logo

XVII October AD

A katonák kollégiuma.

A katonai fegyelem és maga a katonai szervezet ellentétben állt azzal a lehetőséggel, hogy a légiókon vagy auxiliákon belül a katonáknak bármilyen egyesületbe történő tömörülését a köztársasági, vagy a császári kormányzat megengedte volna.
A veteránok kollégiumi tagsága, sőt önálló kollégiuma is megengedett dolog volt — amint azt számtalan aquincumi és más példa is bizonyítja — de az az engedékenység, amelyet Septimius Severus császár tanúsított ebben a tekintetben, felettébb meglepő, mind a történészek, mind a jogászok számára.

A császár-kultuszban, a városi és gazdasági életben, a veteránok kollégiumai nagy szerepet játszottak. Ezek ugyan a második század derekától kezdve eltűritek, de a Duna melletti provinciákban egészen a III. század közepéig megtalálhatjuk nyomaikat. A veteránusok közül kikerült különböző magistratusok feliratos emlékeit Savariában (CIL III. 419. 1192. 4183), Aquincumban (CIL III. 1052.), Sarmisegetusában (CIL III. 1126, 1485), Brigetioban (CIL III. 4298), Napocában (CIL HL 7557, 15827) és más; városokban is megtalálhajuk, amelyek a veteránusok megbecsülését és tiszteletét tanúsítják.
A CIL III. 3569. és 10519. sz. feliratok azt bizonyítják, hogy a veteránusok — valószínűleg a temetkezési segély elnyerése miatt — tagjai voltak a collegium fabrum et. centonariorumnak is, sőt az egyik sírkővön a collegium veteraniorum rövidített jelzése is megtalálható.
A veteránusok bekerültek a kultikus (CIL III. 1054. 10994 stb.), s az iparos CIL III. 354. 1189. 10519) kollégiumokba, sőt olyan ácskollégium14 létezéséről is maradt fenn emlékünk, amelynek tagjai kizárólag veteránusok voltak.

Septimius Severus a III. század elején bevezetett reformja amellett, hogy a katonák számára biztosította a házasságkötés jogát és hogy a légiók helyzetét a pretoriánus gárdáéval tette azonossá, megmutatkozott a katonáknak a kollégiumhoz való viszonyában is. Septimius Severus előtt a tényleges szolgálatban álló katonáknak sem a polgárok egyesületeiben nem volt szabad részt venniük, sem pedig önálló testületekben nem volt szabad tömörülniük semmiféle címen. Ezzel szemben a CIL III. 10994. sz. feliratból kitűnik, hogy Brigetio környékén valamelyik faluban Jupiter tisztviselőinek kollégiumában két katona foglalt helyet és egy 227-ből származó feliratban (CIL III. 7437.), amely Bacchus Nicopolis környéki kollégiumának névsorát tartalmazza, szintén van néhány katona és veteránus.
Ennél a jelenségnél azonban még nagyobb figyelmet érdemel az, hogy az említett reform után a tényleges szolgálatban lévő katonáknak a hadseregen belül is lehetőségük nyílt „takarékossági” és segélyező egyesületek alapítására. Ezek a kollégiumok a császárkultusz ápolása mellett, rendfokozatuk szerinti csoportosulásokban rendszeresen szedték a tagdíjakat és tagjaikat különböző alkalmakkor segélyben részesítették.

A CIL III, 3524 és 10435. sz. stb. feliratok a katona kollégiumok aquincumi és dáciai létezéséről is tanúskodnak, mégis egy egészen ép feliratot veszünk vizsgálat tárgyává, amelynek tanúságai a jog szempontjából különösen jelentősek:

Pro felicitate et inco lumitata (m) saeculi dominorum no(storum) Augfustorum L(ucii) Sep(timii) Severi Pii Pertinacis Augfusti et M) arci Aureli(i) Antonini Augusti) Pfartfhici), Britfannici), Germ(anici( maxfimi) Aug (usti) et Júliáé Aug(ustae) matri(s) Augfusti) n(ostri) et castrforum) et senatus et pátriáé Antonini Augfusti) nostri invicti. Corfnicines) Iegionis) III. Aug(ustae) pfiae) vfindicis).

A felírat elején szereplő dedikációból meg lehet állapítani, hogy a kollégium Septimius Severus császár alatt keletkezett és hogy a „comicines légionja” a légió altisztjei kollégiumának feliratos emlékével állunk szemben. A dedikáció után a kollégium tagjainak nevei sorakoznak két oszlopban 35 tag feltüntetésével.

A felirat különösen érdekes része, amely a kollégium alapszabályát is képezte, a következő:

„Scammari n(omine) dabunt col(legae) qui fac(ti fuer(int) denarios DCCL. Si qui d(e) col(egis) tram(are pro) ficiscetur) cum pro(motus) s(it), acc(ipiet) viat(icum pro(essus) m(iles) denarios CC, eq(ues a(utem) denarios D. Item vet(e) renis anularium nom(ine) denarii D. Item, si qui ex coll(egio) amplio grad(u) prof(icisceretur), accip(iet) denerios D. Item, si qui obitum naturae red(diderit), accipist her(es) ips(ius) sive proc(urator) denarios D. Item, quod abom(inamur), si q(ui) locu(m) su(um) amis(erit) accipiet denarios CCL. I(t) e(m), qui arc(a) solut(i) sunt et si quis de tironib(us) ab hac die satis arcae fec(erit), accipiet quit-quit debet(ur). Lex fact(a) ante diem) XI. Kal(endas) Sep(tembres) (Plautiano) II. te Geta II. co(n)s(ulibus). (G)e(mi)n(us)s. Antonius. Filinus Marcus.”

A katona kollégiumnak ebből a szabályzatából megtudjuk, hogy a katonák különböző célokra gyűjtögették össze jövedelmükből azt az összeget, amely azután a kollégium vagyonát képezte. Ha valaki a kollégák közül akár áthelyezés, akár más fontos okból kifolyólag a tengeren át útra kelt, az útiköltség kiegészítése céljára, ha lovas katona volt 500 dénárt, ha pedig miles volt, akkor 200 dénárt kapott. Azok a katonák, akik veteránokká váltak, „anularium” címen 500 dénárt kaptak a kollégiumtól, ha pedig valakit a tagok közül előléptettek (valószínűleg a felszerelés bevásárlásának megkönnyítése céljából) 500 dénárral jutalmaztak.

A katona kollégiumoknak a temetkezési segélyre vonatkozó ténykedését is bizonyítja ez a felirat, amennyiben ha valaki meghalt, az ő kezese 500 dénárhoz jutott, mérlegelés és a prokurátor döntése nélkül, amelyet bizonnyal az eltemettetés anyagi gondjainak megkönnyítésére juttatott a kollégium. Az alapszabályzat még arról az egész modern intézménynek számító juttatásról is megemlékezik, amelyet tagjai abban az esetben kaptak, ha állásukat elvesztették, 250 dénár erejéig.
A Lambaesisben állomásozó katonakollégiumhoz hasonlóan más területeken is megtalálhatók ezen testület nyomai, amelyeknek működése minden bizonnyal az előbb említett kollégiuméhoz volt hasonló.

A katonaság különleges szerepét mutatja tehát ez a körülmény és feltételezhető, hogy a hadsereg a III. századi eseményekben már nemcsak mint a barbár támadások elhárítására hivatott fegyveres erő játszott szerepet. A szabad birtokosoknak — és a provinciákban, így a dunai tartományokban is, még ezek igen sokan voltak — érdekükben állott az olyan erős központi hatalom, amit a császárság biztosított, s amely határt tudott szabni a nagybirtokosok túlkapásainak.
A katonakollégiumok kialakulásával kapcsolatosan megállapíthatjuk tehát, hogy rendelkeztek a jogi személy ismertetőjegyeivel, sok irányú tevékenységet folytattak, melyek között a temetkezési segély és más jelentős támogatások szerepeltek.

A kilépés esetére szóló támogatás ténye két gondolatot ébreszt a katonai kollégiumokkal kapcsolatban:

a) A kilépő tagok — s általában a tagok — figyelemmel kísérhették a kollégium vagyoni viszonyait, s egy kicsit sajátjuknak is tekintették a közös vagyont. Ezért születhetett meg a veteránná válás esetére az „anularium”, ezért kapott a magasabb rangúak közé lépő tag 500 dénárt és a véglegesen kilépő tag 250 dénárt.

b) Ugyanakkor azonban a tag nem a saját befizetésének összegét kapta vissza, tehát a katonai kollégium vagyona a tagok vagyonától független tulajdon; a „jogi személy” tulajdona.


Forrás: Biró János: Kollégiumok a római Daciában