logo

XXI Januarius AD

A papság.

1. A zsidóság társadalmi szerkezetét döntő módon a kultusz határozta meg. Ez így volt Jézus korában is. A zsidóság theokratikus társadalmi szerkezetében a papság alkotta a legelőkelőbb rendet, élén pedig a főpap - a köbén gádól - állott.
A főpap ezt a méltóságot „örökös szentsége" - kedusá ólam -, tehát nem születése, vagyona vagy egyéb tulajdonságai alapján bírta. Hivatali tisztének ellátását és társadalmi magatartását is szigorú előírások szabályozták, melyek mind kivételes tekintélyt adtak neki. Tiszte életfogytiglan szólott, a gyakorlatban azonban a pólitikai hatalomtól, Jézus korában a római helytartótól függött8Í. Mivel azonban az „örökös szentség" személyének kitörölhetetlen jelleget biztosított, címét és tekintélyét megtartotta akkor is, ha hivatalától elmozdították.
Arra a fényre és tekintélyre, amelyet a főpapi tiszt betöltése viselőjének biztositott, jellemző, hogy kivételes tisztelet vette körül azt a papot is, aki alkalmilag helyettesítette a főpapot a nagy engesztelő napon, ha a «hivatalban levő főpap valamilyen esetleges ok miatt (pl. tisztátalanná lett a családjában bekövetkezett gyászeset miatt, stb.) nem tudta elvégezni szolgálatát. A főpapnak kijáró különleges tiszteletről tanúskodik Jn. 18,22 és Csel. 23,3-5. Ugyanez értteti meg azt a szerepet, amelyet Jézus perében Annas játszott, aki Kr. u. 6-15 volt főpap (Jn. 18,13.24).

A főpap mellett még több magasrangú vezető papi tiszt is volt. Elsőnek számított köztük a templomőrség parancsnoka, a szegőn há-kohánim (görögül: stratégos tou hierou, v. ö. Csel. 4,1; 5,24). ö volt a papság elöljárója, adott esetben ő helyettesítette a főpapot, asszisztált neki a kultuszcselekmények során, ö gondoskodott az istentiszteletek pontos és szabályszerű elvégzéséről, valamint a templom külső rendjéről. A templomőrség parancsnoka mindig a vezető papi családok köréből került ki, hivatala állandó volt, tehát felette állott a papi osztályok változásainak. A főpapi tiszt megüresedése esetén az utódlás rendjén elsősorban ő került számításba.
Rangban a templomőrség parancsnoka után következtek a heti és napi szolgálatot végző papi osztályok vezetői. A papság 24 „osztályba" (ephémeria, v. ö. Lk. 1,4) volt beosztva: ezek hetenként felváltva teljesítettek szolgálatot. Minden heti osztály 5-9 napi osztályra tagolódott. A papi osztályok vezetőin kívül magas papi tisztséget töltöttek be a templomi kincstár különféle felügyelői, pénztárosok és gondnokok, továbbá a templomi énekés zenekarok vezetői. Az utóbbiak már a léviták sorából kerültek ki.
A főpap és a vezető papi tisztségek betöltői testületet alkottak. Ezt a testületet nevezi a talmud a „főpapok fiainak (bené kóhanim gedólim), az Újszövetség pedig „papi fejedelmeknek (archiereis).

2. A hagyomány szerint Árontól fogva a főpapi tiszt a „cádókita nemzetség"-ben öröklődött . Ezt a rendet azonban - mint láttuk -, IV. Antiochos Epiphanes megtörte, amikor Kr. e. I75-ben a törvényes főpapot, II. Oniast elmozdította és helyette annak öccsét Jázont tette meg meg főpappá. Három évvel utóbb Antiochos Jázont is elmozdította és a főpapi tisztet a nem is papi családból származó Menelaosra bízta. Ettől fogva állandósult a zavar és bizonytalanság a főpapi tiszt körül. A makkabeusi felkelések során a Hasmoneusok családja szerezte meg a főpapi tisztet, és azt több mint 100 éven keresztül birtokolta.
Amikor Nagy Hérádés jutott uralomra és a Hasmoneusok családjának utolsó tagjait is kiirtotta, a főpapi tiszt életfogytiglan tartó jellegét is megszüntette, ö is, valamint a római helytartók politikai szempontok szerint váltották le, ill. nevezték ki a főpapokat, akiket nagyobbrészt „a közönséges (vagy jelentéktelen) papi családok" tagjai közül kerestek ki. Így érthető, hogy amíg a Hasmoneusok közül több mint száz éven át összesen nyolcán viselték e tisztet, addig Heródes uralomra jutásától Jeruzsálem pusztulásáig - összesen 106 esztendő alatt 28-an váltották benne egymást és közülük 26-an egyszerű papi családokból kerültek ki.

3 A vezető papi családok arisztokratikus rétege mellett nagy számmal voltak a közpapok. A papság szorosan felzárkózó és elkülönülő „törzset" alkotott, amely nemzetségfáját Árónra vezette vissza. E nemzetségen belül a papi tiszt öröklődött. A papság 24 osztályba osztva hetenként váltakozva töltötte be tisztét.
A templomi szolgálat ellátásához kb. 750 emberre volt szükség, úgyhogy a 24 osztályban szolgálatot teljesítő papok száma kb. 18 000 lehetett, ezek közül kb. 7200 lehetett a szoros értelemben vett pap, a többi lévita volt. Ha ezekhez hozzászámítjuk a papi családokat is, akkor kb. 50-60 ooo-re tehető azok száma, akik a papsághoz tartoztak.

A papok végezték az istentiszteleti szolgálatot, nevezetesen ők mutatták be a reggeli és estéli áldozatot, továbbá a különféle ünnepi és magánáldozatokat is. A szolgálat évente kétszer kb. 1-1 hétre, továbbá a nagy ünnepekre kötötte a papokat Jeruzsálemhez. Egyébként családjukkal sokan vidéken laktak.
Vidéken csak kevés szolgálatuk volt, pl. amikor leprásoknak bizonyítványt állítottak ki gyógyulásukról, hogy Jeruzsálemben elvégezhessék az előírt áldozatot. Jövedelmük főként a tized volt. Mivel azonban ez megélhetésüket nem biztosította teljesen, azért sokan közülök valamilyen mesterséget is űztek.

A leviták az alacsonyabb papi rendet alkották. Feladatuk volt az éneklés, kürtök megfújása istentiszteletek alkalmával, továbbá az alacsonyabb rendű munka a templomban, mint pl. annak tisztántartása, stb.
Azok, akik az ének és zenekarokban működtek közre, magasabb társadalmi rangban voltak, mint a többiek. A lévitákból kerültek ki a rendfenntartó osztagok is, melyek főként a kiterjedt templomi körzetben teljesítettek szolgálatot. De a szinedrium a templomőrséget adott esetben a templomon kívül is felhasználta (v. ö. Jn. 18,3).



Forrás: Kovács Károly - Hellénizmus, Róma, Zsidóság