logo

XXI September AD

Cyrenaica történelme és a provincia leírása

Cyrenaica a Földközi-tenger afrikai partján terült el. Földrajzi helyzeténél fogva inkább a Kelettel - Egyiptommal és Ázsiával - állott kapcsolatban, mint Görögországgal. A városok itt a tengerpart mentén helyezkedtek el. Az országot keletről is, nyugatról is sivatag övezte, délen sztyeppevidékekbe ment át, amelyeken harcias barbár törzsek nomadizáltak. Cyrenaica városaiban éppen ezért állandó római helyőrségek táboroztak. A római hatóságok itt erélyesebben és gyorsabban felbomlasztották a régi politikai berendezéseket.
A Cyrenaicai emlékeken nem olvashatunk a xoirór-ról, olyan helyi szervezetről, amely az egész tartományt képviselte volna. Augustusnak fentebb említett kyrénéi edictumaiban szerepelnek ugyan kyrénéi követségek, ugyanilyen követjárásokról, delegációkról olvasunk Tacitusnál is, de azért semmi okunk sincs annak feltételezésére, mintha ezek a császárhoz küldött delegációk képviseleti joggal felruházott intézménynek, a xoivóv-nak hivatalos meghatalmazással bíró tagjaiból állottak volna. A feliratokon különféle tisztviselők szerepelnek. Ezek azonban valószínűleg nem hatalommal felruházott magistratusok, hanem csak tiszteletbeli címek, amelyeket egyes papi és társadalmi tisztségek viselői (például a gymnasiarchések stb.) vehettek fel.

Cyrenaica lakosságának összetétele meglehetősen tarka volt. A rómaiak száma nem sok lehetett. Augustus 7/6. évi edictumában azt olvassuk, hogy Cyrenaica provinciában a különböző korosztályokba tartozó és 2500 denariusnyi census-szal rendelkező rómaiak száma 215 volt. Kyrénaikában nem alakult római „conventus”, viszont tudunk bizonyos „titkos társaságokról”. De a római polgárjog lassanként általánossá vált a lakosság között, abban a mértékben, ahogyan a polgár-jog elvesztette jelentőségét; Cyrenaica városi lakosságának jelentős része már Caracalla 212. évi rendeletét megelőzőleg élvezhette a római polgársággal járó kétes értékű jogokat.
A városi lakosság legnépesebb, kiváltságos csoportja a „hellénekből· került ki; ez a megjelölés nem annyira etnikai, mint inkább közjogi vonatkozású. A „hellének előtt nyitva állottak a gymnasionok és az ephébiák; külön szervezettel rendelkeztek (corpus), amely felelős volt azért, hogy tagjai teljesítik állami kötelezettségeiket. A falusi lakosság elsősorban valószínűleg az ország tősgyökeres lakosaiból tevődött össze. Végül a lakosság nem jelentéktelen hányadát tették ki a zsidók; nekik is volt szervezetük amely azonban nem annyira politikai intézmény volt, mint inkább az egy vidékről származó zsidókat egyesítette.

A római uralom adóprése Kyrénaikát ugyanúgy megnyomorította, mint a többi keleti tartományt. A lakosság minden tagját igénybe vették az állam hasznát szolgáló kötelezettségek viselésére és adók fizetésére. Bár Augustus azzal a céllal adta ki edictumait, hogy bizonyos kiváltságokat biztosítson a Cyrenaicai hellének számára, mégis úgy rendelkezik, hogy az általános kötelezettségek azokat a helléneket is terhelik, akik elnyerték a római polgárjogot, adót is fizetnek olyan vagyonuk után, amit a polgárjog elnyerése után szereztek. Ehhez járult még az, hogy a római helytartók is hajlamosak voltak a meggazdagodásra - a lakosság terhére. Mindenesetre Tacitus három esetet említ, amikor a provincia helytartóját zsarolás címén felelősségre vonták: Tiberius, Nero és Vespasianus uralkodása alatt. Tehetős ember Kyrénaikában nem sok akadt. Augustus egyik edictumában azzal a feltevéssel is találkozunk, hogy nem lesz elég ember, aki 7500 denariusnyi censust tudna felmutatni, „hogy kiegészítse a kinevezendő bírák számát”.
Augustus edictumai Kyréné lakosainak bizonyos, törvényszék előtti kiváltságokat biztosítanak. Olyan ügyekben, amelyekben a vádlottat halálos ítélet lehetősége fenyegette, a bíróság tagjai közt nemcsak rómaiaknak, hanem helléneknek is kellett lenniük. De az edictum hatálya csak a hellénekre terjedt ki; ezenkívül azt sem tudjuk, hogy ez az ideiglenes intézkedés (ideiglenes jellegét maga az edictum is hangsúlyozza) gyakorlatilag meddig bírt törvény erejével; abban az általánosabb jellegű edictumban pedig, amelyet ugyancsak 7/6-ban adtak ki, Augustus a következő megszorítással él: „azoknak a halálbüntetéssel büntetendő cselekményeknek a kivételével, amelyeket a provincia helytartója köteles tárgyalni és amelyekben maga köteles dönteni” (a római jog szerint). Ezek szerint a rendelkezésünkre álló adatok alapján meg-állapíthatjuk, hogy a katonaság, az adóprés és az adóapparátus Kyrénaikában romboló hatású volt, amennyiben mindent egy színvonalra kény szeri tett.

Cyrenaica lakosságának társadalmi összetételére vonatkozólag Strabón, akit Iosephus Flavius (Ant. XIV 7) idéz, egészen homályos adatokat közöl. Strabón szavai szerint „Kyréné városában négyféle lakosok éltek: polgárok, földművesek, metoikosok és zsidók.” (A közlés Sulla korára vonatkozik.) Ez a felosztás nyilván pontatlan. „Földműveseken” (γεωργοί) - a kor nyelvhasználatának megfelelően - a kisbirtokosokat és főleg a volt „királyi föld” bérlőit kell érteni.
A római senatus, mikor a Ptolemaios Apión öröksége révén Rómára szállott Kyrénaikát átvette, az itteni királyi földet „ager publicus”-szá nyilvánította. De ezt a földet a polgárháborúk korában helyi· nagy birtokosok kaparintották a kezükbe. Tacitus közlése szerint (Ann. XIV 18) Claudius császár azt a megbízást adta Strabo praetornak, hogy állítsa helyre a kincstár jogait.
Strabo a helyszínen döntött minden vitás ügyben - a kincstár javára. Ez lázongásokat váltott ki a provinciában, mivel a birtokosok az elfoglalt földet a régiség jogán magukénak tekintették. Vespasianus uralkodása alatt a senatus az ügyet a császár döntésére bízta. Vespasianus helyesnek mondta ki Strabo eljárását, de hogy ne idézzen elő még különb bonyodalmakat, a földet a foglalók birtokában hagyta.

Nincsenek adataink a Cyrenaicai földbérletviszonyokra vonatkozólag, de a bérlőkre nézve aligha lehettek kedvezőbbek, mint Egyiptomban. A mezőgazdaság hanyatlása mutatkozott meg többek között abban, hogy a silphion teljesen eltűnt. Ezt a ritka növényt aromájáért, ízéért és gyógyító hatásáért olyan becsben tartották, hogy a római kincstárban az arannyal és egyéb drágaságokkal együtt őrizték. Cyrenaica évenként 30 font silphiont volt köteles adó fejében szolgáltatni. A silphiont gyakran ábrázolják Cyrenaica pénzein is. Ennek az értékes növénynek a teljes eltűnése fontos bevételi tételétől fosztotta meg az országot.

A falusi lakosság főfoglalkozása a földművelés volt, amelynek a császárság első századában úgy siettek segítségére, hogy bizonyos öntözési berendezéseket létesítettek. A kereskedelem fellendítése érdekében Kyrénéből országutat vezettek Apollóniába. De Kyréné kereskedelmét megfojtotta Alexandreia.

Rettenetes csapást jelentett Cyrenaica gazdasági életére a iudaeai felkelés 115-117-ben. Már a 66-73. évi zsidó háború is élénk visszhangot keltett Kyrénében. 115-ben, mikor Traianus Mesopotamiában táborozott, Egyiptomban és Kyrénaikában zsidó felkelést fojtottak el; erre vonatkozólag Cassíus Diónál és Eusebiosnál találunk adatokat. Appianos azt írja,1 hogy neki ezzel a felkeléssel kapcsolatban kellett elmenekülnie Alexandreiából. A felkelés átterjedt Kypros szigetére és Mesopotamiára is. Csak nagy üggyel-bajjal és szörnyű kegyetlenséggel tudták elfojtani. De még Hadrianusnak is maradt dolga a felkelés néhány tűzfészkével. Cassius Dió és Eusebios közlései szerint a Cyrenaicai polgárháború igen sokáig elhúzódott, sok áldozatot követelt és rengeteg pusztítással járt.
Az áldozatoknak Cassius Diónál olvasható számát mindenesetre túlzásnak kell minősítenünk (szerinte a zsidók 220 000 embert mészároltak le Kyrénaikában), és ugyanez vonatkozik a harcoló felek állatiasságára is. (LXVIII 32.) A pusztítások azonban ijesztő méreteket ölthettek. Egy felirat azt bizonyítja, hogy Hadrianus rendbehozatott egy oszlopcsarnokkal díszített fürdőt és a hozzá csatlakozó épületeket, „amelyek a iudaeai zendülés alkalmával mentek tönkre és égtek porig”. Egy másik felirat bizonysága szerint 117- 118-ban helyreállították a Kyrénéből Apollóniába vezető utat, „amelyet a zsidó zendülés idején felszaggattak és megrongáltak”.

A császárok - különösen Hadrianus - megpróbálták fellendíteni a tartomány gazdasági életét; utakat építtettek, templomokat emeltek, sőt még város (Hadrianopolis) építéséről is tudunk. De az általános hanyatlás közepette Cyrenaica nem erősödhetett meg, hanem ellenkezőleg: a felbomlóban levő rabszolgatartó társadalom pusztító erői itt még vészesebben nyilatkoztak meg, mint a többi provinciában. A Cyrenaicai művészet terén is feltartóztathatatlan hanyatlást figyelhetünk meg: Cyrenaica építészetét és szobrászatét a császárkorban az elbarbárosodás, durva stílus, eklekticizmus jellemzi.

Kyrénaikában kedvező feltételek alakultak ki a keresztény propaganda hódításai szempontjából. A III. század derekán „Basileidés, a pentapolisi egyházak episkoposa levelezésben állott az alexandreiai Dionysiosszal. De azért Cyrenaica az egyházi életben sem játszott komoly szerepet. A nikaiai zsinat résztvevőinek névsorában hiába keressük Cyrenaica képviselőit.


Forrás: Abram Borisovič Ranovič: A Római Birodalom keleti tartományai