logo

XXVII Novembris AD

Föld, víz, levegő

Ez a három őselem az emberi települések történetében is meghatározó, és Itália esetében igen szerencsés módon van jelen. Az ugyancsak Augustus-kori Sztrabón így ír erről:

„Miután már sokat beszéltünk róla [Itáliáról], most rá fogunk mutatni a fő okokra, amelyek következté­ben a rómaiak ilyen magasságra emelkedtek. Az egyik az, hogy a környező tengerek, mint valami szige­tet, teljes biztonsággal védik, néhány rész kivételével, amelyeket azonban nehezen megmászható he­gyek öveznek, mint valami kőfal. A második az, hogy nagyobb részében kikötői nincsenek, meglevő kikö­tői azonban nagyok és csodálatraméltók, amely körülmények közül az első igen kedvező a külső támadá­sokkal szemben, a másik pedig alkalmassá teszi az ellentámadásokra és a kereskedelmi áruk bőségének a befogadására. A harmadik, hogy ez a föld ki van téve a légköri viszonyok gyakori változásainak, s ennek következtében igen nagy változatossága van az állatoknak, növényeknek, s általában minden, az életre hasznos dolognak mind jó, mind rossz értelemben. Hosszúságban inkább északról dél felé terjed, függe­lékül pedig hozzá csatlakozik Szicília, amely szintén nagy és kiterjedt.
A légköri viszonyok jósága és ros­szasága a hidegből és melegből és a közbülső hőmérsékleti viszonyokból ítélhető meg, úgyhogy ezek kö­vetkeztében a mostani Itália, amely ilyen nagy hosszúságával a két szélsőséges égöv között fekszik, szük­ségképpen rendelkezik a mérsékelt égöv legtöbb előnyével, mégpedig a legtöbb tekintetben. Ezt azon­ban még egy másik körülmény is okozta: minthogy ugyanis az Appenin-hegység egész hosszában végig­szeli és mindkét oldalán síkságok és termékeny dombok vannak, nincs egyetlen része sem, amely ne di­csekedhetnék mind a hegyvidék, mind a síkság előnyeivel. Vegyük még ehhez a nagy folyók és tavak so­kaságát, azonkívül a természet által az egészség javára sok helyen fakasztott hideg és meleg forrásokat és még mindenféle ércnek a nagy mennyiségét. Lehetetlen méltóképpen leírni, hogy milyen nagy bőségben vannak erdőségei, emberi és állati táplálékai, és hogy milyen jó gyümölcsöket terem. Minthogy pe­dig nagy népek között, továbbá Hellas és Ázsia legjobb részei között fekszik, egyrészt azáltal, hogy a kör­nyező népeket erejével és nagyságával fölülmúlja, az uralkodásra szinte rátermett, másrészt közelsége által abban a helyzetben van, hogy őket könnyen engedelmességre szoríthatja.”
(Strabón VI.4.1. C 286.)

A római történeti és földrajzi irodalomban se szeri, se száma az Appenini-félsziget áldásos tulajdonságairól zengedező prózai vagy verses dicsőítő szövegeknek. Itália fekvése, úgy tűnik, minden tekintetben a legkedvezőbb feltételeket nyújtotta a Mediterrán térséget uralma alá hajtó állam létrejöttéhez és fennmaradásához:

„Hogyan varázsoljam a világ szeme elé Campania tündéri partjait, boldoggá tevő és elbűvölő vidékeit, melyeket a természet saját kedvtelésére mind ide zsúfolt össze! Hogyan írjam le éghajlatát, egészséget adó és állandóan kellemes hőmérsékletét, számos termékeny mezőségét, napsütötte halmait, szelíd hajlású hegyeit, a sok árnyas erdőt, a hasznos erdőségek sokféleségét, a hegyek kellemes fuvallatát, melyek oly termékenyek gyümölcsökben, szőlőkben és olajbogyókban, ahol a juhok gyapja kiváló, ahol oly sok a kövérre hízott bika, továbbá a számos tavat, a rengeteg forrást és a földeket gazdagon öntöző folyókat, a tengert és a kikötőket, melyeknek öblei kitárt karokkal várják a föld bármely részéről érkező kereskedőket, amely terület – ugyancsak az emberek hasznát szolgálva – mélyen belenyúlik a ten­gerbe.
(Plin. NH III. 39-41.)