logo

XVI Junius AD

A zsidó háború Hadrianus alatt

Az utolsó és rendkívül veszteséges háború Hadrianus (117-138) alatt robbant ki Palesztinában. Ez a felkelés talán méreteiben is, de kihatásaiban mindenesetre meghaladta az első palesztinai zsidó háborút. Mivel azonban nincs reá vonatkozólag olyan részletes forrásunk, mint Josephus műve az első palesztinai háborúról, azért körülményeire és lefolyására nézve sok tekintetben sötétben tapogatódzunk.
Hadrianus 130-ban utazásai során meglátogatta a keleti provinciákat, elsősorban Szíriát. A következő évben talán Palesztinában is járt és kiadta a rendelkezést Jeruzsálem újjáépítésére. Ezt a zsidóság - úgy látszik - örömmel fogadta, mert remélte, hogy sor kerülhet a templom újjáépítésére is.

A felkelés valószínűleg 132-ben tört ki és hamarosan lángba borította egész Palesztinát. Vezére Simon bar Kosiba volt, akit keresztyén források Bar Kochbának, azaz a „csillag fiá"-nak mondanak. A felkelőknek sikerült Jeruzsálemet is hatalmukba keríteni és - úgy látszik - azonnal hozzákezdtek a templom újjáépítéséhez. Valószínűleg sikerült is újra megindít tani az áldozati kultuszt. Simon bar Kosiba ekkor nyilván helyreállította a régi „Izráelt" és Jeruzsálem székhellyel egész Palesztina fölött uralkodott.
Sikerei olyan nagy jelentőségűnek látszottak, hogy az írástudók véleménye szerint elérkezett a messiási üdvkor. A híres Rabbi Akiba 4. Móz. 24,17 alkalmazásával Simont messiásként köszöntötte és neki a megtisztelő Bar Kochba nevet adta. A felkelők ekkor héber felírással pénzérmeket vertek „Jeruzsálem felszabadítása alkalmából" és rajtuk új időszámítást vezettek be a felkelés kezdetétől számítva. Az érméken Simon mint „Izráel fejedelme" szerepel.

Simon nyilván messiási birodalmat akart szervezni, melynek alapja a (mózesi) törvény és annak megtartása lett volna. Hogy minden tekintetben Istennek kedves, szent népet gyűjtsön össze, erőszakkal kényszerítette a törvény megtartására azokat is, akik azt nem vették pontosan. Sok esetben - úgy látszik, kényszerítette alattvalóit körülmetélkedésre. Ebből érthető keresztyénség-ellenes magatartása is.
A keresztyén gyülekezetek kezdettől fogva nem láthattak mást Simonban, mint hamis messiást és ez magában véve is kiválthatta a felkelővezér intézkedéseit ellenük. Ekkor pusztult el a palesztinai zsidó-keresztyénség, úgyhogy többé nem is tudott magához térni. A jeruzsálemi gyülekezet utolsó zsidókeresztyén származású püspöke Júdás volt.

Eusebius szerint Simon „gyilkos és rabló volt, azonban nevének erejével úgy uralkodott a zsidók felett, mint rabszolgák felett, mert úgy tüntette fel, mintha benne mennyei világosság szállott volna alá, hogy a sanyargatottakat megvilágosítsa".
Rabbinikus hagyomány szerint Simon kb. két és fél évig tudta tartani magát. A felkelők kerülték a nyílt ütközeteket és egyes megerősített helyeket védtek, valamint partizán-csapatokkal állandóan nyugtalanították a rómaiakat. A felkelés leverésére tett több sikertelen kísérlet után Hadrianus kénytelen volt legkiválóbb tábornokát, Julius Severust jelentős sereg (több mint 6 légió és segédcsapatok) élén a felkelés leverésével megbízni.

A több évig tartó háború véres kegyetlenségére jellemző egy antik történetírónak, Dió Cassiusmtk az az adata, amely szerint a háborúban 580 000 ember pusztult volna el, nem számítva azokat, akik éhségtől vagy járványos betegségtől haltak meg. A felkelés leverése után a lakosság egy részét fogságba hurcolták és eladták rabszolgának. Sok írástudó, köztük Rabbi Aktba is vértanúhalált szenvedett.

Hadrianus szigorú intézkedéseket tett a felkelés megtorlására: valószínűleg ekkor adta ki a körülmetélkedést tiltó rendelkezését, sőt megtiltotta a tóra tanulmányozását és a szombat megtartását, általában a zsidó vallás gyakorlását. Az ellenállókat kíméletlenül halálra ítélték, úgyhogy sok zsidó szenvedett vértanúságot.
Az üldözésnek ezeket a nehéz éveit kitűnőén jellemzi Rabbi Nátán (Kr. u. 160 körül) visszaemlékezése 2. Móz. 20,6 magyarázatával kapcsolatban: „Ez azokra az izraelitákra vonatkozik, akik Izráel országában laknak és életüket adják a törvény (megtartása) miatt. Miért vezetnek el kivégzésre? Mivel körülmetéltem Izráel fiát! Miért vezetnek máglyára? Mert a tórát olvastam! Miért vezetnek el, hogy keresztre feszítsenek? Mert kovásztalan kenyeret ettem! (azaz tehát a páska megünneplése miatt!) Miért korbácsolnak meg? Mert az ünnepi csokrot vittem (lombsátor ünnepén)! "

Jeruzsálemet Hadrianus újjáépítette Aelia Capitolina néven. A templomhegyen pogány templomot emelt Juppiter tiszteletére, benne felállították Hadrianus lovas szobrát is. A későbbi Szentsírtemplom helyén pedig Venus tiszteletére építettek templomot. Zsidóknak halálbüntetés terhe mellett tilos volt Jeruzsálem területére lépni. Az új rendezés során megszűnt a Judea provincia is. Az újjászervezett provincia a Palaestina nevet kapta, hogy még a név se emlékeztessen a zsidóságra.

A zsidóság tragédiája a Hadrianus alatti háborúban még nagyobb volt, mint Jeruzsálem pusztulásakor 70-ben. A birodalom területén a zsidók egy ideig csak titokban gyakorolhatták vallásukat. De Hadrianus utódja, Antonius Pius (138-161) könnyített a zsidóság sorsán, megszüntette a körülmetélés tilalmát és ezzel lehetővé tette vallásuk gyakorlását is. Polykarpos szmirnai püspök mártíriumánál (153. február 23.) a zsidóknak jelentős szerepük volt: semmi sem mutat arra, hogy akkor vallásukat elnyomták volna és hogy bármi is korlátozta volna őket a nyilvános szereplésben.
A zsidóság tovább folytatta életét azok közt a keretek közt, amelyeket az írástudomány számára Jeruzsálem pusztulása után kijelölt. Döntő továbbra is a kánon, ill. a tóra, a zsinagóga, mint az istentisztelet helye és a zsidóság szervezeti kerete, valamint az írástudomány maradt. A messiási váradalmak azok többszöri csúfos kudarca után most már háttérbe szorultak.
Az írástudók a 2. század második felétől fogva megkezdték összegyűjteni a törvényt értelmező hagyományt a misnát, majd ennek kiegészítő részletezését, a talmudot, valamint ószövetségi iratok magyarázatát. Ezek lettek az alapjai a talmud-zsidóságnak.


Forrás: Kovács Károly - Hellénizmus, Róma, Zsidóság