logo

XXI Januarius AD

Az állatvilág .

A vadállatok közül a bibliai kor elején még előfordult Palesztinában az oroszlán, mint a legfélelmesebb ragadozó. (lSám 17:34. - A Sátán jelképe! lPt 5:8). Ma már kiveszett innen éppúgy, mint a másik félelmes vadállat, a medve (2Kir 2:24). Ma is előfordul még a párduc, továbbá a farkas, a nyájak legfőbb ellensége (Mt 10:16; Jn 10:12). Gyakori állat az alattomban ólálkodó róka és a dögevő sakál. E vadállatok legfőbb tartózkodási helye a Jordán-menti bozótos erdőség volt.

A háziállatok közül haszonállat gyanánt főként a kisebb és igénytelenebb juhot és kecskét tartották. A pátriarchák is juhtartó nomádok voltak éppúgy, mint a pusztában vándorló és honfoglaló Izráel. A letelepedés után még sokáig a juhnyáj nagysága volt a vagyonos emberek gazdagságának a jellemzője (lSám 25:2).
A teve a pusztai beduinok állata volt. Rabló nomádok használták lovagló állatnak (Bír 6:5), a kereskedő-karavánok pedig teherhordásra, minthogy a terhet és az esetleg napokig tartó étlen-szomjan menetelést kitartóan bírta. Az egyszerűbb emberek lovagló és teherhordó állata a szintén igénytelen szamár és öszvér volt.
A ló sokkal drágább portéka volt, csak előkelő személyek használták lovaglásra, főként pedig harci kocsik húzására. A kutya a pásztorok segítőtársa volt, de ott voltak a falvakban, városokban is, mint a keleti városok „szemét-eltakarítói”.

A madárvilágban a ragadozók sorában megemlíthetjük a sast és a keselyűt; félelmes voltukat szemlélteti, hogy a Bibliában gyakran szerepelnek a pusztító ellenség jelképeiként (Ez 17:3; Hós 8:1). A bagoly a romok közt keres magának tanyát, ezért szerepel illusztrációként említve a pusztulást hirdető próféciákban (Ézs 13:21).

A szelídebb madarak közül kedves ismerőse volt a Biblia népének a gólya, fecske, veréb, galamb. Mindegyikről tud valami jellemző példázatot mondani az írás (Jer 8:7; Zsolt 84:4; Mt 3:16; 10:29). - Érdekes, hogy az Ósz. nem tesz említést a háziállatok közt a tyúkról, de hogy tenyésztése Jézus korában általános volt, arról éppen az ő példázatai tanúskodnak (Mt 26:34; Lk 11:12).

A csúszó-mászók is hozzátartoztak Palesztina állatvilágához. A kígyók különféle fajai éltek és élnek ma is itt, köztük mérges fajták is, aminő a vipera (Mt 3:7 hasonlata). Békák az egyiptomi tíz csapásban vannak említve, különben Keleten a tisztátalanság jelképei. Halak főként a Genezáret-tóban tanyáztak; az Ósz. nem sokat emlegeti őket, annál inkább az Újsz., Jézus csodái és tanításai során (Lk 5:4-10). Az első keresztyének körében a hal Krisztusra utaló szimbólum lett.

Végül még a rovarok néhány formáját említhetjük meg. A sáska Keleten nagyon elterjedt s a sáskajárás ott még ma is előforduló súlyos természeti csapás. Igen sok válfaja ismert, maga az Ósz. is vagy kilencfélét említ (Lev 11:22; Jóéi 1:4), vannak köztük ehető fajták is. (Keresztelő János tápláléka, Mt 1:4).
Annál hasznosabbak a méhek, amelyek bár vadon éltek, mézük élvezetes táplálék volt a gyűjtögető ember számára. A „tejjel-mézzel folyó” Kánaán a nomád ember szemében jelentett ideális és gazdag földet. Kellemetlen rovarok voltak a pókok, skorpiók, a légy és a szúnyog.
A hangya és a moly példázatokban fordul elő, egyik jó, a másik rossz értelmű célzással (Péld 6:6; Mt 6:19). - Nem lehet itt cél teljes katalógust adni a Palesztinában honos sokféle állatról. Legfeljebb megemlíthetjük, hogy ilyenféle felsorolás a kultikusan tiszta és tisztátalan állatokról található a Lev 11 és Deut 14 r.-ben.