logo

V December AD

Alexandria

Az a számos város, a mely ezt a nevet viseli, mind Nagy Sándornak köszöni alapíttatását és mintegy útmutatók abban a roppant birodalomban, a melyet ő meghódított.


A Ptolemaeusok székhelye, a római Aegyptus fővárosa. A szabályosan, széles, egymást derékszög alatt metsző utcákkal épült város 30 stadium hosszú, 7–8 stadium széles parallelogram alakú volt, s két főrészből állt:
a) Bruchium vagy Pruchium (brouceion, Prouceion) ÉK-en, itt voltak a királyi palota, swma vagy shma, a hová Sándor testét is hozták, museum, gymnasium és stadium;
b) Rhacotes vagy Rhacotis a fellegvárral és a Serapeummal, a melyben volt a könyvtár.

A várost természet és művészet egyaránt megerősíttették. Kikötői közül az egyik a Mareotisban csak Nílusi hajóknak volt szánva. A nagy kikötőt alkották ÉK-en Lochias félsziget, Dny-on egy 7 stadium hosszú töltés (Heptastadium), a mely Pharus szigetét a várossal összekötötte; ennek a kikötőnek belső, elkülönített része volt a kis kikötő, kizárólag a királyi hajóknak.

A Heptastadium nyugati oldalán, ettől, Pharus szigettől és Rhacotes városrésztől határolva volt «a szerencsés visszatérés» (Eunosto) kikötő. Bizonytalan a valószínűleg e mellett fekvő és megerősített cibwto (szekrényke) nevű kikötő fekvése és nagysága. A Mareotisszal csatorna kötötte össze.

romaikor_kep



Pharus sziget Ény. oldalának végén volt a kalózkikötő, a sziget ÉK. csúcsán pedig állt a világító torony, melyet cnidusi Sostratus épített. A jól megerősített városon kívül, Rhacotestől Dny.-ra volt a Necropolis (halottak városa), Bruchiumtól északkeletre a canobusi kapu előtt a Hippodromus. A lakosság 300,000 szabadból és mintegy kétszer annyi rabszolgából állt s mindenféle elemből volt összetéve. Elbizakodottság, könnyelműség, kicsapongás, nyakasság voltak jellemvonásai.

A Ptolemaeusok régi fővárosának, a melyet Omár kalfia 641-ben elfoglalt, fényéről ma csak romok beszélnek. Még áll Pompeius 110–112 lábnyi oszlopa, ellenben a nagy obeliscust, «Cleopatra tűjét» 1877-ben Londonba vitték.

Alexandria nagy jelentősége a görög irodalomra nézve a Serapeumhoz és a Musuemhoz fűződik. Az első Ptolemaeusok, u. m. Lagi, Philadelphus és Energetes a várost korukban a tudományosság és irodalom székhelyévé tették.

A könyvtár Bruchiumban, a melyet főleg Pt. Philadelphus gyűjtött, a kettős példányokkal 90,000 kötetből v. tekercsből állott. Később hasonló gyűjteményt 42,800 kötettel Rhacotesben, Serapis templomában is alapítottak, a mely a városnak Julius Caesartól való ostromlása és bevétele alkalmával elégett, de a Cleopatrától ajándékozott pergamumi könyvtárral, 200,000 kötettel, pótoltatott.

romaikor_kep



Nagy Theodorius idejében ezt is elpusztította a vakbuzgó Theophilus érsek 389-ben. Később igaztalanul ezt a barbárságot Amrunak, Omár kalifa vezérének (641) igyekeztek felróni.

A Museumban (Mouseion) érdemes férfiak, a kik a kéziratok rendezésében, kiegészítésében és javításában fáradoztak, nyertek megtisztelő ellátást. Középpontja volt ez a műveltségnek és tudományosságnak. Aurelianus idejében, a polgári villongások alatt ezt is feldúlták.
A kort jellemzi a meglevő irodalmi kincs gyűjtése, rendezése és a törekvés az azok magyarázásához szükséges ismereteket megszerezni. A gyűjtésről és a rendezésről gondoskodtak a könyvtár igazgatói Zenodotus, Callimachus, Eratosthenes, Apollonius, Aristophanes, Aristarchus.

A grammatikát, a mint azt az ókorban a legtágabb értelemben vették, különösen művelték, de az alexandriaiaktól elért eredmények a mennyiségtanban és a csillagászatban is jelentékenyek. Itt jött létre a Ptolemaeusok alatt a biblia görög fordítása, s ugyane korba nyúlnak vissza a zsidó szerzőktől készített sibyllák jövendölései is. Azok közül, a kik egyes írókra különös gondot fordítottak, említendők a Homerus magyarázók Zenodotus, Aristophanes Byzantinus és főleg Aristarchus.

Annak a törekvésnek, hogy a mintaszerűt rendezzék, eredményei állítólag néhány jegyzék (kanone), a melyek rendeltetése volt az utókornak irányt adni.

Az epikus költők kanonja – állítólag Aristophanes Byz. és Aristarchustól – magában foglalja Homerust, Hesiodust, Panyasist, Antimachust, Pisandert; az iambusköltőké Archilochust, Hipponaxot, amorgusi Simonidest; az elegia költőké Callimachust, Philetast, Callinust, Mimnermust; a lyrikus költőké Alcmant, Alcaeust, Sapphót, Steischorust, Pindarust, Bacchylidest, Ibycust, Anacreont, ceosi Simonidest; a tragikus költőké Aeschylust, Sophoclest, Euripidest, Iont és Achaeust; a comikus költőké Epicharmust, Cratinust, Eupolist, Aristophanest, Pherecratest, Platót (ó-attikai vígj.), Antiphanest, Alexist (hibásan ú. n. közép att. vígj.), Menandert, Philippidest, Diphillust, Philemont, Apollodorust (új-attik. vigj.); a történetiróké Herodotust, Thcuydidest, Xenophont, Theopompust, Ephorust, Anaximenest, Callisthenest; a szónokoké Antiphont, Andocidest, Lysiast, Isocratest, Isaeust, Aeschinest, Lycurgust, Demosthenest, Hyperidest, Dinarchust.

Itt kifejtetett egy sajátságos u. n. alexandriai dialectus. Ez iskola költői pedig a tudományosság bélyegét (grammatikoi) hordják magukon. A nyelv tisztasága, az előadás simasága és finomsága, a szabályos verselés nem kárpótolnak az élénk képzelődés, élénk és természetes előadás gyakori hiányáért. Ez iskola nevezetesebb írói rhodusi Apollonius, Aratus, Callimachus, Nicander, Philetas.



Forrás:
Pecz Vilmos: ÓKORI LEXIKON
Készült az 1902-1904 között Budapesten, a Franklin Társulat által 2
kötetben kiadott mű reprintje alapján.
A MEK-változat az ISZT támogatásával készült
Hungarológiai Alapkönyvtár

http://mek.oszk.hu/03400/03410/html/