logo

XXI September AD

Vercingetorix díszben

Vercingetorix, mikor látta, hogy Alesia tarthatatlan, teljes katonai díszben ment át Caesar táborába, hogy a győztesnek megadja magát, így adott tiszteletet a katona a katonának, a vezér a vezérnek, annak a Caesarnak, akinek a tekintélye ekkor már, nyolcévi háborúskodás után, nemcsak a gallok előtt volt mérhetetlen, hanem Rómában is. A szenátus rémülten látta, hogyan tornyosodik föléje a nagy hadvezér egyre hatalmasabb alakja. Még a galliai hadjárat közepén történt, hogy fővezéri hatalmának meghosszabbítását kérte a szenátustól.
Alakiság volt ez csupán, de tartozott vele a triumvirátustól védett alkotmányosságnak. Megbízott tisztje ott várt a határozatra a szenátus előtt, s mikor híre terjedt, hogy talán nem hosszabbítják meg vezére impériumát, a kardjára ütött, s így kiáltott fel: „Majd ez meghosszabbítja neki!”

Ez a hagyomány egyúttal azt is mutatja, hogy Caesar számítása tökéletesen bevált: a hadjárat végén harcedzett csapatok, hű katonák és mindhalálig hűséges tisztek élén térhetett vissza Rómába, hogy most már kezébe vegye a politikai hatalmat is. Nemsokára elveti a kockát, leszámol politikai ellenfeleivel, és hozzáfog élete nagy művéhez, az egységes központi hatalom s ezzel a birodalom megalapozásához. De a most következő hősi eposznak mégiscsak Gallia meghódítása volt a feltétele. Ez volt a nagy nyitány: Caesar nyolc évig készült élete utolsó hét esztendejére.

romaikor_kep



Plutarkhosz, az ókori életrajzíró a rajongás és elragadtatás hangján beszél róla, éppen úgy, mint újkori bámulója, III. Napóleon. Haditetteivel felülmúlt minden hadvezért - mondja Plutarkhosz -, nehéz terepen harcolt, vad népek ellen, óriási területen óriási számú ellenséggel; nyolcszáz várost foglalt el, háromszáz népet igázott le, hárommillió harcost győzött le, egymilliót ölt meg, s ugyancsak egymilliót ejtett foglyul. Ezek a csillagászati számok kissé propaganda-ízűek, de legalább érzékeltetik a galliai vállakózás roppant arányait. Az is kiderül Plutarkhosz írásából, hogy Caesar személyes bátorsága nélkül nem sikerült volna kivívni ezeket a fényes diadalokat. A legválságosabb pillanatban, Alesia ostrománál, csak az ő személyes közbelépése hozta meg a kívánt eredményt, a hatalmas felmentő sereg tönkreverését.
Az is kiderül Plutarkhosz túlzott adataiból, hogy rengeteg volt a gallok vérvesztesége. Bizonyára sokat veszítettek a rómaiak is. Olyan értékes tartománynak, mint Gallia, ára volt - és Róma fizetett. Caesar ama bizonyos genavai kihallgatáson, április 8-án világosan látta, hogy áldozatok nélkül nem oldhatja meg nagy feladatát. Nem riadt vissza. Megindult, és meg sem állt a legendáig.

A legenda már az ókorban fénnyel övezte alakját. Egyik csatája előtt éjjel végigjárta az őrszemeket, s íme, egyszerre csak tűzgolyó lángol fel az égen, véresen fellobban, és lezuhan az ellenség táborára. Másnap Caesaré lett a győzelem. Egy másik csatája alatt, a messzi Trallesban, Kisázsiában, Victoria templomában, ahol már akkor állott Caesar szobra, a szobor tövében a márványpadlóból pálmafa sarjadt.
Csak akkor értették meg a csodát, mikor a győzelem híre megérkezett. De nagyságát éppen így mutatják legcsekélyebb tettei is; egyik leghűségesebb galliai bajtársa, Labienus tábornok a rubiconi átkelés után azonnal Caesar ellenségeihez csatlakozott, annyira féltette Caesartól a köztársaságot. Caesar tudomásul vette a régi bajtárs elpártolását, minden holmiját gondosan összecsomagoltatta, és utána küldte. Könnyű szívvel vált meg Labienustól, aki nem tudta követni őt meredek és veszedelmes útján.

Különös és kivételes ember volt. Gallia büszke lehet hódítójára. Az alesiai harcok helyén hatalmas emléket emelt Vercingetorixnak, a nemzet hősének és vértanújának, de ugyanakkor büszkén emlegeti Caesar nevét is, mert tudja, hogy a római hadvezér nyolcéves harca az európai latin kultúra magvetése volt.
Gallia meghódítása éppolyan nagyszerű fegyvertény és kultúrtörténeti mérföldkő, mint Nagy Sándor keleti hadjárata. A görög legendák hőse megteremtette diadalaival a hellenizmust, vagyis a görög Ázsiát, a római legendák hérosza az óceánig terjesztette a romanizmust: megteremtette a latin Európát.

Ezért teremtő géniusz mind a kettő. Ezért történelmi nap az i. e. 58. év április 8-a. Ezért igazi hőse Julius Caesar nemcsak a hadiművészetnek, hanem az emberi művelődésnek is.