logo

XXIII Januarius AD

Nagy Heródes (Kr. e. 37-4.)

romaikor_kep



Júdea vitán felüli királya Heródes lett. Ezt kizárólag Rómának és apjának, Antipaternek köszönhette, aki szoros kapcsolatban volt Róma reprezentánsaival. Heródesnek is jó érzéke volt ahhoz, hogy a kellő pillanatban a megfelelő támogatást biztosítsa magának. Uralkodása első évtizedében ugyan adódott még egy veszélyes helyzet számára, nevezetesen az, amikor az Antonius és Octavianus közötti harcból az actiumi csatával (Kr. e. 31. szept. 2.) Octavianus került ki győztesen.
Heródes ügyes taktikával szerezte meg Octavianus kegyeit. A következő évben ugyanis, amikor Octavianus (Augustus) Rhodosban volt, személyesen megjelent nála, és egy nagy színészi gesztussal letette lábai elé királyi koronáját. A jól kiszámított hatás nem is marad el, koronáját Augustus kezéből nyerte vissza, s uralkodói területéhez jutalmul tekintélyes részt kapott. Országa csaknem az egész Palesztin á t magába foglalta. Uralkodásának ebben az évében egy másik nagy jelentőségű esemény is történt: Kr. e. 31-ben földrengés pusztította el Qumránt és környékét.

Heródes keleti hellénista uralkodó volt, országát is a hellénista kultúrához akarta kapcsolni. Ugyanakkor másfelől azon fáradozott, hogy a zsidókat ne botránkoztassa meg. Megjátszotta a hű és szigorú zsidót. Uralkodását ez a kettőség határozza meg: Külső fény és belső rendezetlenség. Hallatlan dicsvágy hatotta át. Mindent megtett, ami dicsőségét, nagyságát növelte, és mindenkit kiirtott, aki uralmát a legkisebb mértékben is veszélyeztethette. Az ország építése és a nép számtalan tagjának, sőt családjának lemészárlása erre a közös gyökérre vezethető vissza.
Uralkodása alatt Jeruzsálem új fényben ragyogott. Tornyot építtetett a város nyugatra néző kapuja mellett, és elhunyt testvére emlékére Fazáelnek nevezte el. A templomot nagy pompával építtette újjá. Ezt a munkát Kr. e. 20-ban kezdték el. A templomtól északra a régi Bar is várat amelyet Heródes elődei, a Hasmoneusok építtettek fel, még jobban megerősíttette, és barátja, a római hadvezér tiszteletére Antonius-várnak (Arx Antonia) nevezte el. Színházat építtetett, vízvezetéket létesíttetett.
Hebronban síremléket állított fel az atyák emlékének. Kapharsaba síkságon egy új várost épített, ezt atyja emlékének szentelte, és Antipatrisznak nevezte el. Megpróbálkozott Palesztina gazdasági életének fellendítésével, nagyszabású kikötővárost építtetett hellénista-római stílusban Stratos tornya helyén és Augustus tiszteletére Cézáreának (Caesarea) nevezte el.

Az építkezésekhez a legszebb építőanyagokat használták, a munka művészi szempontból is igen értékes volt: a földalatti csatornák és termek éppen olyan művészi alkotások voltak, mint a város épületei. Színházat építtetett a városban, és mögötte, a kikötő déli oldalán amfiteátrumot, amelyben óriási tömeg fért el, fekvése kiváló volt, a tengerre nézett. Jerikót modern várossá fejlesztette. S a m áriát újjá építtette, s a nevét Augustus iránti hódolata jeléül Sebastér a változtatta. Teret és hatalmas templomot építtetett a városban, a fő részét erősséggé építette ki úgy, hogy hatalmas falakkal övezte. A határában levő szántóföldet kiosztotta azoknak a telepeseknek, akiket a város megerősítésére vitt magával.
Ugyanakkor az ókor egyik legkegyetlenebb uralkodójaként tartja nyilván őt a történelem. Már 25 éves korában elfogatott egy galileai ellenállót embereivel együtt, és minden további nélkül kivégeztette őket (Hizkia, Ezékiás). Jeruzsálem elfoglalásával szörnyű öldöklést vitt véghez. Utána a hasmoneusok felszámolása következett, majd 25 körül nyomára jött egy összesküvésnek, a főcinkosokat halálra kínoztatta, elvbarátaikat feleségestől és gyermekestől kivégeztette. Sokakat a Hyrkania hegyi erődítményébe hurcoltak, és ott végeztek ki.

Családjának tagjai közül is többen áldozatául estek gyilkos politikájának. Kr. e. 7-ben Alexander és Aristobulus hercegeket, Mariamne királynőtől, hasmoneus eredetű feleségétől való gyermekeit megfojttatta. Ugyanebben az évben összeütközött hatezer farizeussal, mert ezek megtagadták a császárra teendő esküt. Heródes újabb kivégzési akcióba kezdett. A farizeusi kör tagjai közül többen megjöven-dőlték az új korszak elérkezését, a messiási király közeli születését, aki megdönti Heródes véres hatalmát, és akivel beköszönt a boldog végső időszak, az aranykor.
Kr. e. 7. v. 5-4-ben jött el a földre, Augustus császár idejében, Heródes uralkodása alatt Izráel Szabadítója, a népek Megváltója, a Názáreti Jézus. Ha Heródes véres politikáját figyelembe vesszük, akkor láthatjuk, hogy a betlehemi gyermekgyilkosság, nagyon jól beleillik ebbe a vonalba. Augustus pedig miután Kr. e. 8-ban Heródes kegyvesztett lett nála önkényes magatartása miatt, joggal jegyezte meg: „Inkább volnák Heródesnek disznaja, mint fia".

Heródes K r. e. 4-ben halt m e g, hosszú és irtózatos fájdalmakkal járó betegség után. A Holt tenger keleti partja mellett levő Kallirhoe hőforrásánál keresett enyhülést és gyógyulást. Mikor közeledni érezte halálát, maga elé rendelte a nép előkelőit, katonáinak megparancsolta, hogy a cirkuszba vezényeljék őket. Húgát, Salomét és annak férjét pedig megbízta, hogy halála órájában nyilaztassák agyon a cirkuszba zárt tömeget. Tudja, hogy a zsidók örülnének halálának, ha viszont rendelkezését teljesítik, bizonyos lehet abban, hogy a nép sírása közepette száll sírjába.
Rendelkezett az ország sorsára és temetésére nézve is. Rendelkezése szerint nagy pompával temették el, de a cirkuszba terelt népet szabadon engedték, ezt a kegyetlen rendelkezését nem hajtották végre. Heródes halála felszabadulást jelentett a népnek. Holttestét Jerikóból Herodeionba vitték, Júdea pusztájába, Betlehemtől délre mintegy öt kilométernyi távolságra. Heródest az uralkodásban fiai követték.