logo

XV December AD

Függők.

A legtöbbször gyöngysor részét képező függőket a gyöngyöktől több szempont szerint lehet megkülönböztetni. Először is, míg a gyöngyökből több tíz vagy száz darab is előkerülhet, addig a függőkből rendszerint csak egy-egy darab került elő, tehát nem volt a gyöngyökhöz hasonló tömegtermék. A gyöngyök egyszerű kialakításával szemben a függők kialakítása sokszor egyedi és ebből adódóan másodlagos szerepük is lehetett.


Formák

A katalógusban található függők változatos formavilágot mutatnak. Van közöttük zsák (Kat. II. 15.; Kat. II.16.; Kat. II.21.; Kat II.22.; Kat. II.24.), balta (Kat. II.4.; Kat. II.6.; Kat. II.7.; Kat. II. 8.) és hordó (Kat. II.2.; Kat. II.3.; Kat. II.5.) formájú, valamint csengő (Kat. II.26.), és szív (Kat. 11.25.) alakú is. De emellett akad geometrikus formájú (Kat. II.20.; Kat. II.36.), félkör (Kat. II.39.) és fallosz (Kat. II.12.; Kat. II.13.; Kat. II.23.; Kat II.40.) alakú is. Továbbá előkerültek olyan függők is, amelyeknek a formája nem meghatározható (Kat. II.28-34.).

Pannoniából összesen 44 függő került elő, ebből 25 db Budapesten (Aquincum), 12 db Ptuj (Poetovio) területén, 2 db Ságvárról (Tricciana), 2 db Sopronból (Scarbantia), 1 db Bad Deutsch-Altenburgból (Carnuntum), 1 db Dunapenteléről (Intercisa), egy pedig ismeretlen helyen látott napvilágot. Budapesten (Aquincum) az Aranyhegyi-patak mellől két ásatás alkalmával is függők kerültek elő. Az első alkalommal, az 1920-as években Nagy Lajos talált itt függőket, amelyek között három hordó alakú (Kat. II.2.; Kat. II.3.; Kat. II.5.), és három balta alakú (Kat. II.4.; Kat. II.6.; Kat. II.7.) volt.
A második alkalommal, 2005-ben egy amulettsort (crepundium) találtak egy szondázó ásatás során. A crepundium balta, kéz, fallosz, ember, hal, zsák, fésű, és levél alakú függőkből (Kat. II.8-18.) állt. A Bécsi-úti temetőben szintén találtak függőket, ezek között lapos gránátalma alakú (Kat. II.19), középen átfúrt deltoid alakú (Kat. II.20.), két lapos, zsák alakú (Kat. II.21.; Kat. II.24.), és egy rovátkolt zsák alakú (Kat. II.22.) is volt. Külön megemlítendő az óbudai 8-as alakú függő (Kat. II.35) és egy aranynyaklánc csengő alakú borostyáncsüngője, amely a budapesti Fajd utcából került elő (Kat. 11.26.).

A IV. századból származik egy szív alakú amulett (Kat. II.25.), amelyet szintén a Bécsi-út mellett találtak. Ptujból (Poetovio) tíz függő került elő. Ebből hét meghatározhatatlan formájú (Kat. II.28-34.), a többi háromból pedig egy henger alakú (Kat. II.36.), egy félkör alakú (Kat. II.39.), és egy fallosz alakú (Kat. II.40.).
Érdemes pár gondolatot szentelni az Aranyhegyi-pataknál 2005-ben történt szondázások alkalmával előkerült amulettsornak (crepundium). Az amulettsorok egy láncra felfűzött, több különböző formájú, borostyánból, csontból vagy üvegből készült függők voltak, melyeknek mágikus, védő szerepe lehetett. Az Aranyhegyi-patak amulettsorának viseleti helyzete sajnos nem ismert, bár egy, a Vatikánban látható gyermek bronzszobor szerint akár a vállon átvetve is hordhatta az illető, vagy a derekán körültekerve is viselhette, ha figyelembe vesszük a szilágysomlyói kincslelet amulettsoros láncának viseleti rekonstrukcióját.
A katalógusban négy fallosz alakú függőről van tudomásunk, ebből kettő az Aranyhegyi-patak crepundiajának része volt (Kat. II.12.; Kat. II.13.), egy a Bécsi-útról (Kat. II.23.), és egy Ptujból (Poetovio) (Kat. II.40.) került elő. Emellett a Bécsi útról ismert függők száma nem ismert (Kat. II.23.). Ezeknek a függőknek mágikus erőt tulajdonítottak, ugyanis a fallosz alakú, és más hétköznapi eszközre emlékeztető tárgyak szerencsét hozhattak, megvédhették a viselőjét a szemmelveréstől és más rontásoktól, amelyek szerencsétlenségeket okozhattak az ember életében. A szemmelverés szimbóluma, az ördögi szem a kora keresztény ábrázolásban, és a késő antik pogány ábrázolásokon is megjelent, ahol különböző állatok támadják a szemet, mint ártó dolgot, megerősítve ezzel a ház urának a védelmét.

A borostyánfüggők változatos formákban készültek, és többnyire a Borostyánkő-út vonalán kerültek elő, kisebb arányban pedig Pannonia középső részén fordultak elő.


Párhuzamok

A pannoniai függők párhuzamba állítása problémákba ütközik. A fő probléma pedig az, hogy a függők nagy része nem került publikálásra. Ennek ismeretében a pannoniai függők közül csak a fallosz alakú függőknek (Kat. II.12.; Kat. II.13.; Kat. II.40.) ismert Aquileiából egy párhuzama, a többi analógiája eddig nem ismert.


Datálás

Az itt felsorolt borostyánékszerek között talán a borostyánfüggők keltezése a legnehezebb. Ez sok esetben a nagymértékű adathiánynak köszönhető, amely az Aranyhegyi-patak és a Bécsi-út függőinél érezhető a leginkább. Az előbbi lelőhelyen történt 2005. évi szondázásoknál előkerült crepundium sem ad a korábban előkerült függőkhöz képest több információt a datáláshoz. Ugyanakkor az időben való elhelyezésükhöz némi támpontot adhatnak az érmek, vagy a borostyántárgyak. A kutatás nagyrészt azt valószínűsíti, hogy a borostyánfüggők a kora császárkor idején voltak használatosak; erre enged következtetni egy aquileiai, II. századi párhuzam, és a két alábbi lelőhely mellékletei is.
A Ptuj (Poetovio), Mezanova ulica, 1. sír henger alakú függője (Kat. II.36.) Domitianus (81-96) és Vespasianus (69-79) érmekkel együtt látott napvilágot, amelyek azt az I. század utolsó harmadára keltezik. Körülbelül erre az időszakra datálható a soproni függő-pár is (Kat. II.43-44.) a velük együtt előkerült számos borostyántárgy, és a négy borostyángyűrű alapján. Ezzel a korai keltezéssel szemben a ságvári késő római temető két függőjét (Athena-fej, zsák alakú: Kat. II.41-42.) a sírban talált Constantius Gallus (351-354) érme a IV század közepére keltez, továbbá a budapesti Fajd utcai múmiasírból előkerült szív alakú függőt (Kat. II.25.) egy Maximinus Daia (305-313), és egy Crispus (326) érem pedig a IV. század első felére keltezi. A budapesti (Aquincum) függőt a vele előkerült Diocletianus (286-305) follis keltez a III. század végére, az intercisai függő pedig a II. század közepére datálható a vele együtt talált Antoninus Pius (138-161) érme alapján.


Leletkörülmények

A pannoniai borostyánfüggők közül csak nyolc példány leletkörülménye ismert. A nyolc függő közül öt gyermeksírból (Kat. II.25.; Kat. II.27.; Kat. II.39.; Kat. II.41-42.), a hatodik nő mellől (Kat. II.26.) került elő; a hetedik és nyolcadik példánynál (Kat. II.43-44.) nem ismert az eltemetett neme és életkora. A nyolc függőből négy (Kat. II.25.; Kat. II.39.; Kat. II.43-44.) szarkofágban, egy (Kat. II.27.) téglasírban, kettő földsírban (Kat. II.41-42) egy pedig szarkofágban (Kat. II.26.) volt a megtaláláskor.
Két budapesti (Aquincum) függő közül az egyik (Kat. II.25.) mellől egy bronz Diocletianus (284-305) follis, 2 db üvegkorsó, vas stylus-szerű eszköz, fibulagomb és egy varrótű is előkerült. A másik (Kat. II.26.) példány amely egy aranynyaklánc részét képezte szövetmaradványokkal, egy Maximinus Daia (305-313) és egy Crispus (326) éremmel, üvegpaszta-gönggyel, üvegpalackkal és textil-, valamint vászonmaradványokkal együtt került napvilágra. A dunapentelei (Intercisa) (Kat. II.27.) példányt egy Antoninus Pius (138-161) bronzérme, egy kocka alakú borostyán-, és egy szétporladt gagátgyöngy, egy szögletes testű üvegpalack, egy félhold alakú ezüstfüggő és egy töredékes vasgyűrű mellett találták meg. Az egyik ptuji sír (Kat. II.39.) félkör alakú függőjének kísérőleletei között különlegesnek mondható a kagyló alakú borostyántárgy, és a borostyánból faragott játékkockák; további kísérőleletei az opálgyűrű, 2 db csontfésű, és a csonttűk is.

A Ságvári (Kat. II.41-42.) borostyánfüggők egy rossz állapotú, korong alakú borostyángyöngy, egy Constantius Gallus (351-354) érme, sötétkék és zöld üveggyöngyök, egy fekete alapon sárgásfehér mintával díszített üveggyöngy, 3 db hengeres korallgyöngy, és csontból készült gyöngyök mellől kerültek elő. A soproni (Scarbantia) függőpár (Kat. II.43-44.) különösen gazdag volt kísérőleletekben. Számos borostyántárggyal (gombok, egy-egy tároló, faragott Bacchus-fej, kakast és geniust ábrázoló szobrocska, egy kutyát ábrázoló szobrocska, faragott dió, kanál és pálcika), négy borostyángyűrűvel és számos üvegtárggyal (pohár, üvegedény, füles korsó) együtt került napvilágra. A borostyántárgyak, és a gyűrűk a függővel együtt a szarkofág délnyugati sarkában
voltak.


Forrás: részletek Szűcs Flóra Tünde: Borostyánkő ékszerek Pannoniában c. szakdolgozatából