logo

XXI Januarius AD

A tartomány igazgatása .

Az Asia provincia igazgatására szóló megbízatás – akárcsak Keleten a császári Syria tartományé (SHA, vit. Pert. 2,11: Syriam meruit) – a senatori karrier egyik kiemelkedően jelentős állomásának számított.
A két legfontosabb senatori provincia, Africa proconsularis és Asia helytartói a tekintélyes consularisok közül kerültek ki, általában tíz-egynéhány évnyi várakozás után (vö. Tac. Agr. 42,1.).Rang és tekintély dolgában tehát meglehetősen magasan álltak, hozzáértésük pedig korábbi adminisztratív gyakorlatuk alapján – legalábbis elvben – biztosítva volt.

A senatusi irányítás alá tartozó Asia provincia proconsuli rangú helytartója általában egy évig (esetenként ennél hosszabb ideig) maradt hivatalában. A tartomány igazgatásával megbízott helytartót három – senatori rangú – legatus segítette adminisztratív teendőinek ellátásában, a pénzügyek intézésében pedig kezdetben az ezzel megbízott – ugyancsak senatori rangú – quaestor.
Viszonylag kis számú segédszemélyzetükkel – a tartomány helyőrségét adó csapatok állományából szolgálattételre a helytartó székhelyére vagy a tartomány valamely adminisztratív központjába (statio) vezényelt beneficariival együtt – ez utóbbiak alkották a helytartó hivatalát (officium consularis).
Az állami jövedelmek ellenőrzését azonban hamarosan egy lovagrendű procurator irányítása alá rendelték, akit egy császári szabados (szabadon bocsátott: libertus) segített hivatalában (vö. Tac. ann. XIII 1,1;2.). Mindez jelentős mértékben szűkítette a senatori provincia igazgatásával megbízott proconsul hatáskörét.

A tartomány élén álló proconsul egyik legfontosabb feladatának a jogszolgáltatás számított, amelyet évekénti körutazása keretében, a „jogszolgáltató kerületek” (conventus) székhelyein gyakorolt. Augustus idejében kilenc conventus volt: a Lykos melletti Laodikeia, Synnada, Apameia, Alabanda, Sardeis, Smyrna, Ephesos, Adramytteion és Pergamon központokkal (vö. Plin. Nat.hist. V,105skk.).
Mivel ezek túlságosan nagynak, a tartományi igazgatás szempontjából pedig kevéssé hatékonynak bizonyultak, később újabb conventusokat alakítottak ki (többek között Kyzikos, Milétos, Halikarnassos székhelyekkel). Számuk a Kr. u. második századra tizennégyre emelkedett. Gyakorta itt, egy-egy conventus-székhelyen, a helytartó jogszolgáltató tevékenysége keretében ment végbe a kereszténységgel vádoltak pere: kihallgatásuk, majd elítélésük is.

Bizonyos szerepet játszottak még a helyi igazgatásban a később említésre kerülő évenkénti tartománygyűlések (koinon Asias = commune Asiae), valamint a császárkultusz regionális központjainak számító kultusztemplommal bíró városok (neókoriai: l. pl. CIG 3148 = IGRR IV,1431 = IK 24,1 /1987/, Nr. 697; pp192-197.) kultikus ünnepei. Mint általában véve az Imperiumon belüli Keleten, a helyi igazgatásban használt nyelv Asia provinciában is a görög volt. A késő köztársaság korától, illetve az augustusi principatus kezdeteitől, majd még inkább a Claudius által létrehozott scrinium-szervezet (közelebbbről az ab epistulis hivatalának) megszilárdulásától fogva, általában véve görögül készítették, vagy görögre fordították a keleti provinciák autonóm közösségeire vonatkozó hivatalos iratokat; mindenkor territoriális alapon, függetlenül az ott élő lakosság anyanyelvétől.
Más, görög nyelvű tartományok gyakorlatához hasonlóan, Asia provinciában is rendszeresen görögül publikálták az itteni koinonhoz intézett császári leiratokat (rescriptumokat). Az egyház és gyülekezeteinek nyelve az Égei-tenger mentén és a partmenti régiókban kezdettől fogva a görög volt. A partoktól távolabb, a hegyvidéki területeken még élő helyi nyelvek (a mys, a lyd, a phryg vagy a kariai) mind jelentéktelenebb szerepet játszottak a provincián belüli egyházszervezet kiépülése során.

A békés és virágzó tartomány igazgatása nem állította komolyabb nehézségek elé a római hatóságokat. Az önkormányzatú városok sorából, és a városi területek közel összefüggő láncolatából álló tartomány képes volt önnön rendjének fenntartására. A tradicionális polis ebben még mindig hatékonynak bizonyult. Nyugat-Kis-Ázsia partmelléki területeit, valamint a központi fennsíkig nyúló folyóvölgyeket szinte teljesen behálózta a városi szervezet.
Az urbanizációtól nem, vagy csak kevéssé érintett néhány hegyi régiót pedig helyi eszközökkel is sikerrel pacifikálták. Ha egyes távol eső vidékeken időről időre meg is jelentek kisebb rablóbandák, ez csak helyi érvényű fenyegetést jelentett.

A Kr. u. I-II. századi Asia provincia területén így néhány rendfenntartó egységen kívül, illetve legfeljebb egy – cohors erejű – hadrendi alakulat kivételével, sohasem állomásozott jelentősebb katonai erő (vö. Aristeid. or. XXVI,64. és küln. 67.).


Forrás: Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete és tartományi igazgatása a keresztény közösségek megszilárdulása idején (történeti vázlat)