logo

XVII October AD

Rabszolga kollégiumok

A rabszolga kollégiumok kialakulásával kapcsolatban a császár-korból vannak a legelső adataink. A köztársaság végén már nagy gondot okozott a római uralkodó osztálynak a rabszolgák szolgasorsban tartásának ideológiai alátámasztása. A rabszolgákkal történő bánásmód nagymértékben megváltozott, a gazdasági életben a rabszolgák peculiumát növekedni hagyták és a szabadon bocsájtások száma is emelkedni kezdett.
A nagy magán és császári gazdaságok rabszolgatömegeinek a szervezési formáját Augustus találta meg, aki a Lares kultuszt saját géniuszának kultuszával összekapcsolva újította fel, és pedig a famílián belüli keletkezett rabszolga kollégiumok keretében. Különösen sok rabszolga-kollégium volt a császár szolgáinak körében, amelyekről a császárság fennállásának egész korszakából vannak feliratos emlékeink. A magánosok tulajdonában álló rabszolgák kollégiumairól főleg az I. sz-ból származó feliratok tanúskodnak.

A rabszolga kollégiumok a foglalkozási és vallási megoszlás szerint alakultak, de tudunk olyan temetkezési pénztárak működéséről is, amelynek rabszolgák voltak a tagjai. Tacitus (Ann. 73.) közlése szerint a cultores Augusti valamennyi házban megalakult, s habár a rabszolgák részvétele az istenek vagy császár tiszteletében, ellentétben is állt a régi familia szigorú elveivel, Augustus újításával nem volt érdemes ellenszegülni és így a rabszolga és a szabadonbocsájtott menedéket és védelmet talált a császár képénél. (Tac. Ann, IV. 36. Seneca, de. elem. I. 18.).
Az uralkodó osztály számára végeredményben ez a reform nem is volt előnytelen, hiszen sikerült a rabszolgák sorait megosztani és a kollégiumokban olyan dolgokban értékeltté tenni, amelyek elvonták őket az összeesküvéstől.

A rabszolgák ezekben a kollégiumokban - más kollégiumokhoz hasonlóan - tisztségeket viseltek. A házi kollégiumokban viselhető tisztségekre fényt derít -a következő felirat, amely arról tanúskodik, hogy egy Panclis nevű fiatal rabszolga - valószínűleg ura jóvoltából - hány tisztségnek volt hordozója:
„Panclis cub (iculatii) aed (illis) et ex d (ecreto) d (ecoriorum) pro magestro) i(ure) d(icundo) ossa hic sita sunt. In sua aed( iltate) dec(urio) lectus est et ei aes a familia conlatim est. In mag(isterio) mortuus est annorum natu XX” (CIL. VI. 9289.)
Érdekes megfigyelni, hogy a szabadonbocsátottak megmaradtak a családi kollégiumokban és ezáltal a patronus és a libertus között fennmaradt egy olyan kapcsolat, amely nem volt lényegtelen az uralkodó osztály számára.
A libertusok kötelességei oly nagy terjedelműek és előnyösek voltak a patronusok számára, hogy érdekükben állott ezt a meggazdagodott réteget magukhoz kapcsolniuk. A gyakorlat és a jogi szabályozás oda vezetett, hogy a szabadon bocsájtottak elidegeníthetetlen, alkotórészként maradtak benn a családi kollégiumokban.

A rabszolga kollégiumokkal kapcsolatosan tűnik ki a legjobban, (hogy a rómaiak a császárkorban már, ha nem is tettek jogdogmatikailag különbséget a testület, mint jogi személy és egyéb személyegyesülés között, ezt a különbséget mindenesetre érzékelték.
A rabszolga kollégiumok attól függetlenül, hogy ugyanazon elvek szerint épülhettek fel, mint a többi hasonló egyesületek, nem tekinthetők jogi személynek, s nem ismerte el ezeket hivatalos egyesületnek (collegium licitum) a jogszabály sem.

A jogforrások sem emlékeznek meg ezekről a kollégiumokról, s létezésükről csak a fennmaradt feliratok tudósítanák bennünket. Tehát a rabszolga kollégiumok nem tekinthetők jogi személynek, habár rendelkeznek is a jogi személy néhány ismertető jegyével (engedély, szervezet) s ezzel a kérdéssel kapcsolatban úgy véljük, hogy a rabszolgák jogképességének hiánya ad számunkra magyarázatot.
Az a társadalmi rend, mely a rabszolgák helyzetére vonatkozóan számos új szabályt alkotott a fejlődés során, s melyek között néhány olyan rendelkezést is találunk, melyek a rabszolgák javára szolgáltak, két alapvető jogot vont meg következetesen a rabszolgáktól; a politikai életben való részvétel jogát és a jogalanyiságot. A jogképtelen személyekből álló rabszolga kollégium pedig véleményünk szerint - nem kaphatott jogképességet s így nem tekinthetjük jogi személynek sem”.



Bíró János: Kollégiumok a római Daciaban