logo

VIII December AD

A borostyánról általánosságban

A borostyán a már kihalt pinus succinifera fenyőfajtán keletkezett fosszilis gyanta megkövesedett formája, amely a Balti-tenger hideg vizétől megszilárdulva sodródott a tengerben, és aztán a Balti-tenger partjára került. Emellett előfordult a folyókban, és a közelmúltban bányászták is az ún. kékföld rétegéből. Éppen ezért a legtöbb borostyánlelet a Balti-tenger vidékéről származik, innen szállították kereskedelmi útvonalakon Európa többi területére, melyek közül a leghíresebb a Borostyánkő-út volt.


Kutatástörténet

A borostyánkővel hazai és nemzetközi szinten is régóta foglalkozik a kutatás, ami nem csak az őskori és ókori borostyánleletekre, de az ún. borostyánzárványokra is kiterjed, amelyeket elsősorban biológusok vizsgálnak. A pannoniai borostyánkutatás első úttörője Bella Lajos volt, aki a Sopronban előkerült borostyánleletekről írt 1895-ben. Kicsit később, 1934-ben Paulovics István a nógrádverőcei erőd feltárásánál előkerült borostyántömbökről feltételezte, hogy ott valamilyen árubeváltó hely lehetett az északról jövő kereskedelem számára. Körülbelül 20 évvel később Mócsy András egy szombathelyi kora császárkori temető feltárásakor három borostyángyűrűt talált.
1957-ben Sprincz Emma összefoglalót készített az addig előkerült pannoniai borostyángyűrűkről, melyeket kialakításuknak és motívumaiknak megfelelően osztott csoportokba. 1961-ben Buócz Teréziának a Rumi úti temetőről kiadott közlésében található három borostyángyűrű, emellett ugyanonnan előkerült borostyán-faragványokat is publikált.

A téma szempontjából kiemelten fontos Facsády Annamáriának az „Aquileia-Aquincum” című, 1995-ben kiadott kiállítási katalógusában megjelent, a borostyánkő-ékszerekről írt fejezete. Gömöri János az iparrégészeti kutatásai mellett a Borostyánkő-útról készített konferenciakötete, s többek között a kereskedelmi úton talált borostyánleletekről írt közlése, valamint soproni kutatásai is fontosak. Tóth István 2015-ben a pannoniai vallástörténetről szóló monográfiájában említi a borostyánkő jelentőségét és a Borostyánkő-utat is.
A külföldi kutatás kiemelt figyelmet fordít a borostyán kutatására. Magdalena Tempelmann Maczynska 1990-ben írt egy doktori disszertációt a közép-európai Barbaricum római és kora népvándorlás kori gyöngyeiről, melyben a borostyángyöngyöknek is szentelt egy rövid fejezetet.

A gyöngyök datáláshoz ugyanebben az évben az Emilie Rihának az Augusta Rauricorumban előkerült leletekről íródott monográfiája nyújt segítséget. Marinella Pasquinucci 1982-ben Aquileia kereskedelmi viszonyairól elmélkedett cikkében, Przemyslaw Wielowiejski a borostyángyöngyök és a Barbaricum közötti kereskedelmi kapcsolatot elemezte, s emellett egy különleges borostyáncsüngőről is szót ejtett.

2010-ben Beatrice Orsini az olasz Emilia-Romagna régió múzeumjainak borostyántárgyairól készített monográfiát, Kontny Bartosz pedig 2012-ben foglalkozott a borostyánnal kapcsolatos kereskedelmi folyamatokkal.


Forrás: részletek Szűcs Flóra Tünde: Borostyánkő ékszerek Pannoniában c. szakdolgozatából