logo

XXI Januarius AD

A rhétorok szerepe a városok belső életében.

A korban – ha szónoki teljesítményük alapján igényt formálhattak rá – inkább szofistáknak (sophistai) nevezett, „koncertbeszédeikkel” városról városra vándorló rhétorok (vö. Aristeid. or. XXVI,l.) – a császári propaganda jobbára önkéntesen vállalt szolgálatán túl – az egyes városok életében betöltött szerepük, de a régión belüli, egymással gyakorta rivalizáló városi közösségek (vö. or. XXVI,97.) megegyezése érdekében kifejtett „jószolgálati tevékenységük” révén is figyelmet érdemelnek. Legtöbben a honestiores körébe sorolt, gazdag és befolyásos emberek; s ha kívül is születtek ezeken a jelentős kulturális központokon, szónoki karrierjük felívelésének időszakában már szinte kivétel nélkül Ephesos vagy Smyrna polgárai.

Származásukat tekintve pedig szinte valamennyien vagyonos családok gyermekei. Mind közül a leghíresebb és a térségben (riválisát, a bőkezű adományairól elhíresült Héródés Attikost is beleértve) talán a leggazdagabb a Lykos melletti Laodikeiából származó, majd később Smyrnában virágzó rhétorikai iskolát alapító M. Antonius Polemón (PIR2, A 862). Családja az augustusi principatus létrejöttét megelőző időkre vezeti vissza eredetét, de maga is tevékenyen járul hozzá öröklött vagyona gyarapításához.
A gazdag Smyrnában (a római polgárjoggal is rendelkező) Antonius Polemón a város legszebb házának birtokosa. Kr. u. 124-ben Hadrianus kísérője a császár kis-ázsiai utazása (szemleútja) során. Személyes kapcsolatukat, a császárra gyakorolt befolyását Polemón (egyéni érdekeinek érvényesítésével egybekötve) Smyrna felvirágoztatására használja fel.

A várostól később tiszteletére állított felirat szerint meggyőzte a császár arról, hogy az eredetileg Ephesos számára előirányzott 40 millió sestertius – Hadrianus immáron végleges döntése értelmében – Smyrna városát illesse meg (IGRR IV,1431.). Hasonló, egy esetben Smyrna érdekein messze túlmutató tevékenységet fejtett ki korábban Skopelianos, majd a Kr. u. 177. (vagy 178.) évi földrengés pusztításait követően Aelius Aristeidés is.
Bithyniaban az „aranyszájú” Dión hasznosította a régió, de mindenekelőtt szülővárosa javára a császári udvarhoz fűződő kapcsolatait. Ennek legjelentősebb eredményeként Dión Prusa számára az újonnan létrehozott conventus székhelyének státuszát szerezte meg.

Végül egy, jószerével valamennyijük helyi tevékenységét jellemző epizód. A neves smyrnai rhétor, M. Antonius Polemón polgártársai viszálykodását nem engedte a proconsul elé vinni. A viszálykodó feleket, ha csak tehette, maga békítette


Forrás: Szlávik Gábor: Nyugat-Kis-Ázsia városi szervezete és tartományi igazgatása a keresztény közösségek megszilárdulása idején (történeti vázlat)