logo

XXVII Novembris AD

Szidón és Türosz vidékén

Következő utunk Bejrúttól délre vezet. Többsávos autópályán száguldunk ki a városból a 40 kilométerre fekvő Szidónba (Szaida). Ez a valaha igen fontos föníciai kikötőváros - a település folyamatos lakottsága miatt - gyakorlatilag még feltáratlan. Így hát beérjük a tengerbe nyúló keresztes erőd meglátogatásával, amely 1228-ban egy kis szigeten épült.
Órákig lehetne bámulni a Földközi-tenger reggeli azúrkék tükrét, de mi inkább megiszunk egy kávét a helyi szukban, és folytatjuk utunkat délnek, átlépve a Dél-Libanon határát jelentő Litani-folyócskát, és hamarosan befutunk a legjelentősebb föníciai városba, amely évszázadokon át az egész mediterrán világ történelmét alakította, s ahonnan a mítosz szerint maga Európé hercegnő is származik.

Türosz (Cúr) egyike volt a legjelentősebb föníciai kereskedővárosoknak. Neve sokszor szerepel a Bibliában: nemcsak az Ó-, hanem az Újszövetségben is, mivel Jézus ennek környékén is tanított. Egyik föníciai uralkodójának, a Kr. e. 2. évezred végén élt Ahirámnak a szarkofágját a Nemzeti Múzeum egyik legnagyobb kincseként tartják számon.
A város Nagy Sándor alatti sorsa is jól ismert: a makedón uralkodó, mivel a helyiek megtagadták neki a szigeten épült óváros átadását, fél év alatt egy töltést épített a szárazföldről, és ostrommal foglalta el Türoszt. A város férfilakosságát részben legyilkoltatta, részben keresztre feszíttette, a nőket és gyermekeket pedig eladta rabszolgának.

Türosz ókori romjait - főként a római és bizánci korból - ma két helyen lehet megtekinteni: az egyik az egykori szárazföldi rész nekropolisza és a kelet-nyugati decumanus, amely a Traianus tiszteletére emelt kapu alatt halad tovább. A díszkaputól balra a római világ egyik legépebben fennmaradt circusa látható: az istállókkal, a középütt futó spinával és a nézőtér egy rekonstruált darabjával. Feledhetetlen látvány.
A helyi múzeum sajnos zárva volt, így kissé frusztráltan mentünk tovább a hajdani sziget területére, amely lényegében egyetlen, a tengerre kifutó kolonnádos sétaútból áll. Jobb oldalán egy különleges építmény: állítólag a római világ egyetlen négyszögletes (!) nézőterű színháza vagy amfiteátruma, balra pedig egy hatalmas közfürdő.

Az út mellett beljebb lakónegyedek húzódnak a szokásos összevisszaságban; az egyik legérdekesebb hely az üvegfúvók műhelye, amely mellett a bozótosban szétdobált üvegtömbök találhatók. (A bejrúti Nemzeti Múzeumba is innen vitték el az egyik üvegtömböt. Ami ott kiállítási tárgy, az itt csupán szemét, amire a kutya se kíváncsi.) A város egyébként sportéletéről volt híres a római korban: az egyik bokszolójuk emlékére emelt felirat is ott díszlik a promenádon.
A tengerben apálykor ma is jól láthatók az oszlopok maradványai: a kikötőt részben légifelvételekkel, részben víz alatti kutatásokkal már a francia misszionárius-régész-pilóta Antoine Poidebard (1878-1955) igyekezett felkutatni 1934-36 között. 1971-ben Honor Frost, majd 2005-ben az UNESCO támogatásával Nick Marriner újította fel a sokat ígérő víz alatti kutatásokat.



Grüll Tibor


Grüll Tibor (1964) a Pécsi Tudományegyetem docense, az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem magántanára, a Szent Pál Akadémia tanszékvezető főiskolai tanára. Fő kutatási területe a korai császárkor, valamint a római kori zsidóság és kereszténység története.



Forrás: Grüll Tibor - Római nyomokon Libanonban