logo

XVI Junius AD

Polis és Imperium - A császár, a tartományok, a városok az aristeidési Róma-beszéd tükrében.

A Birodalomszerte tapasztalható jólét részbeni alapja és egyik legszembetűnőbb jele Bithyniaban, de még inkább az „ötszáz várost” magában foglaló Asia provinciában is a mediterrán civilizációkra jellemző városi életforma. Az egyes városi közösségeken belül zajló kulturális élet meglehetősen egyformának látszik. Sőt, mint azt gyakorta leszögezték, már-már uniformizáltnak mondható.
„Mindenütt testgyakorlóhelyek, forráskutak, oszlopos előcsarnokok, templomok, műhelyek, iskolák sokasága található” – így fogalmazza meg ezt az Imperiumon belüli Kelet görög polisainak virágzó városi életéről szólva a meglehetősen sokat utazó Aelius Aristeidés (or. XXVI,97.).

Város várost ér – jelenti ki a Rómát és annak hatalmát magasztaló görög rhétor (vö. 93-94.) –, méghozzá korábban sohasem tapasztalt sokaságban és sűrűségben (93.). Hosszan és látható kedvvel fejtegeti ezt a gondolatot a városok úrnőjéhez (vö. 9.), Rómához intézett beszédében Aelius Aristeidés.
Aristeidés szemében ez a minden korábbi államalakulatot felülmúló Római Birodalom egyik legfőbb jellemzője (92-93.). A szónok ábrázolásában a római világbirodalom sivatagokon és vad hegyeken (100.) át vezető utakkal (101.) egybekapcsolt városok sűrű szövedékeként (93sk; 97-99.) jelenítődött meg beszéde hallgatói előtt.

Az Imperium Romanum területén emelkedő mintegy kétezer kisebb-nagyobb város a Kr. u. második század (a vidéki területeket nem, vagy csak kevéssé érintő) páratlan gazdasági virágzásának igazi haszonélvezője (vö. or. XXVI,93-99.).

Távoli vidékkel (a Parthus birodalommal és a Boldog Arábiával, sőt a messzi Indiával és Kínával: 12.) folytatott intenzív kereskedelem jellemzi a kort, a Földközi-tenger partjai mentén pedig a minden addigit felülmúlóan élénk hajóforgalom (11-13.).
A Birodalmon belüli Kelet görög és a görög kultúra részeseivé lett városi polgárai mindezt a császárság által teremtett tartós békének (69-71a; vö. Dión Chrys., or. XXXII,71skk; XXXVIII,10skk; XL,35skk; XLVIII,15; Paus. VIII,43; BMC, Emp. III; p85. no. 400. stb.) köszönhették. Ezért utazhatott a phrygiai Hierapolisból való kereskedő, Flavius Zeuxis hetvenkét alkalommal, a Malea-fok érintésével Itáliába – mint arról sírfeliratán maga megemlékezik (IGRR IV,841.), és ezért hajózhatta be az ephesosi naukléros, Erastos több ízben a tengert (SIG3 838.). Az Imperium egyes régióin belül hasonlóképpen élénk szárazföldi kereskedelem zajlik a biztonságossá vált, kiépített utakon (100-101.).

A világ (10;28;81;85;101sk.) civilizált lett (101.). Sőt napról napra civilizáltabbá lesz – jelenti ki egy emberöltővel később, Marcus Aurelius halálát (Kr. u. 180) követően az Africaból (Africa Proconsularis) származó, „rómaisága” mellett kereszténnyé is lett (s mint keresztény hitelveiben a távoli Phrygia montanizmusát védelmező) Tertullianus, miután a Birodalom úrrá lett a Marcus uralkodásának második felét jellemző zűrzavaron (De anima 30.).

De mindez még a jövő. Az aristeidési „Róma-beszéd” elhangzásának idején (Kr. u. 143) a Birodalom rendjének stabilitása még szinte példa nélkül való. Igazgatása pedig oly mértékű rendet és egyértelműséget mutat, akár a kosmos (vö. 89. és 103.).

Akár a szokásos szónoki túlzás lehetne ez. Ám a rhétor ezúttal aligha túloz. A hatalom legfelsőbb szintjén valóban korábban elképzelhetelen mértékű harmónia uralkodik. Nincsenek politikai alapon elrendelt kivégzések, a császár nem járja be (folytonos utazások közepette: 33.) birodalmát, s – az uralkodó állandó kísérőjeként – nincs olyasfajta kegyenc, mint Hadrianus fiúkedvese (erómenosa, majd erastése), a vitathatalan szépségű, ám annál kétesebb népszerűségű Antinoos.

Hasonló harmónia érvényesül a kormányzat alsóbb szintjein is. A tartományok igazgatásával megbízott helytartók (31-37sk.) a mindenre felügyelő és mindent irányító császár (90; vö. 29-30; 31-33sk; 38-39; vö. még 87-88sk. és 107.) távollétében is (33.) a jog és az igazság (103; vö. 106-107.) elvének érvényesítésével gyakorolják hatalmukat.
Ahogy szerte a Birodalomban, úgy itt is, Kis-Ázsia nyugati felén – a Dión Chrysostomos beszédeiből, vagy az ifjabb Plinius Levelei-nek tizedik könyvéből meglehetősen jól ismert Bithyniaban. Kr. u. 134 körül Hadrianus C. Iulius Severust küldte „a nem fegyveres erőt, hanem igazságos és megfontolt vezetőt, rangbéli helytartót igénylő Bithyniaba”.
Az értő módon kiválasztott, megfelelő ember jó emlékezetű példája, állítja Cassius Dio, közel száz év múltán is eleven maradt: /epit. Xiph./ LXIX 14,4. Néhány kivételtől eltekintve, hasonlóképpen gyakorolják a „jó császárok” legatusai hatalmukat Asia provinciában.

A gazdag tartomány egyes, Aelius Aristeidéstől is gyakorta említett városi közösségei felett éppúgy, mint más, kisebb és jelentéktelenebb városok ügyeiben eljárva, amelyeket a térségben – pusztán helyi jelentőségű (a lokális vagy a regionális propaganda céljait szolgáló) érmelésük mellett – főként a nagyszámú felirat alapján ismerünk.



Forrás: Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete és tartományi igazgatása a keresztény közösségek megszilárdulása idején (történeti vázlat)