logo

XX Martius AD

A zsidó felkelés Traianus alatt

A zsidóság sorsa Nerva idején valamelyest könnyebbedett. Helyzete valószínűleg nem rosszabbodott Trajanus alatt sem, sőt lehet, hogy még javult is. Traianus ebben háborút indított a római birodalom legveszedelmesebb keleti ellenfele, a pártusok ellen. A hadjárat sikeresnek ígérkezett, úgyhogy Mezopotámia római kézre került. Amikor azonban már harmadik éve folyt a háború, 116/117-ben súlyos zavargások törtek ki először a már meghódított területen, azután magában a birodalomban is. Az újonnan meghódított területeken - úgy látszik -, a felkelés vezetői főként zsidók voltak. A pártusok birodalmához több kisebb, jórészt zsidók által lakott vazallus-állam tartozott. Így pl. Adiabene, melynek fejedelmi családja kb. Kr. u. 50 táján zsidó vallásra tért, azután Osroene (a mai Edessza), Nehardea, Nisibis. E vidékek zsidó lakossága valószínűleg nem minden alap nélkül tartott attól, hogy helyzete rosszabbodik, ha országa római fennhatóság alá kerül. Talán innét érthető, hogy a felkelés vezetői főként zsidók voltak.

Még ennél is súlyosabb volt azonban, hogy a birodalomban magában is zavargásokat támasztottak a zsidók, így Kyrénében (Észak-Afrika), ahonnét a felkelés átterjedt Egyiptomra is, valamint Ciprus szigetén. Itt sok zsidó élt azóta, hogy Augustus Nagy Heródesnek adta bérbe a rézbányákat. A felkelés nagy kegyetlenséggel pusztított. Traianus jelentős haderőt volt kénytelen bevetni a felkelők leverésére. Ciprus szigetén állítólag 250 000 zsidó életébe került volna a háború. A hellenizált egyiptomi zsidóság is ekkor pusztult el és veszítette el mind kulturális, mind gazdasági jelentőségét.

Nem tudjuk, hogy a felkelés mennyire terjedt át Palesztinára. Az a körülmény, hogy Trajanus Lusius Quietust küldte ki oda helytartóul, arra mutat, hogy ott lángra lobbant a felkelés: Lusius Quietus verte le a lázadást Mezopotámiában is.
Lehet, hogy a felkelésnek messiási jellege volt, és hogy a zsidóságban olyan hiedelmek terjedtek el, hogyha a pártusoknak sikerül legyőzni a rómaiakat, akkor elkövetkezik a messiási üdvkor.



Forrás: Kovács Károly - Hellénizmus, Róma, Zsidóság