logo

XXI September AD

Creta történelme és a provincia leírása

„Creta et Cyrenaica” Augustus korától fogva egészen Diocletianusig senatusi provincia volt és együvé tartozott. E két tartományt csak tisztára formális kapcsolatok fűzték egymáshoz. Creta történeti és földrajzi okokból inkább orientálódott a szárazföldi Görögország, mint az afrikai Cyrenaica felé. Creta számos görög hagyományt őrzött kultúrájában és életmódjában, míg Cyrenaica erősen ki volt téve a Kelet gazdasági és kulturális hatásának, és teljes mértékben érthető, hogy a késői császárkorban Cyrenaica a keleti birodalomhoz tartozott.

Creta és Cyrenaica egy provinciát alkotott ugyan, mégsem képviselt egységes politikai egészet. Krétának külön közössége volt, amely önállóan veretett pénzt. Az itteni proconsul által kibocsátott pénzeken különböző ábrázolásokat és szimbólumokat figyelhetünk meg minden egyes tartomány számára. Augustusnak 1927-ben megtalált Cyrenaicai edictumaiban „Cyrenaica provinciáról” van szó, bár az edictumokban azokról is történik említés, „akik Creta és Cyrenaica provinciát kormányozni fogják”.

Creta - Róma uralma alatt - elmaradt provincia volt, amely lassú halódásával a rabszolgatartó társadalom általános felbomlását tükrözte. Mivel itt az élet lassabban folyt, mint a többi provinciában, a régi hagyományok is megőrződtek és lassabban haltak ki. A sziget fővárosa (metropolis) - Gortyn, valamint Knóssos és még néhány más város külön pénzt veretett, legalábbis az I. század közepéig. A Cretai feliratok említik a régi magistratusokat és a tanácsot. De ezek az ősrégi intézmények - akárcsak a megfelelő szervek Asia provinciában - nem rendelkeztek reális politikai hatalommal, csakis a városi közjóiét kérdéseivel, látványosságok és játékok rendezésével, a császárkultusz megszervezésével stb. foglalkoztak.
A főpap - sacerdos provinciáé - a császárkultusz ápolására rendelt tisztviselő volt. Creta szigetén hosszú századokon keresztül virágoztak az ősiség dicsfényével bevont kultuszok: Zeus, Hermés, Diktynna tisztelete. Philostratos közlése szerint (V. Ap. IV 34) a lebéni Asklépios-szentély a III. században nemcsak egész Krétából vonzott híveket, hanem még Libyából is.

A Creta szigetén létesült római telepekről nincsenek teljes értesüléseink. Annyit tudunk, hogy Gortynben a római polgárok egyesületbe (conventus) tömörültek. Knóssos város földjei az itáliai Capua nyilvántartásaiban szerepeltek. Vannak adataink arra vonatkozólag, hogy a szigeten voltak császári birtokok és római tulajdonban levő magán-földbirtokok. A nagybirtokosok valószínűleg szétkapkodták a Cretai városok területén levő földeket; a feliratok bizonysága szerint a városok vitákat folytattak a földek miatt egymással és a magántulaj donosokkal.

A rómaiak az I-II. században Krétán ugyanúgy, mint a többi provinciában, utakat és vízvezetékeket építettek, középületeket emeltek. A gortyni ásatások római kori színházat, helytartói palotát, ódeiont tártak fel, és mindez Augustus korában épült. Az építkezések Tiberius alatt is tovább folytak. A 46. évi pusztító földrengés után - főleg Traianus uralkodása alatt - több Cretai városban helyreállítási munkálatok kezdődtek. De a római építkezés lendülete Creta szigetén viszonylag nem volt nagy.
A lakosság elsősorban földműveléssel foglalkozott, és a római hatóságok igyekeztek is a földművelő technikát fejleszteni. De ezek a hivatalos intézkedések nem akadályozhatták meg a termelőerők hanyatlását, amelyet a rabszolgatartó társadalom általános válsága idézett elő. Creta valószínűleg minden különösebb robbanás és megrázkódtatás nélkül szenvedett, pusztult.

Cyrenaica sorsa sokkal változatosabban alakult.

Forrás: Abram Borisovič Ranovič: A Római Birodalom keleti tartományai