logo

XVI Junius AD

Asia provincia kialakítása.

A gazdag tartományt Kr. e. 133-ban, az utolsó pergamoni uralkodó, III. Attalos végrendelete alapján csatolták Rómához (Liv. per. LVIII,59.). A terület provinciává szervezése Kr. e. 129-ben, a helyi ellenállás megtörése után (Aristonikos felkelésének leverését követően: Strab. XIV – 646sk.) vette kezdetét, és a később többször is módosított határok[20] megállapításával a 126-os évig tartott. A tartomány ekkor kialakított beosztása lényegében a császárkor kezdetén is változatlan maradt.

A mithridatési háborúk (Kr. e. 89-64) megpróbáltatásai (Appian. Mithr. 22,23; 62sk.) után a polgárháborúk szele kétszer is végigsöpört a térségen. Különösen sokat szenvedett ezektől a sullai „rendcsinálás” terheit sokáig nyögő, majd az adóbérlő társaságoktól (societates publicanorum) újra sanyargatott, legendásan gazdag Asia provincia.
Sokat szenvedett maga Kis-Ázsia is. Kr. e 43-ban az M. Antonius érdekében fellépő P. Cornelius Dolabella kíméletlen pénzszerző manővereitől, majd még inkább a térség lakóira anyagiakban és háborús pusztításokban egyaránt mérthetetlen szenvedést hozó Kr. e. 42- 41-es évek során.

A Caesar halálát követő polgárháború idején, Kr. e. 42-ben Caesar gyilkosainak egyike, a Rómából keletre távozott C. Cassius Longinus elfoglalta, majd szisztematikusan kifosztotta az adóztatását visszautasító Rhodost. Szövetségese, és Caesar meggyilkolásában egykoron társa, a szomszédos Lykiat sarcoló M. Iunius Brutus földig rombolta az ellenszegülő Xanthost, a lykiai közösség (koinon) legnagyobb városát, majd kifosztotta annak kikötőjét, Patarat. Ezt követően tíz évi adó beszolgáltatását rótták ki valamennyi Kis-Ázsia-i tartományra, hogy az így szerzett pénz segítségével kiegészíthessék seregüket.
Brutus és Cassius Philippinél elszenvedett vereségét követően, Kr. e. 41-ben az egykor „Asia jótevőjeként” fellépő Caesar gyilkosainak nyújtott kényszerű segítség megtorlásaképp, Asia új ura, az Ephesosban új Dionysosként fellépő triumvir Antonius – két évre elosztva – kilenc évre előre szedette be az adót (Appian. Emph. V,4-6 – 15-27; küln. 27.§.), de a királyokra és városokra még ezen felül is hadisarcot vetett ki. A többszörösen megsarcolt Asia provinciának ezúttal is óriási összeget, 200 000 talantont kellett Antoniusnak fizetnie (Plut. Ant. 24,7-8; 926b).

Hasonlóan nehéz időszak köszöntött be Kr. e. 40 és 39 között, amikor a polgárháborús felektől a végsőkig kizsarolt vidéknek még egy parthus betörést is át kellett vészelnie (l. pl. CIG 2715; vö. Tac. ann. III 62,2. és küln. SIG3 768.).

Az augustusi principatus létrejötte azután itt is biztonságos állapotokat hozott. Kr. e. 27 és 20 között Asia néven, consuli rangú proconsul irányítása alatt, senatusi provinciát szerveztek itt. Lassú fellendülés vette kezdetét (vö. OGIS 458.), majd a visszanyert tartomány (Asia recepta; BMC, Emp. I,105. Nr. 647skk.) – immáron nem pusztán kiaknázásra szánt objektumként (CAH XI1 /1936/, 586.) – végleg betagozódott a római provinciális igazgatás rendszerébe.

A császárság második századában, az Antoninusok uralkodása alatt azután új virágkor köszöntött be itt. A Kis-Ázsiai térség Földközi-tenger menti partvidékének, de főként a régió nyugati felének (a szárazföldi Görögországgal, de Itáliával és a távoli Nyugattal is szoros kapcsolatban álló) városai a gazdagság, a biztonság, és a viszonylagos jólét képét mutatják.
Azt a képet, amelyet – megannyi túlzással persze – a nagyszámú felirat és a városok által kibocsájtott érmek ábrázolásai és köriratai mellett, leginkább Dión Chrysostomos és Aelius Aristeidés beszédeiből ismerhetünk.


Forrás: Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete és tartományi igazgatása a keresztény közösségek megszilárdulása idején (történeti vázlat)