logo

XXIII Januarius AD

A kor világpolitikai háttere

Róma mindig szívesen lépett fel békepolitikájával ott, ahol egy nép elvesztette belső egységét és testvérharcban őrlődött. Pompeius, Crassus, és Julius Caesar rómaihad-vezérekkel kezdődött el az a történelmi eseménysorozat, amely Palesztina életét ebben a korban döntően meghatározza. A római birodalom ebben a korban éli át a köztársasági államformából a császárságba való átmenet válságait.
A Pompeius és Caesar közti ellenségeskedés Caesar győzelmével fejeződött be. Julius Caesar azonban, miután megszerezte az imperátori hatalmat (Kr. e. 45-44), hamarosan a republikánus pártiak összeesküvésének áldozata lett. Kr. e. 44. március 15-én a Pompeius színház termében egybegyűlt senatus ülésen ölték meg. Ezt követően Kr. e. 31-ig Róma élén consulok álltak a szenatussal együtt. Antonius, Octavianus és Lepidus (II. triumvirátus) az élet irányítói. A politikai helyzet továbbra sem volt megnyugtató, napirenden voltak a pártharcok. Az Antonius és Octavianus pártja közti harcból végül Octavianus került ki győztesen az actiumi csatában aratott győzelme révén (Kr. e. 31. szept. 2.).

Octavianus császárként állt a római birodalom élén Kr. e. 31-t6l Kr. u. 14-ig. Diadalmenete alkalmából (Kr. e. 27.) a nép az Augustus melléknévvel ruházta fel, ős ezt az aktust L. Munatius Plancus javaslatára a senatus szentesítette. Octavianus e nevet végrendeletében feleségére is (Augusta) átruházta.
A következő császárok maguk is elfogadták ezt a címet a sersatustól, sőt később önhatalmúan felvették. A név egyébként az augeo igével csendül össze, így a népetimológia ilyesféle jelentést érezhet bele: „országgyarapító". Görög fordítása: sebastos, jelentése: „imádott".

Augustus utóda Tiberius császár (Kr. u. 14-37), Augustus fogadott fia. (ő számos hadi sikerével szerezte meg Augustus kegyeit, aki eleinte egyáltalán nem értékelte. A pannoniai és dalmáciai, majd a szlavóniai veszedelmes felkelések lecsendesítése után azonban Kr. u. 8-ban Augustus megajándékozta az „Imperátor" címmel, és diadalmenet engedélyezésével jutalmazta hadi érdemeit.
Tiberius éppen Pannoniában volt, amikor Augustus meghalt. Halála hírére hazautazott, és életének 55. évében átvette a kormányt. Visszautasította a szenátus által felajánlott pater patriae címet, nem engedte, hogy szobrot, vagy templomot emeljenek neki, kivéve egy esetet (Szmirna).
Nem élt az „Imperátor" címmel, az Augustus címet csak külföldi fejedelmekkel való érintkezéseiben használta, és még a dominus megszólítást is csak szolgálóitól tűrte meg. Éles szemével igyekezett belelátni alattvalói lelkébe, maga azonban rendkívül zárkózott természetű volt. Egyébként higgadt és józan politikai vonalvezetése következtében a külügyi helyzet szerencsésen alakult (Tacitus Ann. 6:11. 32.).

A senatust tisztelte, és hatáskörét különösen bíráskodás tekintetében tágította. A dyarchikus kormányrendszer híve. Nagyon sokat fáradozott a régi tisztesség, erkölcs és szokások megőrzése körül. Az elszegényedett nemesi ifjakat és nőket támogatta, viszont az erkölcstelen életet folytató nemeseket deportáltatta. Nem tűrt fényűzést, megtiltotta, hogy alattvalói ő rá hagyják vagyonukat. Elemi csapások idején rendkívül bőkezű volt.
A Puteoli mellett talált. Tiberius-emléken e városon kívül 16, többnyire kisázsiai város mond hálát újjáépítőjének, Tiberiusnak. A birodalom építésében éppen olyan ügyes volt, mint a külpolitikai helyzet irányításában. Vele a nagy császárok kora lezárult.