logo

XXI Januarius AD

Régiók és városok a császárkori Asia provinciában.

Asia provincia Kis-Ázsia nyugati részének középső területeit foglalta magában. (Az ettől északra elterülő régió Bithynia-Pontus tartomány, a délkeleti hegy- és partvidék Lycia et Pamphylia provincia része volt.)
A császárkorban Asia provinciához tartozott Tróas vidéke és Aiolis, Iónia, Mysia, Lydia, Karia és Phrygia, valamint a Kis-Ázsia nyugati partja előtt elterülő szigetek sora (ide számítva még a Kykládok csoportjába tartozó Amorgost és a Déli-Szporádok tagját, Astypalaiát).
A szigetek közül a jelentősebbek (északról, a Tróas melletti kis Tenedostól déli irányba haladva) az első rangú boráról nevezetes Lesbos és Chios, Samos és a közepes méretű Kós, valamint Hélios „szépséges” és „mindig napsütötte” szigete, a hajdani nagy múltja emlékeit még sokáig őrző Rhodos.

A partok mentén az ősi aiol, ión és dór polisok sokasága található, a partvidéktől távolabb a hellénizmus korának katoikiái és más alapításai. Örökösük, a római tartomány maga is városok sűrű szövedéke.
A császárkori provincia területén olyan jelentős görög városok voltak, mint „egész Iónia legszebb városa” (Strab. XIV – 646; Lukian. eikon. 2; Mart. Pionii et soc. 4,2.), az Aelius Aristeidés választott patrisává lett Smyrna (or. XXIII,19; vö. XVII-XXI. és küln. or. L,73; 103 – K.) vagy a Tauros-hegységen inneni Kis-Ázsia legnagyobb kereskedelmi központja (Strab. XIV – 641sk.), a helytartó székhelyéül szolgáló Ephesos. (Smyrna és Ephesos Athén mellett egyben az ún. második szofisztika legjelentősebb központjai is voltak.)

A tartomány ugyancsak jelentős városai közé sorolható a lassú hanyatlásnak indult ősi Milétos,a partoktól távolabb eső Pergamon (a tartomány valódi métropolisa és a provincia kialakításakor a tartományi gyűlések színtere), valamint „Asia híres városa” (Tac. ann. XIV 27,l.), a Lykos melletti Laodikeia. Ez utóbbiak, gazdasági jelentőségük mellett, ugyancsak jelentős kulturális centrumnak számítottak.
Bizonyos jelentőséget mutat még Lydiaban az ősöreg Sardeis, vagy a Propontis mellett „az Ázsia első városaival nagyságban és szépségben vetekedő” (Strab. XII – 575; vö. Aristeid. or. XXVII – K.), változatos sorsú Kyzikos.

A gyarapodó és szépülő régi városok (a térség első városa rangjáért versengő; érmein a próté címet egyként feltüntető Pergamon, Ephesos és Smyrna) mellett a partvidék peremén fejlődésnek indultak a Seleukidák korában alapított városok is: „a tulajdonképpeni Ázsia nagy piaca, ... az Itáliából és Hellásból jövő árucikkek közös lerakodóhelye” (Strab. XII – 577.), a Maiandros felső folyásánál fekvő Apameia, a közeli, ám kevéssé jelentős Eumeneia, a már említett Laodikeia, a két Stratonikeia, az Antiocheianak is nevezett kariai Alabanda és az észak-lydiai Thyateira.
Fejlődésük más, korábbi közösségekre olykor kifejezetten negatívan hatott. Ezek közé tartozott például „Phrygia nagy városa”, a „népes és jómódú”, ám a közeli Laodikeia alapítását követően lassan hanyatló Kolossai.

A térségben néhány kisebb római colonia is alakult: Mysiában Iulia Ancyra, Tiberiopolis, Synaus; Lydiaban Caesarea Trocetta és Hierocaesarea; Phrygiában Sebasté (IGRR IV,682.) stb. Különleges jogokat élvezett a még Augustustól telepítet két veterán-kolónia: a ius Italicummal felruházott Alexandria Troas, és a Kr. u. IV. századra végbement teljes asszimilációjáig görög Asiaban ugyancsak egyfajta latin nyelvi szigetnek számító, a Helléspontos-menti Parium.

Megannyi híres és régi város, az ősi Milétos, Halikarnassos és Klazomenai viszont egykori fényét és jelentőségét elveszítve, fokozatosan lehanyatlott. Háttérbe szorultak az olyan nagy múltú, ám kisebb parti városok is, mint Kymé és Phókaia, Erythrai vagy Teós. Ugyancsak hanyatlásnak indult a tengeri kereskedelem egyik korábbi központja, a neves rhétorikai iskolákkal bíró Rhodos.

Az egységesülő Birodalomban a Kr. e. 42-es év polgárháborús harcaitól is sújtott Rhodos már nem nyerhette vissza korábbi közvetítő szerepét. Helyét Ephesos vette át, ill. kisebb mértékben a partvidék más városai: Kyzikos (Aristeid. or. XXVII – K.), Smyrna és Milétos, valamint az Égei-tengeri partokhoz közel eső Pergamon. A hajdan jelentős, ám a térség feletti római uralom megszilárdulását követően jelentéktelenné vált „ősi városok” többsége – jobb esetben – afféle turisztikai látványossággá lett. Így kényszerűen is hajdani „nagy múltja” egy-egy elemébe kapaszkodott.



Forrás: Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete és tartományi igazgatása a keresztény közösségek megszilárdulása idején (történeti vázlat)