logo

XXVII Novembris AD

Itália népei

Az ókor legszilárdabb birodalmát kiépítő Róma sikereinek az egyik kulcsa minden bizonnyal Itália adottságaiban is kereshető. Az egész mediterráneumot összefogó hatalom felé vezető út Itália elfoglalásán és sokféle nyelvű, államberendezkedésű, vallású népének egyesítésén keresztül vezetett. A későbbi hódítások az itáliai szövetségi rendszer szilárdságának és hatalmas katonai potenciáljának köszönhetőek.

Itália a mediterráneum közepén összekapcsolja – összekapcsolhatja – a tőle keletre eső területeket a nyugatiakkal, összeköti északot déllel: Európát Afrika partjaival. A félsziget – amelynek nagy részét az Appenninek hegylánca uralja, nem sok helyet hagyva a síkságok számára – ásványkincsekben nem bővelkedik, de síkságai, domboldalai, makkban, legelőkben gazdag hegyei kiválóan alkalmasak pásztorkodásra, gabona, szőlő, olajbogyó és gyümölcs termesztésére. Keleti partvonala nem sok jó kikötőhellyel szolgál, de erősen tagolt nyugati és déli partvidéke kedvező a hajózás számára. Északon Itáliát az Alpok hegylánca zárja le.
Megvédi a hideg levegőt hozó északi szelektől, de az újabb és újabb vándorló népcsoportok elől sosem tudta elzárni. Innen, észak felől érkeztek a Kr. e. II. évezred végén az indoeurópai nyelveket beszélő italicus törzsek is, hogy megszállják – a később épp róluk elnevezett – Itália középső és déli részét. Közéjük tartoztak a latinok, akik a Tiberistől délre, Latiumban telepedtek le, és alapították meg a következő századokban Alba Longát, Ariciát, Rómát és a többi városukat.
A latinoktól északnyugatra telepedtek meg a sabinok, akiknek anyagi kultúrája és kialakuló városállamaik sok rokon vonást mutatnak a latinokéval. Közép- és Dél-Itália területeit oszk nyelvű törzsek népesítették be, például a lucanusok vagy bruttiusok; ezek közül a népek közül kiemelkedett a legnagyobb és legharciasabb törzsszövetség, a samnisoké. Legkésőbb, a Kr. e. 5. században a kelták érkeztek, törzseik, például a senonok, boiusok Észak-Itáliát népesítik be. A már korábban, a Kr. e. 8. század közepétől érkező görög telepesek városai rendkívül fontos szerepet játszottak a félsziget és Róma történetében: Hellász ismereteit és kultúráját közvetítették az itt élők számára. Nagyjából velük egy időben jelent meg egy másik nép a Tiberistől északra: az etruszkok.

romaikor_kep



Az etruszkok az állandó és már az ókorban elnyert jelzőjüket, a titokzatost elsősorban homályos eredetükkel érdemelték ki. Származásukkal kapcsolatban már az ókorban is két vélemény állt egymással szemben: vagy Kis-Ázsiából vándoroltak be a tengeren át, vagy őshonosok Itáliában. A történettudományban és a nyelvészetben, akárcsak a régészetben és a vallástörténetben, ma sincs teljes egyetértés abban a kérdésben, hogy melyik ókori vélemény a helyes.
A legvalószínűbb elképzelés összekapcsolja a kettőt: az etruszk nép csak a Kr. e. 8. században alakult ki Itáliában az itteni őslakosokból, a Kis-Ázsia felől érkező telepesekből és a Közép-Európa felől érkező néptöredékekből. Az etruszk kultúra létrejöttében tehát nagy szerepet játszottak a bevándorlók, köztük az Itáliában megjelenő görögség is, amely közvetlen és közvetett hatásán keresztül katalizátora lett az etruszk civilizációnak.

Az etruszk települések, elsőként a tengerpartiak, majd kis késéssel a tengertől távolabb esők is, a Kr. e. 7. században lendületes fejlődésnek indultak, virágzó városokká váltak. A gyors fejlődést nagyban elősegítette a vidék gazdagsága: Itália kevés ásványi kincsének jelentős része itt volt található. Ugyanakkor a félsziget régi lakói közül ők rendelkeztek a legfejlettebb – keletről hozott – technikai ismeretekkel, tehát ki is tudták aknázni az Appenninek és a közeli Elba szigetének vas- és rézbányáiban rejlő lehetőségeket.
Az etruszk városokban feltárt régészeti leletek, a gyönyörű fém- és kerámiatárgyak iparuk fejlettségéről tanúskodnak. Ezek a tárgyak távoli kikötőkben is felbukkantak, ami egyrészt iparcikkeik keresettségét, másrészt kereskedőik sikerét mutatja. A magas színvonalú ipar és kereskedelem mögött megfelelő mezőgazdasági háttér állt.
Az etruszkok növénytermesztésében és állattenyésztésében – ahogy iparukban is – együtt találhatók meg a kedvező adottságok és ezek magas színvonalú kihasználása: az enyhe éghajlatú domboldalak és síkságok szántóit mocsárlecsapolással és csatornázással növelték.

romaikor_kep



Az etruszk városok társadalmáról és politikai szervezetéről keveset tudunk. A régészeti leletek és a kevés latin és görög – tehát nem etruszk – forrás már erősen rétegzett társadalomról: gazdag arisztokráciáról és tőle függő szegényebb rétegekről tanúskodik. Az ipar és a kereskedelem fejlettsége alapján feltételezhetünk még egy városokban élő, tehetős, független iparos-kereskedő réteget is. Közülük sokan a gazdagodó városok kínálta lehetőségek miatt messziről, esetleg egyenesen Hellászból vándoroltak be.

Az arisztokrácia fölött a városok élén király – latinizált etruszk szóval lucumo – állt. A lucumók egymástól független, olykor egymással háborúban álló városállamok fölött uralkodtak. Ezeket laza szövetség kapcsolta össze, a tizenkét város szövetsége, egy istennő szentélye körül szerveződő, elsősorban kultikus, vallási kapcsolat. Míg görög forrásaink az etruszkok eredetével kapcsolatban ellentmondó véleményeket közölnek, teljesen megegyeznek abban, hogy a türszénoszok (az etruszkok görög neve) a Kr. e. 8-6. században rettegett kalózai voltak a Földközi-tengernek.
A Homérosznak tulajdonított Dionüszosz-himnusz is a Hellász körüli tengereken való jelenlétükről tanúskodik, a nyugatabbra eső vizeket pedig még inkább hatalmuk alatt tartották, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy róluk- nevük görög alakját felhasználva – nevezték el az Itália nyugati partjait mosó Tirrén-tengert.

Az etruszkok azonban nemcsak és nem elsősorban kalózok voltak, hanem egyike az ókor hajós népeinek, amelyek korán felismerték a tengerben rejlő lehetőségeket. A tengeri utakat kihasználva terjeszkedtek Itáliában, Korzikán, Hispánia partjain, és kereskedtek a még távolabbi vidékekkel. Nem véletlen tehát, hogy összeütközésbe kerültek az ugyanebben a térségben terjeszkedni és kereskedni akaró szicíliai-itáliai görögökkel.
Az is természetes, hogy ezeknek az ellentéteknek az emléke – a nagyobb csatákról szóló tudósítások mellett – kalóztörténetek formájában még akkor is tovább élt, amikor az etruszkok tengeri hatalma már régen lehanyatlott. De a görögök és az etruszkok kapcsolata nem csupán egymás hajóinak fosztogatásából, szigetekért és tengerekért folyó harcokból állt. (Már csak azért sem, mert sohasem a görögök csatáztak az etruszkokkal, hanem kisebb-nagyobb szövetségbe tömörült görög gyarmatvárosok az etruszk városok kisebb-nagyobb csoportjaival.) Közös történelmük sokkal inkább a két nép békés érintkezéséről szól.
A régészet a kölcsönös kereskedelem számos nyomát tárta fel Itáliában és Hellászban, amelynek során nemcsak tárgyak cseréltek gazdát, hanem az etruszkok átvették a görög ábécét is. Elsajátították a phalanx taktikát, és városállamaik gyors kialakulása is sokat köszönhet a görög mintáknak, mint ahogy az etruszk mesteremberek és művészek is jól ismerték és használták is Hellász műhelyeinek technikáit és motívumait.

Az etruszkok – egyidejűleg tengeri hatalmuk kiépítésével – a szárazföldön is terjeszkedtek. Ahogy Cato, a Kr. e. 2. századi római politikus és tudós írta: „Majdnem egész Itália az etruszkok hatalma alatt volt.” Irányításuk alá vonták Észak- és Közép-Itália nagy részét, befolyásuk egészen Küméig terjedt.
Egy-egy etruszk város telepesei városokat hoztak létre az Adriai-tenger partján, Közép-Itáliában, Campaniában, a Pó völgyében – vagy éppen idegen népek településeit vonták befolyásuk alá. Több latin városnak volt hosszabb-rövidebb ideig etruszk származású uralkodója. Hatalmuk- talán a politikai egység hiánya miatt – a Kr. e. 6. század végére mind a tengeren, mind a szárazföldön hanyatlani kezdett. A következő századokban pedig egy hajdan etruszk dinasztia által irányított város, Róma sorra meghódította területeiket.

Az etruszk városok katonai terjeszkedésénél fontosabb kulturális hatásuk, amely politikai hatalmuknál messzebbre terjedt, és tartósabbnak is bizonyult. Ez a szomszédság meghatározó volt egész Itália, azon belül különösen az etruszk civilizáció déli peremén felnövekvő Róma számára. Róma vallásának, politikai szervezetének, művészetének rengeteg eleme származik az etruszkoktól, illetve köszönhető annak az ösztönzésnek, amelyet a fejlettebb kultúrájú szomszéd jelentett.