logo

I December AD

Itália közigazgatása Tiberiustól Traianusig

Az Augustust követő időben Tiberiustól egészen a Traianusig terjedő időszakban számos újítás történt Itália közigazgatása tekintetében. Ez egyrészt a pénzügyi igazgatást, másrészt a praefectus alimentorum intézményének a kialakítását jelentette.

A pénzügyi igazgatás területén a princeps nevezte ki azokat a tisztviselőket, akiket az egyes itáliai városokban való adószedés megszervezésével bíztak meg. Az egyik ilyen adófajta a vicesima hereditatium volt, amelyet a törvényes és a végrendeleti örökösöknek is meg kellett fizetniük az általuk megszerzett hagyaték után. Ennek mértéke 5% volt az adófajtának a beszedésével kezdetben a publicanusokat, majd Vespasianus óta Itáliában egy sexagenarius rangban állóprocuratort bíztak meg. Az Antininusok idején több régióból álló egységek élére neveztek ki ilyen procuratorokat.

Az itáliai városok és a princeps közötti pénzügyek felügyeletére létrejött új tisztség Traianus korában jött létre (curatores rei publicae). A kinevezésre a császár volt jogosult, elsődleges feladata az volt, hogy az autonóm városok pénzügyeinek zavarai esetén közbelépjen. Az itáliai városok pénzügyi problémái kapcsán ő volt jogosult a város ingatlanvagyonát is igazgatni. Végül a princeps képviselőjeként a középületek, szobrok felavatásánál ő volt jelen a császár helyett.

A praefectus alimentorum intézményét Nerva és Traianus idején hozták létre a születésszám növelése érdekében Itáliában. Először a hivatalt csak senatorok tölthették be, de hamarosan a lovagrendiek számára is nyitva állt. Az intézmény létrehozásának célja az volt, hogy a szegényebb családoknak élelmezési segítséget adjanak azok a földbirtokosok, akik a programban részt kívántak venni.
A segítséget a városok nyújtották úgy, hogy számukra a princeps a segítségnyújtási tervben részt venni kívánó földbirtokosok földjeinek arányában egy meghatározott nagyságú tőkeösszeget biztosított, amit a földbirtokosok a földjük nagyságától függő összeg utáni kamattal egészítettek ki. Ezt az összeget fordították a városok a nincstelenek és a rászorulók élelmezésére.



Forrás: Pókecz Kovács Attila - A principatus közjoga (Kr. e. 27 - Kr. u. 284).