logo

XVI Junius AD

A hellenizmus jelentősége

Noha a hellenizmus akut kísértését a palesztinai zsidóság a Makkabeusok felkelésében leküzdötte, a görög kultúra hatása nem szűnt meg. A hellenizmus palesztinai befolyása szempontjából különösen is számításba kell venni az ottani görög települések hatását, az országon átvonuló forgalmat és nem utolsósorban Heródes és utódai hellenizáló politikáját. Judea ugyan viszonylag zárt zsidó települési terület volt, éppen ezért itt a hellenizmus befolyása talán kevésbé érvényesült.
Ellenben Galileát nagyszámú nem-zsidó lakossága kétnyelvű országgá tette: a lakosság körében arámul és görögül egyaránt beszéltek. A görög nyelv ismerete itt nem volt magasabb műveltség jele és folyománya, hanem a mindennapi érintkezésből adódott és az egyszerű néposztály körében is gyakori volt. Joggal lehet feltételezni, hogy Jézus is tudott görögül, hasonlóan tanítványai is, vagy legalább egyesek közülük.

A kétnyelvűség - ha kisebb mértékben is -, de megvolt Júdeábán, leginkább Jeruzsálemben is. Itt állandóan nagy számmal fordultak meg idegenek, részben diaszpóra-zsidók, részben „istenfélők", de más arámul nem beszélő idegenek is. A görög „bölcsesség" tanulását a rabbinátus tiltotta, de nem tiltotta meg a görög nyelv tanulását. A jeruzsálemi nagy „idegenforgalom" értteti meg, hogy a templomban a belső udvart elzáró falon több helyen görög szöveggel ellátott figyelmeztető táblákat alkalmaztak: egyik közülök ránk is maradt.
A többnyelvűség magyarázza azt is, hogy Jézus keresztjére Pilátus az ún. „titulust" héber, görög és latin nyelven függeszttette ki (Jn. 19,20). A görög nyelv kisugárzását és hódító erejét mutatja az is, hogy a talmudban több mint 1000 görög szót találunk idegenszóként. Ezek az idegenszavak nemcsak a római uralommal és közigazgatással függenek össze, hanem a mindennapi élettel, főként kereskedelemmel, áruk neveivel stb. is kapcsolatosak.

A görög városok kultúrája, polgárainak életformája közvetlenül hatott a zsidó lakosságra, még akkor is, ha előle tőle telhetőleg elzárkózott. Názáret, ahol Jézus felnőtt, alig két óra járásnyira (7,5 km) feküdt Sepphoristöl, mely egy ideig Galilea fővárosa volt. Jézus fiatal korában, Kr. e. 2-től Kr. u. 18-ig itt volt Heródes Antipás udvartartása. Ha Jézus felment a Názáret melletti magaslatra, ott terült el szeme előtt Sepphoris ragyogó görög stílusú középületeivel, oszlopcsarnokaival, színházával és pogány templomaival.
Jézus talán kerülte Sepphorist, amelyet az evangéliumok nem említenek, amint valószínűleg nem tette be lábát Tiberiasba sem. De ha Jézus nem is kereste fel a görög városokat, időközönként járt a pogány Tirus és Sidon vidékén, valamint a Dekapolis területén (v. ö. Mk. 7,24.31) és ezekről a vidékekről sokan fel is keresték (Mk. 3,8). Így Jézus és tanítványi köre közvetlen érintkezésben volt a hellenizált vidékek lakosságával. Görög vándorfilozófusok és tanítók ezeket a városokat is felkeresték. Alig tévedünk, ha azt mondjuk, hogy róluk a zsidó lakosság is tudomást szerzett és hogy Jézus is találkozhatott velük vándorútjain. A kölcsönhatás ilyenkor akaratlanul is érvényesülhetett.

A hellenizmus világával kapcsolták össze Galileát a nagy világforgalmi utak, amelyek rajta áthaladtak. Judea és Jeruzsálem fekvésüknél fogva eléggé kiestek az ókori forgalomból. Annál nyitottabb volt azonban Galilea éspedig mindkét irányban: a Földközi-tenger és Kelet felé egyaránt. A Földközi-tenger partjáról, a mai Haifa vidékéről ősrégi út vezetett a Jezreél síkságon keresztül a Jordán völgyébe, egy másik út pedig Ptolemaisból kiindulva a Názárettől északra fekvő dombvidéken haladt át a Genezáret tavához.
Észak-déli irányban ugyancsak fontos utak biztosították a közlekedést Szíria és Egyiptom között. A Genezáret tava pedig könnyűvé tette az összeköttetést a Jordántól keletre fekvő területekkel. Kapernaumban talán helyőrség állomásozott és Mk. 2,13-16 bizonysága szerint vámhivatal is volt. Ez mutatja e vidék élénk forgalmát és jelentőségét a közlekedés szempontjából.

Végül a görög világgal való kapcsolatot közvetítették az elgörögösödött zsidók is. Jeruzsálemben az utóbbiaknak zsinagógájuk is volt (v. ö. Csel. 6,9). De valószínűleg egyebütt is voltak az országban olyan, a diaszpórából visszaköltözött zsidók, akik görögül beszéltek és ezt a zsinagógában is érvényesítették.



Forrás: Kovács Károly - Hellénizmus, Róma, Zsidóság