logo

XVII October AD

Temetkezési egyesületek (collegia funeratitia)

Dáciában azok a társadalmi rétegei, amelyek sem az iparos kollégiumának. sem pedig a császárkultusszal kapcsolatos vallási jellegű kollégiumoknak nem lehettek tagjaivá, egyetlen társulási lehetőségül a collegia funeratitiában való egyesülést választhatták. A szabad, de vagyonilag tönkrement és származási tekintetben is legalsóbb rétegnek nem lehetett más címen kollégiumokat szerveznie, csak azon, hogy halottaik tisztességes eltemettetését és a halottak emlékének kegyeletes ápolását a kollégium pénztárának segítségével biztosítani tudják.
A temetkezési egyesületek belépési és tagsági díjakat szedtek, s így ezen összegekből, valamint a patronusiok által a kollégiumnak ajándékozott összegekből tudták fedezni a tagoknak járó temetkezési segélyeket, a sírkövek felállítását, valamint a közösen tartott lakomák költségeit. Ezeknek a testületeknek nem kellett külön-külön császári megerősítést kérni megalakulásukhoz, hanem egy általános érvényű császári rendelet lehetővé tette a kollégium létrejöttét.
Ez a kedvezmény azonban — véleményünk szerint — nem jelentette azt, hogy bármely egyesület önkényesen, a városi önkormányzat tudta nélkül is kimondhatta megalakulását, mert a város vezetőségének feltétlenül tudnia kellett a kollégium létezéséről. A császári kormányzat azáltal is korlátozni kívánta a kollégiumok politikai tevékenységét, hogy a lakomákon és a vallásos szertartásokon kívül havonta csak egyszer ülhettek össze a kollégium tagjai és egy embernek csak egy ilyen testületben volt szabad tagként részt vennie.
A kollégiumok tagjainak száma csak a legritkább esetben emelkedett magasra, ezt abból a tényből következtethetjük, hogy a kollégiumba lépéskor jelentékenyebb összeget, 100 sertertiust (25 dénárt) kellett a tagnak a közös vagyonba befizetnie, s a későbbiekben havanként egy ast, abban az esetben, ha a hónap folyamán a kollégium tagjai között valaki meghalt.

Alburnus maiorban 53 taggal alakult meg a bányászok temetkezési egyesülete és a kollégium felosztásának okát többek között abban kereshetjük, hogy a halottak száminak nagy aránya, a járványok és egyéb betegségek a kollégium vagyonát kimerítették, s miután a tagok látták a vagyonnak a megcsappanását, megtagadták a fizetést és kiléptek a kollégiumból.
A jól működő temetkezési egyesületek igyekeztek saját tulajdonukat képező temetőt szerezni, s adat maradt fenn arról is, hogy Sarmizegetusa-ban Q. Januarius temetése alkalmával a kollégium 400 dénárral javult hozzá a temetés költségeihez. Lehetőség volt arra is, hogy a rabszolgák is belépjenek a collegia funeraticiaba. A rabszolgák számára ezt császári leirat tette lehetővé, azonban az a rabszolga, aki urának engedélye nélkül lépett be valamely kollégiumba, büntetésül 100 aranyat kellett, hogy fizessen:

"Servos quoque licet in collegio tenuiorum recipi volentibus dominis, ut curatores horum corporum sciant, ne invito aut ignorante domono. in collegium tenuiorum reciperent, et in futurum poena teneantur in singulos homines aureorum centum.1 (Mareianus. D. 47. 22. 3. 2.)

A dáciai személynevek azt bizonyítják, hogy voltak rabszolgák is a kollégiumokban.
A rabszolgáknak egyébként lehetőségük volt arra is, hogy a szabad emberek kollégiumaihoz hasonló egyesületeket hozzanak létre, ezekkel az egyesületekkel azonban külön is érdemes foglalkozni.


Forrás: Biró János: Kollégiumok a római Daciában