logo

XXI Martius AD

A Nyugat-Kis-Ázsiai térség és tartományai a császárkor második évszázadában

A változatos természetföldrajzi adottságokkal bíró Kis-Ázsia – a nagy múltú regionális kultúrák sokaságát egyesítő, de az egyes területek gazdasági fejlettségének tekintetében is meglehetős sokszínűséget mutató Anatóliai-félsziget – fokozatosan tagozódott be a Birodalom provinciális igazgatásának rendszerébe. Integrálódását követően a térség, de különösen annak nyugati harmada az Imperium Romanum egyik leggazdagabb, s mindenkor egyik legértékesebb részének számított.

A római Nyugat-Kis-Ázsia provinciális beosztása lassan, számos területi újrafelosztást követően alakult ki. Az első római tartomány itt a volt Pergamoni királyság területéből szervezett Asia provincia volt (Kr. e 133-ban; vö. CAH XI1 /1936/, 580-590.).
A tartománnyal északon határos Bithynia (örökhagyás útján) Kr. e. 74-ben, Bithynia-Pontus kettős tartományként pedig – a pompeiusi rendezést követően (D. Magie, Roman Rule in Asia Minor, I,351skk.)

Kr. e. 64/63-ban kerül római fennhatóság alá. A Fekete-tenger melléki területeket is magában foglaló hatalmas kettős provincia Augustus alatt jelentős mértékben összezsugorodott ugyan, de még így is eléggé nagy kiterjedésű volt (CAH XI1 /1936/, 575-581.). Az Asia déli határain túl elterülő Lycia és Pamphylia – ugyancsak kettős – tartományt meglehetősen későn, Kr. u. 43-ban Claudius szervezte provinciává a Lyciaban mutatkozó belső zavargások miatt (Suet. Claud. 25,3; vö. IGRR III,563.), hozzácsatolva a szomszédos Pamphyliat (Magie, Roman Rule in Asia Min. I,516skk. és 540skk; vö. CAH XI1 /1936/, 590-597.).
Meglehetősen lassan szerveződött provinciává a keleti szomszéd, az Anatóliai-félszigeten megtelepedett vad kelták félbarbár „országa”, Galatia is. A korábbi cliens királyságot – az állandósult törzsi háborúk és belső zavargások miatt – az augustusi principatus kezdetén, Kr. e. 25-22 között szervezték császári provinciává. Végleges tartományhatárait azonban csak Antoninus Pius uralkodása alatt nyerte el (Magie, I,453skk; vö. CAH XI1 /1936/, 597-602. és CAH2 XI /2000/, 605; 611skk.).

Kis-Ázsia nyugati régiójának tartományai közül már kialakítása idején is a leggazdagabb a kapzsi római magistratusok, a pénzüket itt befektető, nyerészkedő italiai vállalkozók (negotiatores) és a csillapíthatatlan étvágyú adóbérlő társaságok számára egyaránt óriási jövedelmeket biztosító Asia provincia volt.



Forrás: Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete és tartományi igazgatása a keresztény közösségek megszilárdulása idején (történeti vázlat)