logo

XXVII Novembris AD

A german harcmodor

A Kr. e. 1. század és a Kr. u. 1 század között eltelt időszak nemcsak az igazságszolgáltatásban, hanem a germán hadviselésben is jelentős változást hozott. Caesar idejében a harcokat nem irányították központilag, és a katonai fegyelemnek is híján voltak. Családostul vonultak harcba, és kedvük szerint rohanták meg az ellenséget, mindenféle taktikai megbeszélés nélkül. A csata könnyen átalakulhatott a hadsereget alkotó katonák, kíséretek és családok összefüggéstelen, szórványos, az ellenség vonalára irányuló ostromsorozatává.
A hadvezér szerepe jelentéktelen volt, főleg bátorította, buzdította a harcosokat. Alapvető változást hozott, amikor germán harcosok római szolgálatba léphettek. A germán újoncokat hozzászoktatták, hogy teljesítsék a parancsokat, meg kellett tanulniuk a római taktikát és a fegyverek használatát. A kiképzett harcosok törzseikhez visszatérve újfajta szemléletet hoztak. Így pl. a cheruscus Arminius, a markomann Maroboduus, a chaucus Gannascus vagy a batavus Civilis korábban római szolgálatban álltak.

Arminius a rómaiaknál szerzett tapasztalatait használta fel a Kr. u. 9-es teutoburgi csatánál is – a rómaiak ellen. Kr. u. 17-ben, Maroboduus és Arminius egymás elleni ütközetében mindkét részről megmutatkozott a módosult harcmodor: egyes erőiket vissza tudták tartani a küzdelemben, és a harcosok engedelmeskedtek a vezetésnek. A csatát nem a különböző kíséretek és családok vívták, hanem katonák, akiket mindkét oldalon irányítani tudtak. Tacitus hangsúlyozza, hogy ez a római legio hatására történt így. Ennek ellenére is voltak olyanok, akik nem szakítottak a régi harcmodorral.

romaikor_kep



Tacitus, a felsorolt hatvan germán törzs közül a markomannok és cheruscusok mellett a chattusokat emeli ki, akik fegyelmezett sereg kiképzésén fáradoztak. Ehhez járult, hogy harcosaik felszereltebbek voltak: fémeszközökkel és élelmiszerrel is bőségesebben voltak ellátva, mint a többi germán törzs katonái. Esetükben a hadviselés, a katonai szervezet és a fegyverviselés megváltozása társadalmi változásokat eredményezett.

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a Caesar-kori germán társadalom az 1. század végére már igen fejlett formát mutat, ami megmutatkozik a társadalmi rétegződésben, a bíráskodásban, a büntetések rendszerezettségében, a közösségi élet szabályozottságában és fejlettségében is.
A germán népek életében igen rövid idő alatt bekövetkező változások nagyrészt annak köszönhetők, hogy a szervezettebb, magasabb társadalmi szinten álló rómaiakkal folytatott kereskedelmi és katonai kapcsolatok erőteljesen befolyásolták. Ezek a változások alapvető feltételei voltak a germán törzsek későbbi fejlődésének.



Székely Melinda