logo

XXI Martius AD

Görög város a római Keleten - Polis és khóra.

Az önkormányzatú város és vidéke mint adminisztratív egység



Az Imperium Romanum egész területén, de különösen a Római Birodalom keleti tartományaiban a közösségi lét legfontosabb színterei, és egyben a helyi igazgatás legfontosabb egységei is a kiterjedt territoriummal bíró, önkormányzatú városok voltak. A tartomány területén osztozó kisebb-nagyobb városi közösségek alapvető feladatai közé tartozott a város és a város fennhatósága alá rendelt falusi körzetek igazgatása és rendjének fenntartása (a helytartó, ill. a központi kormányzat ellenőrzése mellett nem egyszer egy-egy nagyobb tartományi város hierarchikus alárendeltségében).
A lokális infrastruktúra többé-kevésbé önálló működtetése mellett (a közművek, középületek, közcélú testületek fenntartása, vagy a gabonaellátás biztosítása, és ezt kiegészítő jelleggel: a számos ünnepi, ill. versenyjáték rendezése mellett) e kettős adminisztratív egység – a város (polis) és territoriuma (khóra) – tartozott felelősséggel a helyben befolyó jövedelmek kezeléséért, ill. a helyi közösségre kivetett adók maradéktalan behajtásáért is. Ugyancsak a városi önkormányzat hajtotta végre a Rómában székelő központi kormányzat vagy a helytartó által elrendelt helyi érvényű intézkedéseket és a tartomány egészét érintő határozatokat.

A helytartó közvetlen beavatkozásától mentesülő ún. szabad városok (civitates liberae) pénzügyi igazgatásuk tekintetében is önállóak voltak. A központi kormányzat azonban arra törekedett, hogy különleges megbízottak kiküldésével (legati Augusti ad corrigendum statum liberarum civitatium) itt, és ebben a vonatkozásban is közvetlen ellenőrzést gyakoroljon a tartományi városok felett. Máskor a helyi eszközökkel már megoldhatatlan zavargások lecsendesítésére küldtek ki különleges megbízottakat (eirénarchai).
Talán mindkettőre utal Aelius Aristeidés, amikor azt mondja: „Ha ... valahol egy város – túlzott nagysága miatt – nem képes arra, hogy a maga erejéből tartsa fenn rendjét, úgy nem tagadjátok meg tőle azokat, akik alkalmasak lesznek arra, hogy a továbbiakban körültekintően igazgassák, de akár meg is oltalmazzák az ottaniakat” (or. XXVI,67 – K.).

A többnyire rendezetten és hatékonyan működő helyi önkormányzatokba javarészt a municipalis arisztokrácia köréből kerülnek ki a bulé és a rendszeresen ülésező gerusia tagjai. Ugyancsak a municipalis arisztokrácia köréből választják a várost és vidéki területeit igazgató főbb – tényleges döntési jogkörrel rendelkező – magistratusokat. Mindez a római hatóságok támogatásával, nemegyszer aktív beavatkozásával történt. „Jobb az előkelők gyermekeit küldeni a tanácsba, mint a közrendűekét” – jelenti ki Bithynia-Pontus tartomány helytartójaként az ifjabb Plinius, aki, úgy tűnik, több-kevesebb következetességgel érvényesítette is ezt az elvet.

A helyi önkormányzatok mellett bizonyos szereppel bírtak még az Imperiumon belüli Kelet görög városaiban a népgyűlések is (ekklésiai). Asia provincia önkormányzattal rendelkező közösségeiben – hagyományos eljárással – itt választották meg a buléba kerülő magistratusokat (vö. SIG3 838; lin. 16: [tés archai]resias [he]neka).
A népgyűlések azonban – főként a római igazgatási modellt jobban követő Bithynia-Pontus tartományban – gyakorta szüneteltek, nem utolsó sorban az időről időre megismétlődő helyi zavargások miatt. Ismételt összehívásukhoz ilyenkor a helytartó engedélyére volt szükség, mint arról Dión Chrysostomos egyik beszédéből is értesülünk (or. XLVIII,l.).

A népgyűléseken a helyi közösség valamennyi, polgárjoggal rendelkező tagja részt vehetett, vagyoni különbségek és egyéb jellegű korlátozások nélkül. Kelet-Kis-Ázsia egyes városaiban azonban néhány, ezzel ellentétes példáról is tudomással bírunk.
Másutt, bár a szabad férfilakosság egésze részt vehetett a több-kevesebb rendszerességgel összehívott gyűléseken, a népgyűlés szerepe részben formális volt. Így Bithyniaban is, ahol azzal, hogy a városi tanácsot – római mintára – a censorok egészítették ki a korábban már városi tisztséget betöltött, vagy a cenzus követelményének megfelelő, tehetősebb polgárok közül (szemben a hagyományos görög gyakorlattal, ahol a bulé tagjait az erre a célra összehívott ekklésia választotta), a népesség jelentős részét kizárták abból, hogy tényleges betekintéssel bírjon a közösség egészét érintő döntésekbe. Mindez nyugtalanságot keltett, és részben az ebből fakadó tehetetlenséggel magyarázhatók a városi köznép – a későbbiekben vázolt – erőszakos megmozdulásai.
A város igazgatása – mintegy hitbizományként, kizárólagos jogon – tehetős polgárai, a jószerével önmagát kiegészítő bulé – s a bulén belül a városi tanács szűkebb grémiumának – kezébe került. Mindez megannyi visszaélés alapjául szolgált. Leginkább a számos pénzügyi visszaélés, a gyakori csalások, a nyilvánvaló sikkasztások és a meglehetősen elterjedt korrupció alapjául, amelyekkel egy későbbi alfejezetben foglalkozunk


Forrás: Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete és tartományi igazgatása a keresztény közösségek megszilárdulása idején (történeti vázlat)