logo

XXI Januarius AD

A politikai határok alakulása

Az izraelita honfoglalást közvetlenül megelőző időkben a transzjordániai területen az egykori nagy emóreus birodalomnak (melynek súlypontja a Felső-Eufrátes mellett volt) két kisebb maradványa foglalt helyet: az Óg uralkodása alatt álló básáni királyság, délebbre pedig egy Szihón nevű uralkodónak az országa (Num 21:21-35).
A Jordántól nyugatra eső terület viszont kisebb kánaáni város-királyságok között oszlott meg (Jeruzsálem, Gézer, Lákis, Sikem stb.), melynek uralkodói a XIII. sz.-ig Egyiptom vazallusai voltak.

A honfoglalás után az izraeliták még jó ideig törzsi rendszerben éltek, felosztva maguk közt az országot. A Num 32 r. a Jordántól keletre eső területnek, Józs 13-19 részei pedig a nyugati országrész törzsi beosztását írják le. E szerint a Jordánon túl (északról dél felé haladva) a Manassé törzs fele, Gád és Ruben törzse választotta meg lakóhelyét.
A nyugati országrészben a Jezréel síkságától északra foglalt helyet Asér, Zebulón, Naftáli és Issakár törzse. A síkságtól délre Manassé törzsének másik fele és Efraim helyezkedett el. Tőlük még délebbre került Benjámin és Júda, továbbá a Júdába korán felszívódott Simeon, végül a tengerpart mellé Dán törzse. Az utóbbi még a bírák korában elköltözött a filiszteusok zaklatása miatt, s a Jordán forrásvidékén keresett új hazát.

A királyság első időszakában az ország egységes monarchia volt, Dávid és Salamon még a szomszédos kis országokat is meghódította. Birodalmuk legszélső határai az Eufrátesig, illetve az Elati-öbölig terjedtek.
Az ország kettészakadása új helyzetet teremtett. A kettészakadt Izráel és Júda elválasztó határa a benjámini területet szelte ketté a Gézeitől Jerichóig húzható vonal mentén. A két kis ország lassanként elvesztette a meghódított tartományokat is.

Kr. e. 722-ben az asszír birodalom bekebelezte Izráel országát. Júda még önálló maradt 587-ig, amikor a testvér-ország sorsára jutott, az új-babiloni birodalom prédájaként. A következő századokban Palesztina csak mint meghódított tartomány szerepelt, a babiloni uralmat felváltó perzsa és hellnisztikus korban is; az ország be volt osztva a szíriai tartományhoz. Egyedül Kr. e. 142-63 között sikerült a Makkabeusoknak kiharcolniuk az ország függetlenségét. Nemzeti királyságot alapítottak a hajdani izráeli-júdai területen, még Idumea (Edóm) bekebelezésével is.

Kr. e. 63-ban aztán a rómaiak szállták meg az országot s Szíria provinciához csatolták. Krisztus korában ugyan az idumeus származású Herodes és utódai mint királyok, illetve negyedes fejedelmek kormányoztak, de csak a római hatalom hűbéreseiként.

Az újsz.-i korban az ország a következő tartományokra oszlott:

1. Galilea,
2. Samária,
3. Júdea,
4. Perea (a Jordán alsó folyásától keletre),
5. Trachonitis és Iturea (Transzjordánia északi része).

A Heródesek kormányzása alól ki volt véve az ún. „Tíz város” (Dekapolis), melyek közvetlenül a szíriai helytartónak voltak alárendelve. E városok szintén a Jordánon túl voltak, kivéve a Jordán jobb partja mellett levő Scythopolist, a régi Bét-seánt.