logo

XXI Januarius AD

Appianos - Illyrica

Előszó. ...Ezen a partvidéken a rómaiak alattvalói a következők: egész Hellas, Thessalia, a macedónok és többi szomszédaik, a thrákok, illyrek és a pannonok népei...


1. A görögök illyriaiaknak hívják azokat, akik Macedonia és Thracia fölött vannak, a chaonoktól és a thesprótáktól az Istros folyóig. Ez a hosszúsága a vidéknek. Szélessége pedig a hegyi macedónoktól és thrákoktól a paiónokig, meg az Ión tengerig, meg az Alpoknak lábáig. A szélesség 5 napnyi, a hosszúság 30; a görög szerzők is így mondják. Miután a rómaiak felmérték a területet, a hosszúság 6000 stadionnyinál több, szélessége 1200.

2. Azt mondják, hogy a terület Illyriostól, Polyphémos fiától kapta a nevét. Polyphémosnak ugyanis, a kyklopsnak és Galateiának gyermekei voltak: Keltos, Illyrios, Galas; ezek elindultak Szicíliáról és uralkodtak azokon a népeken, amelyeket róluk keltáknak, illyreknek, és galatáknak mondanak. Nekem ez tetszik legjobban, jóllehet sokan mást mesélnek.
Illyrios fiai: Encheleus, Autarieus, Dardanos, Maedos, Thaulas, és Perrhaebos, lányai: Partho, Daortho, Dassaro és mások. Őtőlük vannak a taulantiusok, a perrhaebusok, az encheleusok, az autarieusok, a dardánok, a parthénusok, a dassaretusok és a darsusok. Autarieusnak, mint mondják, Pannonios lett a fia, vagy Paión, Paiónnak meg Skordiskos és Triballos; róluk szintén népek vannak elnevezve. Ezeket azonban hagyjuk a régiségkutatóknak.

3. Az illyriaiak nemzetségei sokfélék, nagy lévén a terület. Még most is nevezetesek a scordiscusok és a triballosok nemzetségei, mivel nagy területen laknak. Ezek annyira tönkretették egymást háborúval, hogy ha valaki megmaradt a triballosok közül, az elmenekült az Istros fölötti getákhoz, és ez a nemzetség, amely Philippos és Sándor idejéig virágzott, most kipusztult és nevük sem ismerős az ottaniak előtt.
A scordiscusok pedig, akik igen meggyöngültek ettől kezdve, később hasonlókat szenvedtek a rómaiaktól és elmenekültek ugyanazon folyónak a szigeteire; idővel egyesek visszatértek és elköltöztek a paiónoknak legszélső vidékeire. Ezért van meg még most is a scordiscusok nemzetsége a paiónok közt.
Ugyanezen a módon az ardiaeusok, akik legjobbak a tengeri dolgokban, az autarieusoktól, akik a szárazföldi dolgok tekintetében legjobbak, miután sok kárt okoztak nekik, végül is elpusztíttattak. Hajósok lettek az ardiaeusok után a liburnusok az illyriaiaknak egy másik nemzete, akik az Ión tengert, meg a szigeteket rabolgatták gyors és könnyű hajóikkal, ezért a rómaiak még most is libumának hívják a könnyű és gyors kétevezősoros hajókat.

4. Az autarieusok Apollón isteni bosszúállása folytán igen nagy bajba jutottak. Együtt hadakoztak ugyanis Molistomos-szal meg az úgynevezett cimber keltákkal Delphoi ellen, és azonnal elpusztult a zömük még vállalkozásuk előtt: mert eső, zivatar és villámlás zúdult rájuk. Ráadásul a hazatérőkre a békák végtelen sokasága várt; ezek megrohadtak, és tönkretették a vizeket.
A földből ártalmas gőzök szálltak föl. Dögvész sújtotta az illyriaiakat, különösen azonban az autarieusok pusztultak. Végül házaikba menekültek, de magukkal hurcolták a dögvészt, és ezért senki sem fogadta be őket a dögvésztől való félelem miatt. Megtettek tehát huszonhárom napi utat, és a getáknak mocsaras és lakatlan földjén ütöttek tanyát, a bastarnák népe mellett. A keltáknak pedig a földjét rengette meg az isten (Apollón), és lerombolta városaikat. A baj nem akart véget érni, ezért ők is elmenekültek hajlékaikból, és betörtek az illyriaiak, bűntársaik közé, akiket már meggyöngített a dögvész. Elrabolták vagyonukat, majd elkapván a dögvészt elmenekültek: Pyrénéig (a Pireneusokig) garázdálkodtak....

5. Ilyen vége lett az istentelenségnek, és ezt a véget az isten (Apollón) mérte rá az illyriaiakra meg a keltákra. De azért nem maradt abba a templomrablás, sőt a keltákkal együtt az illyriaiak közül elsősorban a scordiscusok, a maedek és a dardánok megrohanták Makedoniát és Görögországot egyaránt, és sok szentélyt kifosztottak, a delphoit is. Bár ekkor szintén elvesztették sok emberüket. A rómaiak viszont (eltelvén immár 32 év a kelták elleni első támadásuktól: ettől fogva kisebb-nagyobb időközökben folyton háborúztak velük) megtámadják az illyriaiakat a templomfosztogatás miatt, mégpedig Lucius Scipio vezetésével, amikor már élén álltak a görögöknek és a makedónoknak.
Azt mondják, hogy a környék lakói nem voltak szövetségesei a templomrablóknak, hanem önként Scipióra hagyták őket megsegítetlenül emlékezve mindarra, ami az autarieusok miatt zúdult az összes illyriaiakra. Scipio tönkreverte a scordiscusokat, és a megmaradottak áttelepültek az Istros mellé meg a folyó szigeteire. A maedusokkal és a dardánokkal Scipio egyezséget kötött, ajándékot fogadva el tőlük a szent aranyból. Azt mondta valaki az itáliai történetírók közül, hogy főleg ezért dühöngtek a polgárháborúk Lucius után a császárság koráig. Ennyit akartam elmondani bevezetésképp azokról, akik (a görögök véleménye szerint) illyriaiak.

6. A rómaiak őket, valamint a paiónokat, a rhaetusokat, a noricusokat, az európai mysusokat, és mindazokat a velük szomszédos más népeket, amelyek az Istros (lefelé hajózva) jobb partján laknak: megkülönböztetik a görögöktől, akárcsak maguk a görögök, és mindegyiküket a saját nevükön hívják. Valamennyit együttesen pedig Illyrisnek vélik.
Hogy honnét kezdődött ez a vélekedésük: azt nem tudtam megtalálni, de most is használják (az Illyris nevet). Itt e népek adóját is, az Istros forrásától a Fekete-tengerig, egy (név) alatt vetik ki, és illyr adónak nevezik. Hogy mi módon igázták le őket a rómaiak: arra vonatkozóan -megvallottam már Krétáról szóltomban, hogy nem találtam a háború pontos kezdeteit és okait; és erre nézve buzdítottam azokat, akik valamivel többet tudnak mondani. Amiket azonban jómagam megtudtam, azokat föl fogom jegyezni.

11. Úgy látszik, hogy a iapodok meghódoltak nekik (a rómaiaknak). Alighanem a segestaiak is meghódoltak Lucius Cottának és Metellusnak, de nem sokkal később mindkét nép elpártolt.

14. A paiónok nagy nép az Istros mellett: a iapodoktól a dardánokig nyúlik el területük. Paiónoknak mondják a görögök, a rómaiak pannonoknak. A rómaiak az illyr földhöz számítják, mint az előbb mondtam. Az illyr dolgokról szóltomban jónak látom, hogy most őróluk is szóljak.
A paiónok a makedónok idejétől fogva váltak híressé, mégpedig az agrianák miatt: ezek igen nagy segítségére voltak Philipposnak és Alexandrosnak; az alsó paiónok közül valóak, az illyrekkel szomszédosak. Minthogy pedig Cornelius a paiónok ellen hadakozott, és az csúfosan végződött: a pannonoktól való nagy félelmet keltett minden itáliaiban, és sokáig késleltette az ezután következő consulokát, hogy a paiónok ellen vonuljanak. Ennyi régi dolgot tudtam találni az illyriaiakról és a paiónokról. Még az Augustusnak is hívott második Caesar megemlékezéseiben sem találtam semmi régebbit a paiónokról.

16.... Nagyobb munkába került a következő népek meghódoltatása, és az, hogy a hátralékos adók megfizetésére kényszerítsék őket: a docleaták, a carnusok, az interfrurinusok, a naresiusok, a glintidiónok és a tauriscusok....

17. Legjobban a salassusok kellemetlenkedtek neki (Augustusnak) és az Alpokon túli iapodok, továbbá a segestaiak, a dalmaták, a Daesidiates és a pannonok, az utóbbiak távol vannak a salassusoktól....

22. A segesticai földre előbb kétszer betörtek a rómaiak, de sem túszt nem kaptak, sem másvalamit. Ezért voltak fennhéjázok a segestaiak. Caesar ellenük ment a paiónok földjén át. Akkor még ez a föld sem hódolt a rómaiaknak. Erdős a paiónok földje, és a iapodoktól a dardánokig terjed. E paiónok nem laktak városokban, hanem a földeken vagy a falvakban nemzetség szerint. Nem gyűltek össze tanácsházakba, nem voltak közös vezetőik. A katonasorban levők száma 10 000-re rúgott. De ők sem gyűltek össze, mert nem volt közös feljebbvalójuk.
Amikor Caesar megérkezett hozzájuk, elmenekültek az erdőkbe. A katonák közül pedig a szétszóródottakát fölkoncolták. Caesar nem pusztította el sem falvaikat, sem földjeiket, amíg remélte, hogy eléje fognak járulni. Mivel azonban nem jelentkeztek, mindent fölégetett és földúlt nyolc napi járóföldre. Végül elérkezett a segestaiak földjére: ez is paión föld volt a Savus folyónál. E mellett is van egy erős város: a folyó meg egy jó nagy árok övezi. E városra igen nagy szüksége lett volna Caesarnak, mert éléstárnak akarta használni a dákok meg a bastarnák elleni háborúra. Ezek az Istroson túl vannak, amelyet itt Danubiosnak hívnak, de kevéssel lejjebb Istros lesz belőle. A Savus az Istrosba ömlik. A Savuson hajók készültek Caesarnak: ezeknek piaci árut kellett volna szállítaniok a Danubiosra.

23. Ezek miatt lett volna szüksége Caesarnak Segestára. Amikor közeledett, a segestaiak követeket küldtek hozzá, hogy kipuhatolják: mire van szüksége. O azt mondta, hogy őrséget akar bevinni és 100 túszt kapni, hogy csalatkozás nélkül használhassa a várost a dákok ellen. Gabonát is kért, amennyit csak tudnának hozni. A főemberek úgy vélték, hogy meg kell adniok mindezt. A nép azonban felbőszült. A túszadással nem törődtek ugyan, mivel bizonyára nem az ő, hanem a főemberek gyermekei lettek volna (túszok); ellenben mikor közeledett az őrség, nem bírták elviselni a látványát: őrjöngő dühükben elzárták újra a kapukat, és a falakra vonultak.
Caesar ekkor áthidalta a folyót, töltéseket és árkokat készített minden oldalról; elfalazásukra két töltést emelt. Ezek ellen gyakran rohamoztak a segestaiak, de nem bírták elfoglalni; ezért fáklyákat és tüzet dobáltak rájuk felülről. Amikor pedig más paiónok segítsége közeledett hozzájuk: Caesar ezzel szembeszállt, és cselt vetett nekik. Egyesek felkoncoltának, mások elfutottak. Többé senki sem jött segítségül a paiónok közül.

24. A segestaiak (egy ideig) állták az ostrom minden terhét, a harmincadik napon azonban meghódoltatta őket a túlerő: csupán ekkor kezdtek először könyörögni. Caesar erényeik elismeréséül meg a könyörgésük keltette szánalomból nem ölte meg és el sem űzte őket. Ellenben pénzbüntetést hajtottak be raj tűk. Majd a városnak egy részét fallal elkerítve, huszonöt cohorsnyi őrséget vezérelt oda. Miután elvégezte mindezt, visszatért Rómába, és csak tavasszal akart megint illyr földre vonulni. Mikor elterjedt a hír, hogy a segestaiak eltették az őrséget láb alól, (Caesar) már télen útnak indult.
A szóbeszéd beteljesedését hamisnak találta, indítékát azonban igaznak. Veszedelemben voltak ugyanis (az őrök), mert a segestaiak váratlanul körülvették őket, és sokukat elpusztította a meglepő támadás. Másnap azonban kivonultak, és legyőzték a segestaiakat. Caesar ezután tovább ment a dalmaták, az illyrek másik népe ellen, amely szomszédos a taulantiusokkal.

28. Caesar így azt az egész illyr földet meghódította, amely elpártolt a rómaiaktól, de azt a földet is, amely azelőtt még nem hódolt meg nekik. A senatus megengedte Caesarnak, hogy illyr triumphust tarthasson: ezt később meg is tartotta az Antonius legyőzése utáni triumphusokkal együtt.

29. A rómaiaktól illyr földnek vélt terület többi népe: a paiónok előtt a rhaetusok, a nóricusok; a paiónok után mysosok egészen a Fekete-tengerig. A rhaetusokat meg a noricusokat, tudtommal, Caius Caesar foglalta el keltákkal (galbkkal) hadakoztában. Vagy pedig Augustus (foglalta el) legyőzve a paiónokát.
A rhaetusok és nóricusok tudniillik a gallok meg a paiónok közt laknak. Semmi külön háborút nem találtam a rhaetusok vagy a nóricusok ellen, ezért úgy látszik a többi szomszéddal együtt hódoltak meg.

30. A mysosokat ( moesusokat) Marcus Lucullus, annak a Licinius Lucullusnak testvére, aki Mithridatésszal háborúskodott, megrohanta, és elhatolt egészen a folyóig, ahol a hat görög város van, a mysosok szomszédai: Istros, Dionysopolis, Odéssos, Mesémbria, (Kallatis, Apollónia).
M. Lucullus Kalatisból Rómába vitte át a nagy Apollónt, amely a Capitoliumon van fölajánlva. Semmi többet nem találtam, ami a mysosok ellen történt volna a római köztársaság idejében. Adófizetésre sem hódoltatták meg őket még Augustus alatt sem. Tiberius igázta le őket, aki Augustus után lett a rómaiak ura. Ám külön-külön írtam meg mindazt, amik Egyiptom elfoglalása előtt történtek e nép parancsára. Amiket pedig Egyiptom (elfoglalása) után hódítottak meg ezek az uralkodók vagy csatoltak (a Római Birodalomhoz), azok, mint saját tetteik, el vannak mondva a közös dolgok után. Ott a mysusokról is többet fogok mondani.
Most minthogy a mysusokat a rómaiak Illyria (egy részének) tekintik: ez az én írásom is Illyrikon, és hogy befejezett legyen az írás, jónak láttam előre megmondani, hogy Lucullus a római nép megbízásából parancsnokoskodva a mysusokat is megrohanta; de Tiberius foglalta el, császári hatalmából.