logo

XX Martius AD

A nyelv.

Az ószövetségi héber Jézus korában már holt nyelv volt. Kb. a Kr. e. 3. századtól fogva a palesztinai zsidóság is átvette az arámot, mely Szíria sémi lakosságának közös és - elterjedtségét tekintve - az ókornak egyik legszélesebb körben beszélt nyelve volt. Az arám sok nyelvjárása közül Palesztinában is talán több helyi nyelvjárást beszéltek. Jézus és tanítványai a galileai változatot beszélték.
Az Újszövetség tanúskodik arról, hogy Jézus a kereszten a 22. zsoltárt arámul imádkozta (Mk. 15,34). Az evangéliumok még őrzik Jézus néhány arámul mondott szavát (V. ö. Mk. 5,41; 7,34; 7,11; 14,36; Mt. 6,24).

Az ószövetségi héber Jézus korában „szent nyelvinek számított. Csak írástudók beszélték, de úgy vélték, hogy ez az angyalok nyelve is. A kultuszban helyenként még alkalmazták, de az imádságokat arámul mondották és a héber nyelven felolvasott ószövetségi szakaszokat arámul tolmácsolták.


Forrás: Kovács Károly - Hellénizmus, Róma, Zsidóság