logo

XX Martius AD

Galilea .

„Két Galilea van - mondja FI. Josephus Felső- és Alsó-Galilea... Földje kövér, legelője dús, bőségesen megterem rajta minden néven nevezendő fa, és oly termékeny, hogy a leglustább földművest is munkára serkenti.” (Zsidó háború. III, 3.) Josephus lelkes szavainak az igazságát bizonyítják nemcsak földtani ismereteink, hanem - többek közt - a legutóbbi évtizedek gazdasági vállalkozásai is.

Felső-Galileát a Libánon hegységtől a Litáni folyó völgye választja el. Ezen a vidéken vannak az ország legmagasabb hegyvonulatai, legkiemelkedőbb csúcsa a csaknem 1200 méteres - mai nevén – Dsebel-Dsermák nevű hegy, a Józsué harcai történetéből ismert „Méróm vizei” közelében (Józs 11:5). Az utóbbi egy hasonló nevű falunál eredő s a Genezáret-tóba folyó patakocska. Józsué itteni csatájának a célja pedig az egyik legnagyobb kánaáni városnak, Hácórnak a megszerzése volt. Hácortól még északabbra esett Kedes-Naftáli, Bárák bírónak a lakóhelye (Bír 4:6).

Felső-Galileának csakúgy, mint a délebbre fekvő Alsó-Galileának nemcsak jó termőtalaja van, hanem csapadékot is többet kap, mint az ország többi része. A vulkáni eredetű málladék-talajon erdők díszlettek, az alacsonyabb völgyekben, síkságokon pedig gyümölcsösök és szántóföldek voltak, amelyek „királyi csemegéket” termettek (Gén 49:20).
Alsó-Galilea lankásan ereszkedik alá a Jezréel-síkság felé. E dombvidék egyik legszebb pontjának mondják a központi fekvésű Názáret környékét. A hagyomány számos kegyhelyet tart itt számon, közülük azonban egyedül biztosnak csak az tartható, hogy a „Mária kútja” néven ismert forrás vízéből ihatott egykor a fiatalsága éveit itt töltő Jézus is. A környék tele volt falvakkal, közülük a bibliai történetekben szereplő Kána. Jézus első csodájának a színhelye (Jn 2. r.) és délebbre, a síkságon fekvő Nain (Lk 7:11 skv.) említendő meg.

A Jezréeli, vagy Esdrelón-síkság választja el Galileát a Samáriai hegyvidéktől. Termékeny, enyhe klímájú alföld ez, melyen a Kisón patak folyik keresztül ENY-i irányban és a Kaiméi hegy tövében ömlik a tengerbe. (Vö. lKir 18:40.) Régi, kánaáni korbeli erős városok voltak itt, amelyeket az izraeliták csak hosszabb idő múltán tudtak elfoglalni. Itt volt Haróset, Sisera városa (Bír 4:2) és itt volt a hadászati szempontból kulcspozíciót betöltő Megiddó.
Délebbre épült Taanek, keleten pedig maga Jezréel városa, a samáriai királyok téli rezidenciája (lKir 21:1). Kelet felől három kiemelkedő hegy foglal helyet a síkság és a Jordán-völgy között. Közülük legészakabbra esik - Názáret magasságában - a Tábor-hegy hatalmas mészkő-kupolája. A hagyomány Jézus megdicsőülése hegyének tartja, valószínűleg tévesen, mert a hellenisztikus kortól kezdve település, majd erődítés volt rajta.

Délebbre esik a More nevű hegy, Gedeon harcai során olvasunk róla (Bír 7:1). Állítólag Hieronymustól ered e hegynek a „Kis-Hermón” elnevezése. Tőle északra esett Endór, ahol Saul király a halottidéző asszonyhoz fordult végső kétségbeesésében. (lSám 28 r.)
Dél felé pdig, Jezréel városán túl a Gilboa hegye emelkedik, ahol Saul és Jónátán elesett a filiszteusokkal vívott ütközetben. Saul holttestét a közeli Bét-seán városába vitték, kitéve csúfságra a város falára. (1 Sám 31 r.) Bét-seán ismét egyike a régi kánaáni városoknak, régészeti emlékek tanúsítják, hogy az egyiptomi fennhatóság idején helyőrségi város volt. A Gilboa hegyének még egy nevezetessége, hogy tövében ered a Haród-forrás (Bír 7:1), mely aztán patakká nőve a Jordánba folyik.

A Jezréel-síkságtól DNY-ra a Karmel hegység húzódik s mint kiszögellő hegyfok benyúlik a Földközi-tengerbe. Mint neve is mutatja („szőlőskert”), a gyümölcsfák, szőlők, kertek hazája volt napsütéses dombjaival. A Karmel hegység is mészkőhegy, a mészkőhegyeknél oly gyakori barlangokkal. Többek között itt tárták fel néhány évtizede a palesztinai ősember barlangi tanyáit.

A bibliai történetekben e heggyel kapcsolatban legnevezetesebb az a nagy próbatétel, amelyben Illés próféta bizonyította, hogy egyedül az Úr az Isten. (lKir 18:19 skv.)