logo

XXX Novembris AD

Érdekességek Iudaea-ból

Szent Pál börtöne
Izraeli régészek úgy vélik, hogy Cezáreában, Júdea római provincia egykori fővárosában megtalálták annak az épületnek a maradványait, ahol a rómaiak rabságban tartották Pál apostolt. A 15 ezer négyzetméteres épületegyüttesről, amelyet azelőtt Heródes király palotájaként azonosították, kiderült, hogy egy nemzedékkel régebbi időkből való. Kr. u. 58-tól Pál apostol két évig raboskodott ott.


Palesztina területének fejedelmei. Hivatali címük „tetrarka”, azaz negyedes fejedelem.
Hatalmukat Róma kegyéből gyakorolhatták. Heródes Antipász, aki Jézus terület szerint illetékes földi ura volt, Galilea és Perea negyedes fejedelme volt. Kr. e. 4-től Kr. u. 39- ig uralkodott. Amikor hivatalba lépett, a testvéréhez, Archelauszhoz hasonlóan, nevet változtatott. A testvérek a Heródes nevet dinasztia-névvé, az önálló uralkodó jelzőjévé avatták. Csak Fülöp tartózkodott ettől, amint a pénzei bizonyítják. Az Újszövetségben csak uralkodói néven, Heródesként emlegetik Antipászt, ez utóbbi személyneve nem fordul elő.


A Palesztina név a héber Pöleset szó görögös formája, amit másképpen úgy is emlegetnek, hogy Filisztea, Filiszteusok földje. Filisztea az ókorban a Szentföldtől délnyugatra fekvő ország volt, a Földközi-tenger partján. Neve csak a késői korban – Hérodotosz óta – vált használatossá, a beljebb fekvő területek megjelölésére is, kizárólag pedig akkor, amikor a rómaiak az utolsó zsidó nemzeti felkelést, a Bar-Kochba féle lázadást leverték (Kr.u. 135), és még a Júdea nevet is el akarták törölni.


Az izraelita honfoglalás előtt a Szentföld elnevezése Kánaán országa volt. Babiloni szövegekben a Kánaánnak megfelelő szó Kinahhu-nak hangzik, s ez jelentette eredetileg a piros bíbort, amelyet a tengerből halászott bíborcsigából nyertek. Eszerint Kánaán azt jelenti, hogy „Bíbor ország”, ugyanaz, mint a görög Fönícia név.


Régebbi babiloni feliratokban Amurru néven is szerepel ez a terület, mint amely része volt a Kr.e. 3. évezred közepétől kezdve majdnem ezer éven át fennállott hasonló nevű birodalomnak. Innen ered Kánaán őslakosságának emóreus, vagy amorita elnevezése. Egyiptomi feliratok Charu, vagy Retenu néven emlegetik a honfoglalás előtti időben; e nevek jelentése bizonytalan.


Magában a bibliai korban a választott nép nevéről Izrael országának nevezték majd a kettészakadás után az Izrael nevet az északi országrész örökölte, a délit Júdeának hívták, a vezető törzs után. Hasonló okból nevezik az északit Efraimnak, vagy a főváros után Samáriának. A fogság utáni időben az ország valamelyik megszálló nagyhatalom provinciája, néha több tartományra is felosztják, ezek közül Júdea nevezet vált Palesztinára nézve használatossá.


A palesztinai ember leggyakoribb háziállata az ókortól kezdve a kecske és a juh volt. Mindkét állat tejet és húst biztosított. A vizet kecskebőr tömlőkben tárolták, a kecske szőréből pedig erős szövésű sátoranyagot lehetett készíteni. A juhokról lenyírt gyapjúból meleg köntösöket és tunikákat készítettek.
Ugyanakkor mind a juhot, mind pedig a kecskét gyakran áldozati állatként mutatták be Istennek. A pásztor vezetésével a nyáj (gyakran kecskékből és juhokból álló kevert nyáj volt) szabadon barangolt a pusztában. Egyik állatnak sincs szüksége különösen jó legelőkre; még a kopár és sziklás vidéken is aránylag könnyen megélnek.
A pásztor állandóan a nyáj mellett élt, védelmezte az állatokat a vadaktól, új legelőkre és itatókhoz vezette őket; nyájának minden egyes állatát ismerte, és azok engedelmeskedtek hívásának


Az ókorban természetes lelőhelyeken tört fel az aszfalt. A mezopotámiai ásatásoknál kiderült, hogy az épületek tégláit aszfalttal ragasztották össze. Egyiptomban a múmiák konzerválásához használták. Palesztinában elsősorban a Holt-tengernél találtak aszfaltot. Valószínű, hogy Palesztinában csak annyit tudtak az aszfaltról, hogy nem ereszti át a vizet. Az egyiptomiak voltak a palesztinai aszfalt fő vásárlói


Jeruzsálem múltja változatos és összetett történelmi események bonyolult sorozatából tevődik össze. Az emberiség szent városa, a zsidó, a keresztény és az iszlám vallás találkozópontja. A muzulmánok szerint „a Szent”, a zsidóknak a Béke Városa, a keresztény világ szemében Krisztus Passiójának és keresztrefeszítésének a helyszíne.


A három nagy egyisten hívő vallás egy-egy jelentős szent helye található a Jeruzsálem városban, a Siratófal, a Szentsír templom és a Sziklamecset.


Pilátussal kapcsolatos szólások:
belekerül, mint Pilátus a krédóba
mosom kezeimet
Ponciustól Pilátusig (jár)