logo

XXI Januarius AD

A Jordán-völgy és a Holt-tenger medencéje

Palesztina egyetlen nagyobb folyója a Jordán, mai nevén: Seriat el-Kebire („a nagy folyó”). Több forrásból fakad az Antilibánon (Hermon) hegy déli nyúlványainál. Egyik forrása közelében volt Dán, a régi Izráel legészakibb városa, nevét a hasonló nevű törzsről kapta (olv. Bír 18 r.), itt alapította I. Jeroboám király Bétel mellett a másik királyi szentélyt.
Egy másik forrás mellett volt Paneion, ahol III. Antiochus király egy győztes csatával végleg elhódította Palesztinát a Ptolemaiosoktól (Kr. e. 198). Itt építtette ki székvárosát Heródes Fülöp negyedes fejedelem Caesarea Filippi néven, és ahol egykor Pán isten szentélye állt, ott hangzott el Péter vallástétele Krisztusról (Mt 16:13-16).

A Jordán folyóra jellemző a nagy esés: a forrás és a torkolat közti nagy szintkülönbség. A forrás még kb. 520 méternyire van a tenger színe fölött, a torkolatnál viszont a Holt-tenger tükre 394 m-rel van a Földközi-tenger szintje alatt (ez földünk legmélyebben fekvő területe). A teljes szintkülönbség tehát több mint 900 méter. A folyó hossza ezzel szemben légvonalban csupán 220 km, bár ez a hosszúság a valóságban a rengeteg kanyarulat miatt megháromszorozódik.
A Jordán lefolyását a felső szakaszon két tó szabályozza. Egyik a sekély, ma már jóformán kiszárított Hule-tó, mintegy 5 km hosszú s a tenger színe fölött még 2 m-nyire fekszik. Gazdag vízi növényzete közé tartozott a papirusz-sás. A másik tó neve volt az ószöv.-i korban Kinneret-tó, az Újsz. Genezáret-tónak, vagy Galileai-tengernek nevezi. Nevezték végül Tibériás-tónak is, arról a Tibériás városról, amelyet Heródes Antipas építtetett ki székvárosának (Jn 6:1). Ez a tó már 200 m-rel mélyebben fekszik a tenger színénél. Háromszög alakú, 21 km hosszú tó, a területe 170 km2.

Környéke bővelkedik természeti szépségekben: Keleten a hegyek lába egészen a tópartig ér, nyugati partja mellett termékeny síkság húzódik. A régi zsidók és a modern utazók a világ legszebb tájai közé sorozzák.
A tó halban gazdag, így a mellette fekvő falvak lakóinak természetesen adódó foglalkozása volt a halászat. Az Újsz.-ből ismert halászfaluk voltak Bét-sakkt, Chorazin, Magdala, továbbá Kapernaum, Jézus tanításainak és csodatételeinek egyik fontos színhelye. Zsinagógájának a romjait feltárták és részben rekonstruálták, jóllehet nem közvetlenül a Jézus korabeli, hanem egy 200 körül épült zsinagógáról van szó.
A Jordán azután abban a mélyen lesüllyedt árokban folyik tovább, amelyről már bevezetőben volt szó s amelynek ezt a szakaszát arab néven El-Ghór-nak hívnak (jelentése: árok, szakadék).

A folyó árterülete kb. 1 km széles, ezen belül mintegy 30 m szélességű maga a folyómeder, melyet az évezredek során a Jordán egyre jobban kimélyített. A folyó mélysége 3-6 m között váltakozik. Áradáskor kilép ugyan a medréből, de csak az árterületet önti el, amely éppen ezért füves, bozótos, de vadon terület volt (vö. Jer 49:19).
Az árterület két oldalán meglehetősen magas teraszként emelkedik az ország tulajdonképpeni földje, melyet a nagy szintkülönbség miatt a Jordán termékennyé tenni nem tud, vize öntözéssel sem értékesíthető, úgyhogy néhány km-nyi távolságban már kopár, terméketlen terület következik, különösen a Jordán alsó folyásánál, melynek a neve is Arábá = puszta (Ez 47:8). Kivételt ismét csak az képezett, ha valahol egy forrás környékén oázis-város keletkezett, amilyen volt Jerichó, a „pálmák városa” (Deut 34:3), vagy a közelében levő Gilgál, a Jordánon átkelt honfoglaló nép első kánaáni állomása.

Jerichó legjobban a honfoglalás történetéből ismert: a hagyomány szerint falai leomlottak a támadó izráeliták előtt. Története azonban visszanyúlik a messze múltba: a világ legrégibb városának tartják, ahol már a kései kőkor embere fallal megerősített várost épített a Kr. e.-i VII. évezredben.
Hogy a honfoglalás története kor és események tekintetében milyen viszonyban áll a históriai valósággal, az ma az archeológia egyik vitatott kérdése, annyi bizonyos, hogy Jerichó csak a királyság korában épült újjá és lett nevezetesebb város (lKir 16:34). Az újsz.-i kor küszöbén Nagy Heródes az óvárostól délre építette fel téli rezidenciáját.

A Jordán végül is a Holt-tengerbe ömlik. Ez a 76 km hosszú, kb. 920 km2 nagyságú tó azzal érdemelte ki nevét (amelyet egyébként az egyházatyák használtak először), hogy semmiféle élőlény nincs benne. Lefolyástalan tó lévén, az igen erős párolgás mellett vizében visszamaradnak különböző klóros sók, melyek a szerves életet elpusztítják, a víznek a fajsúlyát pedig megnövelik. (Az úszni nem tudó ember is fennmarad a színén, sőt úszni nehéz benne.)
Az Ősz.-ben jobbára „Sós-tenger” néven fordul elő, a görögök „Aszfalt-tónak” nevezték, mivel a környékén természetes aszfalt volt tőzeges állapotban, sőt a tó fenekéről ma is bukkannak fel nagy aszfalt-tömbök. Mindez emlékeztet a Gén 14 r.-ben leírt háború kimenetelére (14:10), sőt Sodorna és Gomora pusztulását is magyarázzák úgy, mint egy vulkanikus aszfalt-kitörés következményét.

A Holt-tenger DNY.-i partja mellett húzódik a Dsebel Usdum (Sodorna hegye) nevű, mintegy 11 km hosszú, 45 m magas dombhát, melynek nagy része természetes ásványi sóból áll. Tél idején kap néha esőt ez a különben nagyon száraz, esőben terület s a víz különböző formációkat mos ki a dombhátból. Egy ilyen módon keletkezett „ember alakú” oszlopnak adta a hagyomány a „Lót felesége” nevet.
Az itt lakó arabok is ápolják az ide vonatkozó hagyományokat s ők is e környéken tudják az elpusztult Sodornának a helyét. Erre mutat az említett dombhát nevén kívül a Holt-tenger arab elnevezése is: Bahr-Lút = Lót tava. - A Holt-tengernek egyébként két medencéje van, melyek közé a Lisán-félsziget nyúlik be. Feltűnő a két medence nagy mélységkülönbsége: az északi nagy medence 3-400 m mélységű, a kisebb déli pedig csak 6-8 m mély s föl lehet tenni, hogy az utóbbi egy újabb kori földrengés okozta lesüllyedés által jött létre.

A Holt-tenger nyugati partja mellett sok archeológiái nevezetesség adódott az utóbbi évtizedekben. Északon, majdnem Jeruzsálem magasságában a qumráni település romjai és a környékén levő barlangok gazdag bibliai és Biblián kívüli írásos emléket őriztek meg. Délebbre a Vádi-Murabbaat sziklafalainak barlangjaiban találtak értékes emlékeket a Bar-Kochba-féle felkelés idejéből.
Végül a legutóbbi években nagyszabású izraeli vállalkozás tárta fel a Heródes által kiépített Masada nevű erőd romjait, ahol Kr. u. 70 után a rómaiak által levert zsidó felkelés utolsó csapatai még három évig védték magukat.