logo

XVII October AD

A kollégiumok keletkezése és megszűnése

„A jogi személyek keletkezésével kapcsolatban, a jogi személyekkel foglalkozó szerzők, a jogi személy megalakulásának alapfeltételeit dolgozták ki. Ezek az ismertető jegyek a római jogászok irataiban és a forrásokban összegyűjtve nem találhatók meg, és csupán egyes helyekről — így különösen Gaiustól (D. 47. 22. 4.) tudjuk, — hogy milyen kollégiumok jöhettek létre a különböző korszakokban.
A római jogászok tehát nem dolgozták ki a kollégiumok megalakulásának alapfeltételeit, azonban Ulpianus (D. 47. 22. 2.) említést tesz arról, hogy voltak ún. „illicita” kollégiumok is. A collégium licita et illicita megkülönböztetést vizsgálva azt kell megállapítanunk, hogy a kollégium törvényesen elismert keletkezéséhez engedélyre volt szükség. Ezt az elgondolást erősíti meg az a felirat, melyet a CIL 4419. szám alatt közöl és amelyből megállapítható, hogy egyes kollégiumok általános engedély alapján, mások pedig speciális engedély alapján jöhettek létre.
Általános engedéllyel biztosította a római jog a temetkezési egyesületek megalakulását, azoknál a kollégiumoknál pedig, ahol az állam érdekeivel ellentétes irányú csoportosulás is létrejöhetett, pl. az iparos kollégiumokban, csak külön engedéllyel lehetett a kollégiumot érvényesen létrehozni.

Marcellusnak (D. 50. 16. 85.) a „tres faciunt collegium”-mal kapcsolatos el-gondolása tehát csak azokra az esetekre vonatkozik, ahol a törvény a megalakulást egyébként is engedélyezi. A kollégium által megvalósításra kitűzött célnak tehát meg kellett felelnie azoknak a követelményeknek, amelyeket az államszervezet ezektől az egyesülésektől megkövetelt (politikai megbízhatóság, megengedett - általában vagyoni jellegű - cél, és bizonyára az alakulással kapcsolatos formaságok, amelyeket azonban sajnos nem ismerünk).
Az engedélyek rendszerének bevezetése ellenére azt látjuk, hogy még olyan jelentős állami érdekeket érintő helyen is, mint az aranybányák, lehetőség volt arra, hogy kollégiumok alakuljanak. A római államszervezet tehát legfőképpen azt kívánta meg, hogy tudjanak a hivatalos kormányzat képviselői ezekről a kollégiumokról és a patronus személyének gondos kiválasztásával, vagy a magisterek mellé rendelt curátorok, esetleg prefectusok beállításával, az állam érdekei ellen irányuló megmozdulásokat meg lehessen akadályozni.

A kollégiumok megalakulásukkor dolgozták ki alapszabályukat, melyben -a kollégium szervezetét és működésének módját határozták meg. A kollégiumok — ha érvényesen jöttek létre — jogokat szerezhettek és jelentős vagyonra tettek szert.

A kollégiumok a következő esetekben szűntek meg:

1. A kollégiumnak egyetlen tagja sem marad.
2. A kitűzött cél megvalósult, vagy meghiúsult.
3. A kollégiumot császári vagy egyéb jogszabály betiltotta (C. Th. 16. 10. 20.)
4. A kollégium tagjai alapszabályszerűen a kollégium feloszlatását elhatározták, (amint ez az Albumus maiorban működött temetkezési egyesülettel kapcsolatban megfigyelhető).

A kollégium tagjai a megszűnés után rendelkezhettek a megmaradt közös vagyonnal és azt rendszerint egymás között felosztották. Abban az esetben azonban, ha jogszabály rendelte el a kollégium feloszlatását a császár rendelkezett a fennmaradt közös vagyonról, amint ez egy vallásos testület, a dendrophorok megszűnésénél történt.
Marcianus (D. 47. 22. 3.) szerint a tagok egymás között feloszthatták a közös vagyont a kollégium megszűnésekor, és ez a megállapítás nagyon érdekesnek tűnik, ha úgy értelmezzük, hogy azok a kollégiumok is rendelkezhettek a közös vagyon felett, amelyeket a kollégiumokra vonatkozó szabályok, ill. jogforrások valamelyike éppen a tiltott cél miatt oszlatott fel. Ez az értelmezés azonban ha figyelembe vesszük a kialakult tulajdoni formák súlyát, és erejét elfogadható és így azt kell megállapítanunk, hogy még a tiltott kollégiumok vagyonát is csak kivételesen vehette el az államhatalom.


Forrás: Biró János: Kollégiumok a római Daciában