logo

XX Martius AD

Transzjordánia

A Jordántól keletre eső terület északi felét a Básáni-hegyvidék alkotja a Jármuk folyóig. Ez a terület vulkanikus eredetű, de míg a Jordán és a Genezáret-tó mentén levő Dsólán hegység (a római korban Gaulanitis tartomány) meglehetősen kopár köves felföld, lávatömbökből álló táblákkal és vulkáni kúpokkal, addig a keletebbre eső sík terület málladék-talaja termékeny föld. Ma gabonatermő vidék, a bibliai korban erdők és legelők borították. (Vő. „Básán tölgyfái” Ézs 2:13; „Básán bikái” Zsolt 22:13).
A római korban ezt a területet Batanea és Auranitis néven nevezték. - Város kevés volt itt. Asterót-karnaim, mint határváros Izráel és Damaszkusz között, sokszor volt háborús viszontagságoknak kitéve. Edrei volt a honfoglaláskor legyőzött Og básáni király fővárosa. Érdekessége, hogy alatta a hegy belsejében valóságos földalatti város van, barlangokkal és az azokat összekötő folyosókkal.

A Jordán kevés számú mellékfolyói közé tartozik a Jármuk és a Jabbók. Az utóbbi két részre osztja azt a tájegységet, amelyet Gileádnak neveznek. Izráel határai itt szűkebbre szorultak, mert kelet felől Ammón országa foglalt helyet közte és az arab puszta között. - Gileád is hegyes vidék. 1000 m-t is elérő vagy meghaladó hegycsúcsai: a Jabbóktól északra a Dsermák hegy, délre a Hóseásról elnevezett hegy, szomszédságában pedig a Gileád hegycsúcs.

A gileádi-hegyvidéknek főként az északi része erdőkben, legelőkben gazdag, szőlők, olajligetek, sőt különféle gyógynövények is virultak itt; az utóbbival kapcsolatban érthető meg Jer 8:22 és 46:11. A bibliai korban e területen még sűrűbb erdőségek voltak, mint ma; itt volt az „Efraim erdeje”, ahol Absolónt verte le Dávid fővezére, Jóáb (2Sám 18:6)

Már a pátriarcha-történetekből ismertek a Jabbók mellett fekvő városok: Szukkót, Penuél, Mahanaim. Mindegyiknek megvan a Jákob történetéhez kapcsolódó etimológiája: Szukkótban házat és „hajlékokat” épített (Gén 33:17), Penuélban „színről-színre” látta Istent, illetve angyalát (32:30), a Mahanaim név pedig emlékeztet arra, hogy Jákob meggazdagodva, „két táborral” tért haza Mezopotámiából (32:10), sőt a 32:1-2 látomására is.
A Jordán mellett Jábés-Gileád Saul királysága történetéből ismert (1 Sám 11 r.), kelet felé viszont Rámót-Gileád volt megint egy háborúktól sokat szenvedett határváros Izráel és Damaszkusz között. Itt kapott halálos sebet Acháb király az arámok elleni háborúban. (lKir 22:29 skv.)

Gileádtól délre az Arnón patakig terjedt Izráel határa. Ez a terület a honfoglalás után Ruben törzsének jutott volna, a szomszédos móábita nép azonban szemmel láthatóan túlsúlyba jutott itt és eltekintve a királyság korának első felétől - amikor Móáb izraelita hódoltságban élt a móábiták hatalmukba is kerítették ezt a földet. Ez az országrész is mészkőhegyekből áll, közöttük az időszakos patakok mély völgyeket vágtak.
A hegység a Holt-tengernél egész meredeken ereszkedik alá, úgyhogy nyugat felől magas hegyvidéknek tűnik a táj, amely valójában fennsík; az Ősz. egyenesen Misór-mk nevezi, amely síkföldet jelent (Deut 3:10; 4:43). A hegyvidék egyik vonulata viselte az Abárim hegysége nevet, ennek egy kiemelkedő hegycsúcsa volt a Nébó hegy, ahonnan Mózes átpillanthatott Kánaánba (Deut 34:1). azok a városok, amelyeket Józsué könyve honfoglalási statisztikája e területen felsorol (Józs 13:17 skv ), szintén móábi lakosságúak voltak, Izráel történetében különösebb jelentőségük nem is volt.

A Bibliában név szerint nem fordul elő, de megemlítendő az a Machairos nevű vár, amelyet az Arnón folyótól északra egy hegyfokon építtetett Heródes. Josephus szerint itt vetették fogságra Keresztelő Jánost és itt végezték ki.