logo

XXI Januarius AD

A tartományok kialakítása és belső viszonyaik

A Kr. u. második század első felében a mediterrán térség páratlan virágzást ért meg. Ahogy Aelius Aristeidésről és híres „Róma-beszédéről” szólva másutt már részletesebben is kifejtettem: a görögség egyéni létének új kereteket adó roppant államalakulat, a Rajnától az Euphratésig, Észak-Britanniatól a Nílus első kataraktájáig terjedő hatalmas Római Birodalom még sohasem látott olyan szép napokat, mint Hadrianus principatusa alatt (Kr. u. 117-138), majd Hadrianus császári utódja, Antoninus Pius uralkodásának idején (Kr. u. 138-161).

A korszak gazdasági virágzása legalábbis fenntarthatónak látszik. A több mint három millió négyzetkilométerre kiterjedő Imperium Romanum távoli és látszólag szilárdan védett határai között élő, közelítőleg 70 vagy 80 millióra becsülhető lakossága viszonylagos jólétben, de a korábbi időkhöz képest (vö. Aristeid. or. XXVI,102.) mindenképp békében és biztonságban él.

Különösen látványos ez, a kor nagyszámú középítkezésén át is lemérhető – relatív – jólét a Birodalmon belüli Kelet görög, vagy görög igazgatási nyelvű városaiban (or. XXVI,94-95; 97.). Ezek közül is kiemelkedik a római Kis-Ázsia nyugati harmada: Bithynia, de különösen a hajdani Ióniát is magába foglaló gazdag tartomány, a „kies” Asia provincia



Forrás: Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete és tartományi igazgatása a keresztény közösségek megszilárdulása idején (történeti vázlat)