logo

XXIII Januarius AD

Palesztina szociális viszonyai

Jézus korában volt egy előkelő, gazdag fe1sőréteg. A papi nemesség, a főpapi család, a nagybirtokosok és nagykereskedők tartoztak hozzá. Ez utóbbiak mint vének a Nagytanács tagjai voltak, többnyire Jeruzsálemben vagy környékén laktak. Ehhez a kategóriához tartoztak még az adóbérlők is.
Káprázatosan fényűző életet éltek, lakás, öltözködés és étkezés terén egyaránt. Nagy lakomákat rendeztek, ezeket előre jelezték a meghívottaknak, a meghívott vendégek névsorával együtt. A lakoma napján még egy meghívót küldtek, amely most már „azonnalra" szólt, Jézusnak a nagy vacsoráról mondott példázata meglehetősen hűen tükrözi a kor szokásait.

A felső réteg mellett van a középréteg. Ide tartozott a kiskereskedők, iparosok és a papok nagy száma. Elég jó körülmények között éltek, de nem fényűző módon.

A szegény réteghez nagyon sokan tartoztak: először a napszámosok, akik egyik napról a másikra éltek. Egy napszámos napi bére alig fedezte egy kis család napi szükségleteit. A szegény réteg számára rendkívül nagy gondot jelentett az, ha egyetlen nap is munka nélkül maradt a család feje. Ehhez a réteghez tartoztak a zsidó és pogány rabszolgák. A zsidó rabszolgák a szombat-év rendelkezésének a védelme alatt álltak.
A pogány rabszolgáknak semmi joguk nem volt. Úgy próbáltak segíteni magukon, hogy prozelitusokká lettek: csatlakoztak Izráel kultuszközösségéhez. A szegény réteghez tartozott nagyon sok írástudó. Nekik ugyanis meg volt tiltva, hogy munkájukért fizetést vegyenek fel (Berakot IV, 6). Ezt a helyzetet tükrözi Jézus tanítása (Mt 10:8-10). Az a több mint száz rabbi, akit a Talmud megemlít, kisiparos volt. Jézus korában egyáltalában nem volt szokatlan, sőt törvényszerű volt, hogy az írástudóknak szakmájuk van. Jézus szülei révén maga is a szegény réteghez tartozott (Lk 9:24).

A ko1dusok. Külön rétegnek számított Jézus korában ez a csoport: Ő maga is számtalanszor találkozott velük. Vakok, sánták, csonkák arra voltak utalva, hogy koldulásból éljenek. Hivatalos gondoskodásban nem volt részük, így koldulással próbáltak mindig segíteni magukon, hogy ne legyenek teljesen a család terhére. Az alamizsna-adás gyakorlata bevett volt és némi segítséget nyújtott nekik.
Az alamizsna-adás Izraelben különösképpen érdemszerző cselekedetnek számított. A koldulásra igen alkalmas hely volt a jeruzsálemi templom kapuja, a Bethesda tava, s a Siloám tó kijárata. A sokféle nyomorúságban szenvedő embernek Jézus nemcsak pillanatnyi segítséget adott, hanem gyökeres, egész életre szóló megoldást, gyógyulást, Isten országa eljövetelének jeleként.

Az ország szegény rétegét növelte a sorozatosan megismétlődő harcokon túl a sok fosztogatás, rablás, természeti csapások. Sok volt az éhező nincstelen. Az esszénusok, s Jézus útmutatása szerint az őskeresztyének felkarolták a nincsteleneket, jelt adva a szervezett, rendszeres és gyökeres megoldásról: a társadalmi különbségek megszüntetéséről.