítette el az összevont nyugat-dunántúli késő római mintát, hanem a szemüreg alacsonyabb és kisebb mértékben a koponya hosszabb volta is. ugyanezt a megfigyelést lehetett tenni Keszthely-Dobogó temetője alapján is.
Keszthely-Dobogó és a nyugat-dunántúli avarok közötti eltérést (cp2 = 0,274) a Keszthely-Dobogói késő római férfiak lényegesen keskenyebb orra, a kelet-dunántúli avarok esetében (cp2 = 0,355) a lényegesen keskenyebb orr mellett az alacsony szemüreg is okozta.


Forrás: Merczi Mónika-Tóth Gábor Kelet és Nyugat-Dunántúl népessége a római korban