logo

XVI Junius AD

A lakosság megoszlása a tartományon belül. Természeti kincsek és gazdasági viszonyok

A rendelkezésünkre álló primér és szekundér források, valamint a régészeti emlékek egyaránt arra utalnak, hogy provincia lakossága főként a tengerparti – zömmel görögök lakta – városokban összpontosult. Jelentős – bár a partoktól távolodva mindinkább kevert – lakosság élt a térség jelentős vízi és közlekedési útvonalának, de egyben kiemelt mezőgazdasági területének is számító Maiandros és a Hermos mentén, továbbá ezek mellékfolyóinak medencéiben.
A hegyvidék számos vonásában még őrizte ősi jellegét: a hellénizálódás folyamata itt csak felszínesen hatott. Egyes hegyvidéki területeken, így az Asia provincia északi határán fekvő mysiai Olympos sűrű erdőségeiben, századok ótagyakori volt a banditizmus is (Strab. XII – 574; vö. Lukian. Alex. 2.).

A helyi közösségek egy-egy városi központ köré való szervezésével, a római kormányzatnak itt még Hadrianus alatt is számos tennivalója akadt (SHA, vit. Hadr. 20,13; vö. Cass. Dio /epit. Xiph./, LXIX 10,2.). Tevékenységük azonban nem vezetett a helyi rablóbandák okozta lokális nehézségek végleges megoldásához.
Mivel a tartomány nyugati részét már a császárkor elejére szinte teljesen behálózta a fejlett városszervezet, újabb városok alapítására (ill. gyakorta synoikismos útján történő kialakítására) csak itt, az urbanizációtól kevéssé érintett hegyvidéki területeken került sor. Így mindenekelőtt Kariaban (Aphrodisias) és Mysiaban (Stratonikeia), vagy hasonlóképpen Phrygia egyes körzeteiben.

A part menti városokban és a belső területek kisebb-nagyobb városi közösségeiben folytatott – gyakorta specializálódott – iparszerű tevékenység és a kereskedelem mellett, a kedvező éghajlati viszonyok között, a lakosság fő megélhetési forrása a földművelés: gabonatermelés, ill. szőlő- és olajfatermesztés (az ún. mediterrán polikultúra, szokásos kiegészítőivel). A hegyi régiókban jelentős állattenyésztés (szarvasmarha) és pásztorkodás folyt.
A partoktól távolabb, a hegyektől övezett központi táblásvidék szélei felé haladva az éghajlat és a természeti környezet már kevésbé kedvező. Az Anatóliai-fennsík (magasföld) nyugati szélén elterülő, vízben többnyire szegény, s így zömmel csak legelőnek alkalmas Phrygiabana gyér lakosság számára a nagyszámú juh- és kecskenyájak, ill. az itteni juhok különösen finom szálú gyapja (Strab. XII – 578.) jelentették a megélhetést.

A régió kedvezőbb adottságú területein, így például a Maiandros felső folyásánál fekvő Apameiaban, jelentős számú szarvasmarhát is tartottak. A nyugat-kis-ázsiai térség egésze– kellő mennyiségben – jó minőségű építőfával, némi ásványkinccsel (réz, ezüst, vas, cink, ólom), és (Kyzikos mellett, vagy a már említett kariai Mylasa közelében) bőséges felszíni márvánnyal is rendelkezett. A partok mentén – különösen a Propontis vidékén – folytatott intenzív, részben kivitelre is termelő halászat ugyancsak emberek ezreinek adott megélhetést.

Asia provincia városai kivitelre is termeltek, így jelentős szerepet játszottak a mindinkább egységesülő Birodalom gazdasági életében is. A térségből főleg Kis-Ázsia más vidékeire és a szárazföldi Görögországba exportáltak szőlőt, szárított olajbogyót és sajtot, valamint más mezőgazdasági termékeket. Ephesosból osztrigát vittek ki, Milétosból – részben a közeli hegyvidék juhainak gyapjából készített (a syriai áruk minőségével vetélkedő) – színezett szöveteket. E két város különösen híres volt ékszeriparáról, valamint nemesfémből készített különféle tárgyairól.
Kiemelt központ volt Smyrna is. Zömében e kikötővárosok közvetítették az Anatóliai-félsziget belső vidékeinek termékeit (különösen a Lydiaból és Phrygiaból származó, másutt keresett árucikknek számító gyapjút), de részben a Távol-Kelet áruit is a Nyugat felé. Így ugyancsak jelentős volt az átmenő kereskedelem. A belső vidékek áruinak és terményeinek közvetítésében kiemelt szerepet játszott a már említett phrygiai Apameia is, amely egy időben jelentőségében már-már Ephesosszal vetekedett.

A térség relatív gazdagságának is köszönhetően egyedülálló szellemi élet bontakozott ki itt. Ennek egyik sajátos – értékeinek vitathatóságában is izgalmas – megnyilvánulási formája volt Kis-Ázsiában (egyik legjelentősebb központját tekintve pedig az Asia provincia részét képező Ióniában) az ún. második szofisztika


Forrás: Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete és tartományi igazgatása a keresztény közösségek megszilárdulása idején (történeti vázlat)