logo

XV December AD

Borostyán-kereskedelem és a Borostyánkő-út

A Borostyánkő-út nevét szükséges tisztázni, ugyanis az útnak nem adtak nevet az ókorban. A „Borostyánkő-út” elnevezés új keletű, amely, habár a múlt században is már elvétve használták J. M. Navarro erről szóló, 1925-ös publikációját követően ragadt rá igazán a kereskedelmi útra, feltehetően ettől kezdve használhatták gyakrabban ezt a kifejezést. A Borostyánkő-út Aquileiából indult és olyan fontos településeket érintett, mint Emona (Ljubljana), Poetovio (Ptuj), Salla (Zalalövő), Savaria (Szombathely), Scarbantia (Sopron), és Carnuntum (Bad DeutschAltenburg).
A kereskedelmi út Római Birodalmon túli szakaszát a Barbaricum területén lévő, az úthoz közeli, vagy azt érintő temetőkből, telepekből, vagy őrállomásokból lehetne kikövetkeztetni. Az utat mészkőből faragott kövekkel rakták ki, szélessége pedig 6,5-7 métert is elérte a városokban. Több évszázada tartó fontosságát jól mutatják az út mentéről többek között előkerült bronzkori gyöngyök és bronzlemezek, vaskori borostyán gyöngyök, egy kora császárkori üvegkorsó, számos borostyánkő faragvány, borostyánkő ékszerek és miliiaria-k is. Emellett kiemelt fontosságúak mind városszerkezetükben, mind régészeti emlékükben azok a települések is, amelyeken áthalad.

A római úthálózatról sok információt szerezhetünk az útleírásokból (Itinerarium Antonini, Itinerarium Burdigalense), és az egyetlen fennmaradt római útitérképből (Tabula Peutingeriana), valamint a birodalom területén előkerült mérföldkövekből is. Az Itinerarium Antonini alapján a Borostyánkő útvonala kiválóan rekonstruálható, és a IV-V. században keletkezett Tabula Peutingerianaban is jól végig követhető Carnuntumtól Aquileiáig, annak ellenére, hogy az út Savaria és Emona közötti szakasza nincs egyértelműen a térképen ábrázolva.
A Borostyánkő-út jelentőségét az azon fekvő települések (Carnuntum, Scarbantia, Savaria, Emona, Poteovio) és a települések közötti őrállomások is meghatározzák. A Borostyánúton az őrállomások sűrűn helyezkedhettek el, bár Pannoniából csak három ismert őrállomásról van tudomásunk. Katafán egy II-III. századi őrállomás került elő, amelyet Tóth Endre és Cserményi Vajk kutatott az 1970-80-as években. Nemescsón és Sorokpolányon pedig 1980-82-ben szintén egy-egy II-III. századra keltezett őrállomást fedeztek fel ahol 2009-2012 között geofizikai kutatásokat is folytattak -, s melyek Savariatól körülbelül 12 km-re északra fekszenek. Egy másik őrállomás, bár a birodalmon kívül fekszik, ugyanolyan fontos szerepet tölthetett be az imént említettek mellett.
Stupava, magyar nevén Stomfa a mai Szlovákia nyugati szélén fekszik, közel a szlovák-osztrák határhoz. Jana Hecková is foglalkozott vele, akinek műveiből kiderül, hogy ezen a helyen egykor egy római építmény volt, amelyet legtöbbször őrállomásként azonosítanak, mivel egy nagyon fontos kereskedelmi út mentén állt. Titus Kolnik cikkéből viszont az is kiderül, hogy bár a markomann háborúk után is megőrizhette kereskedelmi szerepét, a III. században már germán megtelepülés lehetett a helyén.

Borostyánnal való kereskedelemmel a magyar kutatás részéről Gömöri János foglalkozott, de említés szintjén írt róla Bojtár Endre és Gabler Dénes is. Nemzetközi kutatók közül pedig Günther Ludwig, Kontny Bartosz, Przemyslaw Wielowiejski, Maurizio Buora is foglalkoztak a témával. Borostyánnal már az i.e. II. évezred közepén kereskedtek, és erre bizonyságul szolgálhatnak a Kr. e. VII. századi etruszk sírokban előkerült borostyán ékszerek.
A balti borostyánt kizárólag a barbároktól tudták beszerezni, amelyre jó példa az idősebb Plinius Naturalis Historiajában említett Nero uralkodása idején történt, kifejezetten a borostyánért folytatott expedíció. A beszámoló szerint egy bizonyos Iulianus Nero kérésére egy római lovagot küldött el borostyánért a Balti-tenger partvidékére. Tacitus szerint a szóban forgó barbárok, vagyis a germánok valamennyire tudatában voltak annak, hogy a borostyán milyen hatalmas értékkel is bír főleg miután a rómaiak oly sokszor hatalmas árakat fizettek érte, de nem tulajdonítottak neki olyan nagy jelentőséget, mert a hétköznapokban nem vették hasznát, s nem is kutatták. A markomann háborúk és az egész III. századi válságos helyzet azonban megtörte a borostyán kereskedelmét, erre utalhat az, hogy a III. századtól kezdve csökkent a borostyángyűrűk és más borostyántárgyak száma, de kisebb volumenű kereskedelem ezután is lehetett.

Pannonia csekély kereskedelmi szerepének egyik oka a provincia késői, mérsékelt romanizációja. A Borostyánkő-út menti, pannoniai városokon kívül máshol nem annyira a kereskedők, mint inkább a katonák képezték városok első lakóit, és ennek következtében a kereskedelmi út mentén fekvő, polgári jellegű városok kereskedelmi szempontból nagyobb jelentőséggel bírtak a provincia belsejében, vagy a limesnél elhelyezkedő településekhez képest. Ezt a feltételezést alátámaszthatják a Borostyánkő-út mentéről előkerült, kereskedőcsaládokkal kapcsolatos feliratok. Zalalövőről (Salla) és Szombathelyről (Savaria) a Caesarnius-család feliratai utóbbiból a Barbius és Peironius kereskedőcsalád feliratai is ismertek. Sopron (Scarbaniia) területéről pedig Domaiius, Pomponius Philinus, Flavius Sucessus, és Norica kereskedők neveit tartalmazó feliratokat találtak. Mindemellett Sopronban, Hegykőn, és Szombathelyen a Canius-kereskedőnemzetség sírkőfeliratai is előkerültek.
A mérsékelt kereskedelmi szerep másik oka az lehetett, hogy a provincia inkább katonai, mint kereskedelmi szempontból volt jelentős. Mivel kevesebbet exportált a nyugati provinciákhoz képest, és hozzájuk képest kevesebb volt a műhelyek száma, többségében importárui voltak, mint amilyenek a borostyánkő-gyűrűk és borostyánkő-faragványok is voltak. A kora császárkorban kereskedelem útján, valószínűleg aquileiai műhelyekből kerülhettek a Borostyánkő-út pannoniai szakasza mentén lévő városok sírjaiba a különböző faragott borostyángyűrűk és csüngők, valamint amulettek, így a borostyánékszerek divatja is ezen a területen hódított.

A II-III. század válságos eseményei következtében jelentősen visszaeshetett a borostyánkővel való kereskedés, s ez érződhetett a Borostyánkő-úton történő kereskedelemben is erre utalhatnak azok az egyszerű kidolgozású, Pannonia területéről előkerült borostyánkő-ékszerek, amelyek ebből az időszakból kerültek elő, illetve a III. század utáni időszakból, Pannonia területén talált, feltételezhetően északi, és keleti barbár területekről származó borostyángyöngyök is erre engednek következtetni.

A Római Birodalmon belüli kereskedelem mellett fontos kitérni a rómaiak és a barbárok közötti kereskedelemre is. A markomann háborúkat követően megváltozott a kereskedelem profilja. Míg az I-II. században többnyire a rómaiak vitték termékeiket a Barbaricumba, addig a markomann háborúk negatív hatásai miatt a kereskedelem iránya megfordult, így ekkor már a szarmaták kézműves termékeinek Pannoniába áramlása kaphatott nagyobb hangsúlyt. Erre engednek következtetni a III-IV. századi pannoniai borostyángyöngy-leletek.
Tudomásom szerint Pannoniában nem ismerünk borostyánfeldolgozó műhelyt, bár nem zárható ki, hogy volt. Ennek okán a pannoniai borostyángyöngy leletek vagy északról a Wielbark-kultúra, illetve a Przeworsk-kultúra területéről, vagy a szarmaták Duna-Tisza közi, és alföldi szállásterületéről kereskedelem útján kerülhettek Pannoniába.


Forrás: részletek Szűcs Flóra Tünde: Borostyánkő ékszerek Pannoniában c. szakdolgozatából